Adlennet eo bet ar bajenn-mañ
MÉRIADEK, én ur hobér ur révérans dehon.
Elsé revou groeit, tonton Iannig.
IANNIG.
Gleuès chet, té, minaouit, asé bout un nebed respetusoh é kevér er ré en des blèu sèh guèh kouhoh aveit ha ré, ma ?
Ean hum lak indro de sonnein :
Meliner, me mignon, guèl vehé d’oh ouilein, (bis)
Hou iouankis e bas el en deur ér velin,
Ha mik, mik, mik,
Ha mak, mak, mak.
Ha oein. oein, oein !
Peb unan d’é dro, maluret,
’Lak er velin de droein.
Er vugalé astennet ar er plas, e reskond d’er sonnen ; ha, kent man dé achiuet er poz ketan, è mant rah én ou saù én dro d’en daul.
