| Pried er barh | Tristedigeh er Helt | Judica me ► |
« Fecisti nos ad te, Deus, e irrequietum cor nostrum, donec requiescat in te ».
(S. AUGUSTIN., Confess.)
Youank onn. N’em ès chet hoah guélet uigent han
En héol tro ha tro d’ein e skuill é vanneu-tan
Er bleu ar en aùél e zégas d’ein ou huéh,
Ha neoah me zo lan a velkoni dalbéh…
Perak ’ta ? Doué e oér. Pe grouéas er Breton,
Ean lakas en dristé é chom én é galon.
Dégouéhet onn én oed e vourér é véùein,
E rédek ér parkeu, é hoari, é kañnein,
Én oed ha ne chonja nag é bé nag é mén,
Nag é stèr er vuhé ken fonus é tremén....
E kreiz me flijadur, neoah, ankinet onn :
Doué lakas en dristé é kalon er Breton.
En dud tro ha tro d’ein e hoarh d’en neùé-han ;
En estig ar er bar e lar é son vraùan,
Rah en éned e streù ou fozieu guiù én ér.
Meit mé pe geméran me zélennig distér,
Hirvoudein ra bepred, ne oéran meit un ton :
Doué lakas en dristé é kalon er Breton.
Pep tra e renkehé gobér d’ein leùiné :
Youankiz ha frankiz, bleu ér prad, héol én né,
Petra zo ret muioh eit em hanùein eurus ?
Ha neoah, er bed-man ne gavan ket bourus,
Un dra benak ataù ’m ès diovér dehon :
Doué lakas en dristé é kalon er Breton.
O men Doué, en dra-sen e vank d’em hoanteu-dén
Hui é ! Rak ar en Douar ne ramb nameit tremen !
Rak n’é ket aùiti ’ma groeit hor haloneu…
Meit pe ùélimb é tont karig guen en Ankeu
Eit hon dougein duhont, genoh, ’barh en néan don :
Neuzé vo leùéné é kalon er Breton !
1904.