Én dé gouil-men

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche



AR ER MEMB GOUIL.
Ton : N° 107.

Én dé gouil-men caër ha bourrabl,
Hum daulamb d’er joé, me inean,
Ul lehuiné perpet dalhabl
E vou hur recompanç én nean. (bis)

Jesus e ya hiniw d’en né,
Feahet en dès er marw spontus,
A zéheu d’é Dad é azé,
D’emb é prepar ur joé padus.


Liés épad deu-uiguênd dé
En hum ziscoas d’é Zisciplèd,
Hag é zoustér e hounié
Caloneu é Apostolèd.

Quemén e hra dehai disquein
En aviél de bep-unan ;
Mæs gortoz aveid ansaignein
Secour nerhus er Sperèd-glan.

A greis é Ziscipléd suéhet
Betag en nean é sàu Jesus ;
Doh ou sèl en dès hum guhet
Én ur gogussen ligùernus.

Dischennet en dès bet izél
Aveit prenein hun ineaneu,
Hag hum sehuel e hra ihuél
Aveit jugein ol er pobleu.

Hinihue é vontein ar é drôn,
A sclavèd ean e hra rouanné,
E laq ar ou fèn ur gourôn,
E rant d’er ré varhue er vuhé.

Èl ma vont ar un trôn cogus,
Avelcen é tei hoah ur huéh,
Eid inourein en dén gredus
Ha gollein er péhour a véh.

Perpet é tizolo én né
D’é Dad é houlieu calet,
Ha guet hou é houlen bamdé
Er peah en des d’emb méritet.

Eit sterdein hoah en allianç
Étré er pèn hag er mampreu,
Chonget hinihue ér recompanç
Grateit én nean d’hou mériteu.

A lein en nean, guet caranté,
Sellet-ni queih énevadèd ;
Dégasset t’emb a ziarhlué
Seih donæzon caër er Sperèd.

J. G.