Er Vedereah

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche
◄  Er Foenereah Er Vedereah En Dornereah   ►


ER VEDEREAH


————


EIL LODEN - EN ED


————


I


E pad m’en dé er foen é séhlein ér pradeu,
En edeu, dé ha dé, e vilein ér parkeu.
Quent pêl memb é huélér en duézen e huennein,
Er gran é kalelat hag é anehuéein.
Elsen, ar er mézeu, aveid el labourér,
É hès, é pad en han, perpet labour d’hobér,
Hag é teli chonjal, p’en dès loget é foen,
Medein er blaiad bras, er cherr bag er hampen.
Rekis é gout neoah, quent medein en edeu,
Mar dint anehué mat ar ou zreid ér parkeu.
Péh ur holl aveid-oh ! péh un ankin goudé
Mar medet hou plaiad quent m’en dé anehué !
Bout vou koèh ur er plouz, er gran e vou moénoh
Ha mar det t’er marhad, péh ur méh aveid-oh !
Peb unan é huélet hou kran moén ha sillek,
E chonjou n’en d’oh meid un tigueahour truhek ;
Kaër hou pou er heni dén erbet n’er prénou,
Hag, én un droein kain d’oh, en ol hou tisprizou ;
N’hou pou nameid distâl, ha, hemb koll hou amzér,
Monet goleit a véh, ha skan a ialh der guér.
N’en det quet te chonjal é vehèt inouret
Doh er hass d’er velin : aben doh er guélet;
Ne vern péh melinér, én ur heijein é ben,
E larou : er gran men ne rei d’oh nameid bren.


II


Neoah el labourér, p’en dès gouiet réh mat
É ma mal ha medein ha cherrein é vlaiad,
Hemb chonjal na dichuéh na kemér é repoz,
E labour, pad en dé, a vitin bet en noz,
Ne zeli mui doujein na dispeign na mizeu
Aveid dastum beanoh, kampen guèl é edeu,
E glaskou, gued soursi, é peb léh ér hanton,
Eid labourat guet-ou, ur vanden mederion.
Ol é mant ér park bras, kentéh el goleu dé,
Memb quent m’en dès en heaul splannet ar er mané.
Mœz quent krog él labour, peb unan, ér hrien,
A galon hag a spred e lavar é beden,
Eid inourein erhat er mestr a ol er bed,
Er pedein de zousat ou labourieu kalet.
Ind hum zihusk nezé ag ou dillad tiwan,
Ne houarnant ar ou hain nameid er ré skanan,
Aveid bout dijaploh : ha touchand é kleuér
Er felsiér é trouzal édan er mein-luemér,
Rae falz erbet ne droh ma n’en dé bet luemet.
Kentéh ar ou labour hum daulant lan a hred,
É trohant hemb arsaw en ed a zornadeu,
Ha, hemb jamœs kaijein er pen doh er losteu,
Eid ma séhou er plouz gued en heaul ha tuemdér,
Ma vou cherret beanoh é raug er fal amzér,
En displég tenawik, avel ur huiaden,
A dréz ar en anteu, ar ou lerh, pen d’er ben.
Neoah, é lein en nean, en heaul zou liguernus
Hag e daul hemb truhé é dérenneu loskus
Ar er gaih vederion. A huerso, a boulad,
É rid en huéz d’oh-t-ai ; glubteur é ou dillad,
Ha neoah én drespet t’en tuemdér, d’er séhour,
Hani, hani ne chonj nameid én é labour ;
N’en dès dichuéh erbet nameid eid butumein,
Hag é pad er mitin é talhér de drohein.

Étal d’ai-er gleuik, én ur ganein joéius,
En évr ag én amzér hum saw bet er hogus ;
Én un erwen ihuel, pé en un avalen,
En druhunel bourus e lavar hé sonen ;
Mæz kaër ou dès kanein, brawat ou sonenneu,
Hani ne sel d’oh-t-ai na hani n’ou cheleu.


III


Deit é neoah keizté. Peb unan ér hrien,
E lausk nezen é falz hag e hia d’é véren.
Én ur arriw én ti, péh boneur ha péh joé,
Guélet ar en daul vras, apprestet aveit-ai.
chudelladeu trampet gued er suben druan
En dès, pad er mitin, mijodet ar en tan.
Ur voguedenig skan hum saw a bep hanni
Hag e streaw ur front huek ér piar horn ag en ti.
Ar eu daul é hès hoah quik-hoh lard é pladeu,
Avaleu doar flastret pé trohet a dameu,
Kaul glaz poèh ér suben, hag, er péh zou guèlan,
Podeu bras ha lein-brok, ag er chistr er matan.
Hemb ne gollant amzér, er vederion, gued gred,
E zaibr, e iv, e dorr ou hoant hag ou séhet,
Ne chonjant mui bremen él labour ha poénieu
En dès, pad er mitin, mâlet ol ou mampreu.


IV


Neoah, de gours kreisté, én un nean hemb kogus,
En heaul, a blom d’er hlué, zou mui-oh-mui loskus.
Raksé, goudé méren, quent kommans labourat,
Er vederion e chom de zichuéh un herrad.
Peb unan, gued ivoul, e glask er hoaskeden
Hag ar er heod tinér e chouk pé hum asten.
Mœz er mestr n’ou lausk quet pêl amzér de zichuéh,
Ha touchand dehai ol é hra kleuet é voéh :
« Dalhamb, m’amied, dalhamb, ne zoujamb quet er boen,
« Achiwamb hun labour, disohamb, bet er pen. »
Én ur gleuet er mestr, er vederion kentéh
E hia hoah d’ou labour, peb unan én é léh,
Hag én drespet t’en heaul, ha d’en tuemdér eahus,
Ol, mui aveid jamœs, é labourant gredus.
En huéz e rid arré ar ou mampreu chuéhet,
Ou rochedeu glubteur ar ou hain zou staguet,
Mœz ou felsiér gloahet pe luemet a nehué
E grog ataw ér plouz hag e droh hemb truhé.
Er blaiad e vansel hag e gouéh tro ha tro,
Hag arlerh peb medour en erwi hum holo
A duézad milein-koér ; quent pêl er parkad ed,
Touchand hoah én é saw, e zou rah diskaret.

O na fristèt un dra, na divourussèt é
Tremèn étal ur park rah medet a nehué !
Ne gleuehèt quet mui, gued joé én hou kalon,
En tuézad anewé gued en ahuel é son ;
N’ou guélehèt quet mui, én ou saw glorius,
Gued téreneu en heaul é splannein liguernus ;
Na, d’un dro, el aguent, én ur bléguein ou fen,
É sewel, é tival, el ér mor, en houlen.
Mederion didruhé en dés bet ind trohet,
Hag, ér park, ol é mant, ar beb erw, astennet.
Elsen, én ur brezel, liés é kreiz ul lann,
É huélér, gued glahar, tachenneu en emgann :
Goleit ind a béh-kaer a soudardet lahet,
É kreiz ou iouankis hemb truhé diskaret :
Ol é oent hoah touchand ker guiw ha ker joéius !
Ol ne chonjent nameid ér victoér glorius !
Ha bremen hemb buhé, o stad kruel ha garw,
Ol é mant astennet ha sklasset dré er marw !


V


Hani ne lausk neoah goal-bêl é vlaiadeu,
Goudé m’en dint medet, a blad én é barkeu.
Mar kandalh er séhour, mar dé kaer en amzér,
Peb unan ou cherr bean aveid ou hass d’el lér.
Raksen er vederion, quent ma hellant dichuèh,
E zeli hoah indram eid achiw en dehuéh.
Gued un dornadig plouz lod e hra liameu,
Ou displég ar un erw ; réral, a vrahadeu,
A ziar en erwi e cherr en ed trohet,
Ou bass ar bep liam, ou laka én ur sted.
Un dén kriw, (liés mat er mewel ag en ti)
Eid achiw er féchad hag aveid ou ari,
E grog é peb liam, e chach ar en neu ben,
E bouiz gued pen é hlin, hag e sterd er fechen.
Bout e zou méterion hag e lausk guéhavé,
A yoheu én ou fark, de dremén mara zé,

É léh ou charréat, ou edeu indramet !
Mœs gued er fal amzér liés é vant tihet :
Liés mat é huélant, édan un taul arnan,
É tismant hag é koll ou blaiadeu guèlan,
Ol er plouz, én ou fark, gued er glaw é tùein,
Ha quent pêl, o glahar, er gran é kélidein.
Ur meitour hag en dès soursi ag é vlaiad,
E ven er cherrein séh hag er hampennein mat,
N’er lausk quet pêl ér méz a p’en dé indramet,
Mœs er hass bean d’el lér aveid bout beragnet,
E lak édan er iaw é zeu éjon kriwan
Eid stleijal, hemb dalé, d’er park er har brassan.
Gued ur havlod troed hir er mewel bras kentéh
E garg ér har en ed, hemb arsaw, hemb dichuéh.
En éhen doh er har, én ur dakenéat,
E zichuéh é hortoz m’en dé groeit er harrad.
Neoah en heaul e duem : a bep tu, én ur son,
É huélér hemb arsaw é punein er helion,
É sewel, é tival, é kouéh ar er loned.
Kentéh el m’ou hleuant, en éhen vras spontet
Ou losteu én ahuel, e zou prest te verchen,
De ridek d’er piar zroed é raug en dabonen.
Mœs ur pautrig bihan, eid spontein er helion,
E heij ur barrig dél a drest en neu éjon.


VI


A p’en dé bet achiw a garguein er harrad,
Ha gued ur gorden kriw pen dé ariet mat,
Er goaz e darh é fouet, e vroud gued er harreu,
Hag e hra d’en éhen astennein ou gougueu.
Er har bras e vransel, el loned e zihuéh,
En ahel derw ean memb e darh édan é véh.
Mœs, én drespet t’en hent ha skossellek ha ten,
En neu éjon nerhus hum daul ar er holen,
E guerh a bazeu bras, e stleij ou béh ponnér,
Ha touchand hemb bourdein é arriwant el lér.

Er harrad, hemb dalé, én ur hranj zou lojet,
Pé é kornig el lér en ur yoh dastumet ;
Mœs gued en ehen vras, épad en amzér-zé,
Er mewel e hia hoah de glah ur garg nehué.
Hag elsen é talhér ataw de labourat,
Ke n’en dé charréet en dehuéhan karrad ;
Ha liés quent dichuéh, ha quent chonjal repoz,
E huélér treménet en hantér ag en noz.
Mœs en ed zou cherret, zou lamet a zanjér,
Goarantet t’oh er glaw ha d’oh er fal amzér ;
Hag er meitour koutant e hellou, hemb doujein,
Gortoz en amzér-gaer aveid kommans dornein.


Mikél en Dorner.