Monah Kerbernéz
En noz e oé tioel, en amzér kri ha rust, hag ol en dud ag en tiegeh e oé dastumet tro distro d’ur gohad vat a dan, en ur gemér, peb unan, er léh deliet dehon revé é stad ha revé er mod. De laret é : er bugul seud é korn en uéled, doh en toul fornel, é zeuhlin joentet mat en eil doh égilé ; er mèuel biban étal ton, ranblet tréz un dorn cherret hemb kin, pè deu d’er muian ; er mèuel bras tréz un tri pé pear, hag er mestr revé é volanté. Mé, ar un tous étal me zad koh (boulommig korn-en-toul), pehani e hré fas d’er bugul seud, én tural d’en uéled. (Er merhed, revé d’ou akoustumans, e oé dastumet get rah ré kér, é kreu lost en ti, eit néein ha brochennein).
Han̄ni ne gonzé. Ne vezé kleùet nitra meit en aùél gouian, huerù hag hirisus, é pas de bep kours en ur huitellat, é toul en nor ha doh er fenestreu, hag é huan̄nadein é beg er cheminal.
En un taul deit ur chonj d’ein : — Laret ur sorhien d’emb, me zad koh.
Me zad koh, hag e oé deustou d’é oed kaset mat, chomet él a viskoah, un dén bourabl, lan a farseu, e reskond d’ein en ur hoarhet :
|
Ia me fautr, aben, aben. |
Elsé, en noz-sé e gonzan d’oh anehi, en doé komanset me
zad kok en istoér men, goudé en devout achiùet é gornad
butum, skopet un tammig a bep tu, stoket boden é gorn pri
hantér torret ar ivin é viz med, aveit skarhein er ludu anehon,
hag er boutet en é fiched (en é sakod él mé lar ean), keij d’er
meij get é garoten butum roltet mat en ur poch meud, ur pinseteu
ned orchal, un delin get ur mén tan, un ihuern koed
bunz lan a goed brein, ur goutel troed askorn, tri blank bihan,
deu vouton marjen ré plom, ur chapeled gran milen, un tammig
koarh till paket mat é kreiz ur stagel chauch… Rah en
treu-sé en hum gavé dastumet, tro er blé, berpet ha dalhmat
doh kosté fesen deheu me zad koh.
Ean gomans enta : — Barh er gér vihan-sé, tostik d’emb, ar lein er voten, é Kerbernéz, é viùé guéharal ur monah santél hanùet Kargoed, ha sur mat, un dén abil mar des bet biskoah unan en hur bro. Ean houié kerklous en amzér de zonet el en hani treménet (ean en doe livreu eit kement-sé), hag ol er labourizion doar ag er hornad en hum avizé geton, get rézon, diarben ou labourieu.
« — Mat e vou hadein koarh hiniù, Eutru Kargoed ? — Ia, emé ean. — Gunehtu ben arhoah ? — Pas. — Mel en dé arlerh ? — Ia pé pas arré revé mé tigoéhé en treu. » Hag elsé berpet, ha sel guéh, hemb mank, er labourieu e zé de vat.
Open eit en dra-zé, ean houlé kerklous er péh e basé é pep korn ag er vro él er ré e hré dirak on. Ur sorsér e oé chetu, hag unan bras hoah.
Un dé ma laré en overen é iliz Sant-lehann er Lojeu, en un taul ean zistroas de gavet en dud: Laramb, emé ean, ur béden eit Eutru markiz Koed-er-Faù e zou tonet ag hum hoallein aben e koéhel diar é jau. » — En ol e oé chomet soéhet é kleùet en doéré-zé. Han̄ni ne houié nitra, mes arlerh ou doé hanaùet mat, é oé arriù er goal-sé get markiz Koed-er-Faù, d’en er just mé konzé en Eutru Kargoed, ha pedér léu azoh inou.
Get en dra-zé hoah, ankoéheit em boé er laret, ean oé un dén lan a vadeleh, mat eit er beurion hag eit ol, ré, en dezé dobér ag é sekour. Pen dé guir ur blé ma oé goal fal en treu, ur blé a gerteri el mé vezé stank ér vro, d’en amzér-sé (Doué d’hur konfortou ne vou ket mui guélet kémentral !) ean hras kement a alézoneu, kement a sekourieu a bep mod d’er geh tud en doé dobér, ken ne chomas mui geton blank erbet agren eit péein é dauseu. Neoah é vateh, fal goutant, en doé ean temallet liés : « — Ben er fin, emé hi, monet e hrei rah hou tammig madeu get er réral, ha hui chomou nezé hemb ket. »
« — Ba ! e reskondé ean, goaharzé, Esoh e vou d’er Roué pas hemb tauseu eit d’er peurkeh dén dinan̄net pas hemb bara. » — Ha nezé, ag er Roué ne hré ket forh. — Émen nen des ket nitra, er Roué e gol é zroed e larér. — Hag open hoah, « nen dé ket en é di ean é vehé bet groeit en invantoér ken és él m’er groér dré-zé hiniù en dé. A ! mes nann. Digoéhet fal e vehé bet haneh pé er ré-zé ! » Cheleuet kentoh.
Er Roué, kounaret bras nen doé ket reit blank erbet d’en
tausour — penaus rein pe nen doé ket ? — e gasas un dé soudarded
d’hobér dehon plégein ha péein é dauseu el er réral.
En Eutru Kargoed ne oé ket én arvar a gement-sé, rak-sé, én arben ag er péh e zelié arriùout devéhatoh, ean hras lakat ar é borh ur ruiaden vat a lann, spern, drein… ha kentèh él m’ou guél é tisoh get en hentig bihan, torgennek ha sonn e gonduié d’é venahti, pé abati, mar dé guel genoh, ean lar dehé : « Ama ! pautred, kouchet oh ag er guellan é tonet de men guélet hiniù. N’helleh ket choéj guel dé eit hanen. Chetu azé un tammig labour a féson aveit digros hou tiùhar. Hui zou honet aben de grollein (dansal) ar er ruiaden-sé ken e vou arriù plén a braù ; kalz ésoh e vou d’ein arlerh pas diarnehi. » Ha hemb rekinal tam erbet, chetu ind é krollein ar ou nerh é mesk er lann hag er spern hont.
Er menah, dré é fenestr, e sellé dohté. Pe gav geton ou des groeit erhoalh, ean lar dehé éndro : « Kerhet bremen de laret d’hou mestr em es reit d’oh eit péein me zauseu, ne pas argand, mes pikeu hou leih, lan treid ha diùhar, hag open hoah… »
É kleùet en doèré-zé, er Roué, fachet muioh pé mui, e ias de gavet en Eutru Eskob, hag hanen, eit plénat aférieu é venah, e gasas dehon gourhemen de zonet aben d’er havet de Huéned.
Azé é oé ret sentein hemb laret pas. Ind enta, é veùel ha ean, ar gein er jau ha de Huéned, mes pas é heli en hénteu él en ol dud, mes a dréz dré en amzér deustou ne hoé ket hoah invantet en neijeréz (aéroplane) el hiniù en dé. Laret mat en doé d’é veùel kent monet ag er gér : « Ahoel, ne gonzet ket épad me vehemb ar en hént ; pas ur gir agren. »
— « O nann ! » e reskondas hanen, ha miret mat en doé er hourhemen-sé rak en un taul bér, chetu ind arriú é Guéned. En Eutru Kargoed e ias aben de gavet en Eutru Eskob, mes han̄ni nen des gouiet biskoah penaus en doé paset en treu étrézé. Péet e oé bet é dauseu aveit ton merhat, ha sur eùé.
Neoah é huélet en treu bloahus e hré hé mestr, ha kurius él rah er merhed — ha ne oé meit hi er gér just erhoalh — mateh er menah-men en dehé karet gouiet un dra benak ; gouiet penaus en diaul é té hé mestr de ben a hobér treu soéhus sort-sé, ha hi de séllet er livreu hont e oé en ur bosad é korn er ganbr.
Allas ! pé síouah ! él mé lar er Hernevad, monet e hras ré
bel. En un taul, chetu hi gronet a ziauled : ré vihan, ré vras,
ré kren… En ti e zou lan, er porh e zou lan, é kement léh e
zou, ha rah é houlennant labour d’hobér pétremant… er
plah geté aben.
Er peurkeh mateh-men e oé penfollet get en eun. Kaer hi doé klah labour d’en tu ha d’en tural, ne spiré ket, aben é vezent prest er lod e oé anehé !…
Deit ur chonj dehi, ha hi d’er sulér ha bannet, dré er fenestr ér porh, ar er ruiaden, ur bennen (ur ruchen vras) lan a vel hag e lar dehé nezé er lakat éndro er sulér get ou gavelodeu. Hi chonjé bout dijablet anehé un herrad vat, ahoel amzér d’hé mestr d’arriùein ér gér ha d’hé diboéniein.
A ! ia. Kerhet de glah finoh eit en diaul ! Er ré men e hlubé ou gavelodeu, elsé er mel e stagé dohté, hag é oent é tonet hoah de ben ag ou labour.
Neoah, en Eutru Kargoed, deustou mé oé berpet é Guéned, ne oé ket én arvar ag er péh e basé é Kerbernéz étré en diauled hag é vateh. Ean lar d’é veùel : « Tennet er jau ag er marchausi ha sternet ton, mé hamb d’er gér aben, rak fal é ha en treu é Kerbernéz. »
Chetu ind enta én hent, a dréz dré en amzér él berpet, goudé en devout dihuennet hoah doh é veùel a gonz tam erbet, él érauk. El mé pasent adrest Kelven, er meùel-men e stokas e droed doh bég en tour, ean zigoras bras é vég eit er laret d’é vestr, mes deit chonj dehon ne zelié ket konz, revé er hourhemen en doé bet, ean er cherras kloz éndro.
Pe oent arriù adrest pond er Sparl, tostik tra de Kerbernéz, ean gleu er hogeu é kan̄nein : Mestr, e lar ean er huéh men, arriùomb er gér aben, me gleu er hogeu é kannein é Kerbernéz. »
Ne oé ket mat achiùet é gonz — « Be… de… daou… » — chetu ean ablat ér stanken, ha deustou mé oé arriù ken tost, tréz un deu pé tri bark hemb kin, en doé lakeit tri dé goudé eit monet betag er gér. Kement él a Huéned de Kerbernéz.
Er mestre zalhas de vonet get é hent ha mal e oé dehon. Achiù e oé er labour ; lakeit e oé rah er mel er sulér hag é oé en diauled é sammein er vateh eit hé has geté. Honen e grié forh d’hé buhé, ha rézon hi doé. En Eutru Kargoed, é huélet kement-sé, e ziboénias er plah hag e douchas en diauled d’en ihuern. Ne grédan ket en doé bet er boén de laret d’é vateh pas sellet doh é livreu kin, pas muioh eit en doé honen en hoant d’er gobér éndro ; disodet mat e oé bet ag er huéh ketan.
El ne laré ket me zad koh nitra kin, m’houlen geton :
« Achiù é hou sorhien aben, me zad koh ? Nen dé ket forh
hir. »
Ean reskond d’ein en ur hoarhet, él berpet :
|
Ia, me mab, achiùé. |
Hag épad mé oé me zad koh é lakat ur hornad butum aral, me ias de men gulé.
Allas ! n’em boé ket kousket un dapen agren en noz-sé. Aben mar em bezé er goaleur de chom él morgousket, ne huélen éndro d’ein meit diauled, lan, a gement brastet e zou. Ré é lakat mel er sulér, ré è sammein er vateh, ré é honet kuit, ré é arriù… ha diauled, ha diauled berpet. Berùein e hrent é men gulé. Ben er fin, deit eun d’ein ha mé komans de vleijal…
Me zad koh, hag en doé ur housket skan, e houlennas genein : « Petra faut d’oh, me fautr ? Klan oh, me mab ? »
N’em boé ket krédet biskoah laret dehon, é oé lan men gulé a ziauled, él ur voten velion…