| ◄ Ag er sacremant a bénigen. Aviseu eid er govézion. | Ar er govézion sacrilége. | Ne zelier quet dougein er govézion na pêllat doh-t-hi. ► |
I. Disprisein e hrér er sacremant a bénigen sel gùéh ma cuhér doh er hovézour ur péhèd marhuel a béhani hun nès hanàuedigueah é omb cablus, pé a pe ne vennér quet qùittat ur péhèd hag én hur behé-ean covesseit ; rac er péhedeu n’en dint quet pardonnet dré ur govézion troeit èl-cé, hag hum rantein e hrér cablus ag ur péhèd aral, de larèt-é, gobér e hrér ur sacrilége ; torfæt, el liessan, brassoh eid er péhedeu hur boé de larèt. Gobér e hrér hoah ur sacrilége aral, a pe guemuniér ér stad-cé. Hui e zizolehé er goulieu ag hou corv d’ur médecinour, eit mirèt a gol hou puhé, perac e hoès-hui méh é tizolein er goulieu ag hou cousciance eit salvein hou ç’inean ? Hàg ean e hellér bout gùelleit a pe ne vennér quet disclæriein é zroug ? Red-é gronce covessat d’er bihannan hou péhedeu marhuel, a pe hellet er gobér, aveit bout pardonnet a nehai, pé losquein én ihuern épad un éternitè : choéget, Doué n’en dès chet dihue gonz.
II. Dihoallet enta ag hum lezel de vout gouniet guet er méh, a p’hum lausquér de vout feahet guet-hou, en hum accourcér a nebedigueu doh er sacrilégeu ; a pe vehoh accourcet doh er sacrilégeu, ne hellehoh bout é stad erbet maleurussoh na poéniussoh : er rebreicheu ag er gousciance, péré e héli er sacrilége, e zou èl ur bourreàu é piquein noz ha dé él léh tinérran ag er galon. En diaul e bourfit ag er stad-cé eit doug un inean d’en discouragemant, hag aveid hi zrompein, ean e ra dehi de gredein n’en dès chet mui a espérance aveit-hi. Ér stad-cé a dihoeldæt hag a néhance péhani e rant er vuhé annéus, é collér confiance é maleleah Doué hag en hum daulér de bep sort fallanté, emé sant Thomas. Én tu aral, a pe sellér doh er marhue ha doh jugemant en Eutru Doué, en éternité hun taul d’er scont ha d’el lorh. Ah ! na truhèquet ur stad eid un inean bout tourmantet èl-cé, n’hi dès na peah na repos, hag hi e zoug èl-cé, dré hé malice, hé droug hag hé ihuern guet-hi ! Er remèd de zrougueu quer bras, e zou covessat é béhedeu hag é sacrilégeu guet confiance hag humilité. N’en dé gùel, e lar sant Augustin, disclæriein é béhedeu hag andur er méh ag ur momand dirac un dén a garanté, quêntoh eit bout goleit ag ur méh disconfortus é jugemant en Eutru Doué, dirac en ælèd hag er bed abéh.
1° M’em bou perpet scont é raug er govézion særilége. — 2° Aveit parrat doh er maleur-zé, me govessei ol me féhedeu hemb digaré erbet, hemb clasq ou hresquein nac ou bihannat ; me houlennou guet Doué ur hæ carantéus hag er volantè vad ne yein mui dehai. — 3° Anfin mar e mès groeit ur govézion fal benac, dré ma ne mès chet laret erhat me féhedeu, pé rac ne mès chet bet quæ en devout ou groeit na volanté vad de changein, me larou me foén d’em hovézour ha me héliou é aviseu. — Men Doué, pardonnet-mé ag er bihan pourfit e mès tennet beta bermen ag ur sacremant é péhani é hret splannein hou madeleah hag hou misericord.