Un dihaden
Én amzér mé konzan d’oh amen — chetu a boén hantér kant vlé — ne oé ket ken stank er skolajeu él hiriù en dé, na ken héntet get er vugalé. Eùé, a bouiz ré ker hag er ré pinùik — de laret er ré en doé en tu devout skoleit —— é oé nebed, d’er hours-sé, en dud e houié er galleg. Er vugalé peur hag e venné dehé en diskein en hum hopré, liés mat, él bugulion seud é bro Gall.
Uisant en Toseg a Huern-ér-hroah — pemzek vlé dehon achiú ha greit é bask eit en dervet kuéh — e zas un dé er chonj-sé én é ben : « monet de vro Gall de bas ur blé benak eit diskein er galleg. Kalz ésoh e vou dehon arlerh pe iei devout soudard. »
Chetu ean enta ar en hént, ur mitin é kours hemb laret d’é vestr na « dé mat d’oh » na « kenevo » na mann erbet ; é dammeu dillad én ur val lién d’en tréz ar é ziskoé, ha deu vlank bihan hemb kin én é sakod (en é fiched).
É pas é borh Seglian, él unan achapet érauk é lein, deit gout dehon de zébrein un tam bouid, ha ean de glah ur blankad bara de di er pobér (boulanger) — Job er Roh, er violonsour, e oé nezé boulanjér er vorh-sé.
« D’émen é het elsé, me fautr ? » e houlen hanen, ur farsour mat a viskoah.
« De vro Gall, emé er bugul, de ziskein galleg. »
« Mat, mat, e reskond er handerú Job get ur min-hoarh, pe zéet d’er ger én dro deit de men guélet mé houiein pegement a halleg e pou disket. » Ha hemb arrest muioh, en ur grignein é dam bara séh, chetu er pautr get é hént.
Arriù é bro Gall é ma gopreit dohtu ha kaset aben de hoarn er seud — ur vanden vat merhat - en ur park bras get en tro distro hemb garh erbet énep tu. (Er vro-zé nen des ket gerhér él drémen) Ur pikol ki en des eit er sekour, guir é, mes kalz ne vern, nen des ket bihan labour, épad en dé, a redek ag un tu d’en tural, ag ur pen d’er pen aral ; ha d’en noz, goudé bout bet skandélet, gourdrouzet get é vestr, é ma kaset de gousket d’er blouzeg. (Dam ! ér vro-zé hoah nen dé ket er mod é vé groeit ur gulé d’er bugul seud a béfians.)
Ne de ket oeit mat er pautr émesk er plouz ben é komans er hi bras hont haral ha monet ar é dro — (nen doé ket bet amzér d’en hanaùout ag en dé ketan). Get en eun, Uisant e doul er blouzeg par ma hel ; e four abarh don̄noh pé don, e chach geton é ziùhar hag é dreid er muian mé hél. Nitra. Er hi, ar é lerh, e doul muioh eit érauk, ha kaér en des, berpet é ma arnehon ; hag elsé tro en noz, betag en dé.
En noz arlerh, ur sort.
Laramb er huirioné : buhé Uisant en Toseg ne oé ket bourapl ér grandision-sé : « Rédek er park hemb arrest, tro en dé ; toulein er blouzeg get en eun, hed en noz. » Ne oé ket moiand dehon harz hemb chom klan ; ha ean d’er gér él mé oé deit, en ur achap.
Don mat é oé oeit er pautr Uisant é bro Gall, eué, en hént e oé hir ha noz e oé a pe arriùas é borh Séglian. Chonj mat en doé a gonzeu er boulanjér, mes penaus monet d’er guélet get er véh bout deit d’er gér ken pront. Goapeit e vehé bet a daul sur. Neoah, glaù e hré ; gléb e oé ; nan en doé, ha get er blank e chomé geton, ean de glah un tam bara aral, ha de houlen lojeris eit en noz.
« Penaus, emé er boulanjér, é het d’er gér aben ? Goal fonapl é hues chuéhet é bro Gall. »
Uisant e gontas é zoéré ar un dro séhein é dammeu dillad doh en tan ag er forn, hag en ur grignein é dam bara séh, él berpet. « Disket e hues ur gir galleg benak élkent, ahoel ? » e houlen hoah er Roh.
« Pas kalz » e reskond er bugul.
« Petra é hannen é galleg ? » en ur ziskoein en tan én é forn.
« Du feu » e lar Uisant.
« Du feu ? emé er Roh, ia, begeg : rejoéisans. »
« Na hanen ? » en ur ziskoein ur seillad deur e oé énou eit glubein é frapour forn.
« De l’eau » emé ean.
« De l’eau ? inosant, ia : abondans. »
« Na hanen̄ hoah ? en ur ziskoein ur hah bléuek « angora » e oé inou, él er pautr seud, é tuemmet doh en tan.
« Un chat » e reskond ean arré.
« Un chat ? ia sot : Juiféran. »
Er peurkeh Uisant ne grédé ket mui laret ur gonz pen dé guir, eit Job er Rob, ne houié nitra mat.
Neoah, er boulanjer doh er guélet ken ehuéh ha ken gléb e hras dehon er goleu eit monet de gousket d’er suler d’er lein.
Érauk monet en é hulé, él men doé ur religion vat él er lod muian ag en dud én amzer-sé, ean hum lakas ar é zeuhlin eit laret e béden, mes er hah bras hont hag en doě ean héliet, ne hré meit hum frotein dohton en ur laret é grédo : rrron… ron… rrron… rron…
« Mar me lausket ket de laret me vatér, Juiféran, tuchant m’hou kasou de valé, pelloh », e lar Uisant dré é chonj.
En un taul sur, ean bas er holeùen étré é ziùhar. Er hah, en tan en é fourch, e fram émesk er hoarh séh en doe er boulanjér é korn é sulér. En tan ér hoarh : en tan én ti ; tuchant, é kement léh e zou. Spontet get en eun, Uisant en Toseg e zichen d’en dias get pazeneu en dregei, peder ha peder.
« E ma Juiféran d’er lein, ha ma ne gaset ket abondans tuchant e vou rejoéisans » e huch ean d’er boulanjer kentoh eit n’er lar, ha ean ér porh en ur rédek.
Job er Roh, souéhet, boémet ken e oé digor kaér é vég geton, haval ur skolaér é klah diskein d’er réral er péh ne houi ket é unan, ne gonprené ket er honzeu-zé. Ean e chongé kentoh, doh er guélet ken treboulet, e oé deit er pautr-sé devout fol. En un taul neoah, ean e huel en tan en é di, ben iuou e oé arriù Uissant èn Noguel. Ben é arriùas é Guern-er-hroah, ne chomé kin a di Job er Roh meit er vangoéraj hag un tammig ludu.
Tihet mat e oé bet er boulanjer d’er pautr seud à ziarben d’er goap en doé groeit anehon.
Ur laré e zou, ha n’en dé ket mé en des ean groeit :
|
A guement e ra goap |
Dihoallamb enta : kement-sé e zou guir.
Konpér.