« Quare de vulva eduxisti me ?......
......Putredini dixi : Pater meus es, et « soror mea » vermibus.....
(JOB, X, 18 ; XVII, 14).
« ...Eno coff ha queyn ez breiny, Treyt ha penn, hac ez dispenny Lagat ha fry ha goaziet. »
(Poèmes bretons du M. A., Buhez mabden, 230).
Me ran meit huannadein arlerh er marù… Er marù !
Pe oen bihan, m’her spurmanté èl un dra garù,
Ne gréden ket, nann, e hellé dén het gerùel :
Ha breman hoant em es, nañn em es de verùel !
Pegours é tei éndro me hig de vout ludu ?
Pegours é tiskenninn é donded er bé du ?
Pegours, pegours é vinn krignet get er prenùed
En ur hoh toul, barh ur véred dizanaùet ?
O ! bout mahet édan huéh troeted douar ponnér !
Breiniat didrous en téoélded, pèl doh en èr,
Bout marù-mik !... Hunvré mat ha dous, hunvré karet,
Joé e lakès ém halon peur hag ém spered.
Neuzé é tiskuiho me horv breùet d’er boén.
Mont e rér de repoz ér guélé goudé koén :
Arlerh koén er vuhé, ér bé é tiskuihein,
Hag eit lanjer douar ha yéot em bo ar me hein.
Epad ma vinn elsé kousket yein skorn éno,
Us d’em fen marù er hantvedeu e dreméno :
Rod en Amzér e droei ataù én ur hudal…
Meit mé ne uélinn mui en hoari : me vo dal.
Galùet e vinn marsé guéhavé get me zud,
Meit ne eilgiriin tra dehé, rak me vo mut ;
Get trouz festeu er Bed ’hello krénein en Douar,
En trouzieu-sé n’ou cheleùinn mui : me vo bouar.
Me vo dal, me vo mud, me vo bouar, me vo brein !
Ahed-kaer é mem bé, un hun ponnér e rein,
Hun heb hunvré, é sol un nozeh heb trenoz,
Er peah !... ér peah !... ér peah !...
— Meit perak ha penos,
Penos é kañnan mé ar un ton ken beunek ?
Girieu a zioanag nen dé ket brehonek !
Peh goaleuriou enta em ès bet, ha peh droug ?...
— Peh droug ? siouah, me halon en em roug !
Gañnet onn ér glahar, mab d’er Hetan Péhed :
Douget em ès me hroez ahoudé, hed ha hed,
Hed ha hed, heuliet me hent rust heb um glem,
Hag er glahar ataù em fiké get é flem.
Ya. Skoeit en dès en goaleur dal ar me halon,
Skoeit adreus hag ahed, heb truhé èl ur lon.
Didan é daoleu puill me fen em ès pléget,
Lan a zareu, get en ankén hantér vouget.
Siouah ! Déh e ouélen, hiniù e ouélan hoah ;
Ouélein e ran hénoah, me ouélo-forh, arhoah,
Noz na dé ne hellan éhañnein a ouélein,
Dareu e zo me hoén, ha me hun, ha me lein.
Malloh d’em dé ketan ! Malloh ar é sklerdér !
O Breiniadur, me mam, o prenùed, mem bredér,
Deit, hireh em ès d’oh, hastet ! El ul linsèl
Groñneit-mé oll ag er hlopen betag er sél !
Petra e ran, truhek, ér bed-man a zareu ?
El Job en dén santel, éh onn ar deil er hreu,
N'em ès nitra, nen donn nitra. — Mal é d’em ér !
Sonnein, mal é d’en Ankeu koh dont d’em hemér !
Men diùar e hochell avel ré unan meù,
Lann onn a chonjeu sot.... Liameu, liameu,
Ne veet ket enta torret ?... O me iné,
Saill ér méz a me hreiz ha neij é sol en né !...
Rak n’é ket ar me horv hebkén e en hirvoudan :
Eit kastiein péhed er hetan tad Adan,
Glaharet é inéanùeu peur é vugalé,
E pep léh ma kerhant er Boén zo étalé.
Er méz a zeur er mor n’hell ket béùein er pesk :
Mor me harantéieu zo bet kaset de hesk ;
Oeit int kuit, oll er ré e gréden em harent,
Men delézet ou dès me unan ér péar-hent.
Goulieu dianvez, goulieu diabarh :
Penaos é talhehés d’er vuhé, peurkeh barh ?
Er marè hebkén e hell rein d’id peuh ha repoz :
Penos d’er marù karet nepas kornal ur poz ?
Én emgann pamdéiek dén ne ra d’ein en dorn :
A suhun mem buhé pe vo deit er sadorn,
P’em galùo en Ankeu, flourikus èl ur hi,
E vougen digiget e vokinn gouéù dehi !
« Arsaù, emé er Bed, get tristé ha gonzeu.
De bep poén, plijadur ha hoarh e zo louzeu ;
Guellat e rint eùé d’ha glenùed mar kares :
Ev ganemb guin er joé ér ùéren karget rez ! »
— Hoarhein ! Pen dé me skoé flastret didan er béh,
A pen donn mahagnet korv ha spered, abéh ?
Hoarhein !... Elsé e ra meur a unan, d’em oed.
Meit mé, mé, ha gellout e rehen ? — Bed amoed !
Kalon mab-dén e zo ur varrik dizañnet :
Kaer en dès plijadur ar blijadur donet,
Hag er Bed er beuhein én é joéieu follan,
Ar er geh voul-fank-men biruiken ne vo lan !
Noenù enta, Bed, é lehid lous ha blijadur ;
Eidonn, glan e chominn doh hé housiadur,
Ha ne glaskinn konfort, ém zrébilleu euhus,
Nameit doh treid men Doué, men Doué, madeléhus..
...Meit hoantat e ran ’taù, hirvoudus, en Dilam,
Ma-h-ei me eskern peur, kammet de uigent lam,
De gousket ér harnél betag dé er Barnour,
— En dé-sé é saùo me horv lan a inour — ;
Ha ma hello m’inéanù, skanùoh eit en aùel,
En tu ral ag er marù darneijal divarùel,
De vout, kuiteit dehon er bed-man yein ha stréh
Eurus de virùiken....
Kergonan, 1907