Er Foenereah

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche


ER FOENEREAH
(Dialecte de Vannes)


————


I

Er hetan tra estet, d’en han, ar er mézeu,
E zou, é Bréh izel, er foen ag er pradeu.
Kentéh el miz méhuen, pé ar dro gouil yahan,
E lauskér el labour hag ér park hag el lann.
Er foen zou anehué : Raccé peb labourér,
A pe huél séh en doar ha brawik en amzér,
Ne zeli mui chonjal, mar dé aviset mat,
Meit a guemér é falz ha monet te falhat.

Jamœz neoah falhour n’en da ar dro é foen
Hemb n’en dés ag é falz tinéreit er varwen.
Perpet en er guélér, chouket én ul léh kloar,
É falz ar un ané plantet don mat én doar,
É pilat, en dé quent, dré vraw ha dré zoustér,
Er varwen a nehi guet ur morhol distér.
Ma ne hra kement sé, memb er guèlan falhour.
Ne drohou meit guet poén hag e hrei fal labour.

II


En ternoz mitin mat, kentéh èl goleu dé,
Er falhour, lan a hred, e guitta é hulé
Hag e rid bean d’é brad. Guet ou boéhieu sklintin
Ol en ined e lar ou sonen a vitin,

E gan, é lein er guél ha koutant ha joyus,
Aveit inourein Doué ou mœstr madeleahus.
En tapeneu gloéh-noz, doh peb heoten staguet,
Guet en heaul é sewel, e splann avel stired.
Lan a joé er falhour e sel é bradad foen,
Ha de zoué a galon e lavar ur beden :
« O Tad madeleahus e chom é lein en né,
« Doh hui, a galon vat, é laran trugairé,
« Hui é en dès lakeit er foen men de greskein,
« Hag en dès groeit tehou goudé anehuéein :
« Taulet hoah hou penoh hiniw ar me labour,
« Ha reit t’ein, eit me foen, ha tuemdér ha séhour.
— Kentéh én é labour é krog bean hag herrus
Hemb doujein nag er boén nag en heaul rai loskus.
Guélet ean deugromet, huéz brein ha divanch kaër ;
É falz é mesk er heod e rid avel un èr,
E droh hag e zastum ol er foen a stedeu :

Elsen, én un emgann, édan er boledeu,
É huélér rai liés é kouéh er soudarded,
Peb unan én é léh, peb unan en é sted.
Ean e labour neoah hemb arsaw hemb dichuéh :
A bep tu ne huelér nameit er foen é kouéh ;
Ne gleuér meit er falz guet er heod é krial,
Pé guet er mein luemér é son hag é trouzal.
Mœz guet kement a drouz en ined zou spontet.
Ha kentéh a ganein ind e zou arsawet.
Er goukou digoutant en dès kuitteit er vro,
Ha bet en nehuéhan n’en dei quet mui én dro.
Er grillaned kousket é hortoz en tuemdér,
Dihunet én un taul é mesk er heod tinér,
E rid keti-ketan ag er prad d’el lanneu
Aveit laret arré é peah ou soneneu.



III


Quent pêl neoah, dré hir derhel de labourat,
Er falhour e zou deit te ben ag é bradad.
Ol é foen zou trohet. Mæz é raug er cherrein.
É teli guet soursi el lakat te séhein.
Raccé ma ne zoujér nag arnan na tefour,
Mar dé joyus en heaul, m’é ra d’en doar séhour,
Er falhour, hemb dichuéh, én é zorn ur forh-koed,
E zisplég ar er prad ol er foen diskaret.
D’er sekour é hès deit ur vanden foenerion :
É vugalé vrassan, ol é serviterion.
Ind e voulj hag e heij er foen ha, taul ha taul,
En troa eit er séhein doh téreneu en heaul :
P’en dé bet troeit er foen ahoel diw pé tair guéh,
Er foenerion e chom un herrad de zichuéh :

Lod ar er heod tinér, édan ur bôdig kloar,
Pé doh troed ur huéen hum asten ar en doar.
Lod aral e glask bean, eit torrein ou séhet,
En ur fetanig sklœr deur mamen de ivet.
Pé hoah e holh ou zreid hag e cherr boketeu
Ér hoèh e rid ér prad guet paud a gamdroieu.
Tuemein e hra neoah en heaul. Quent pêl er foen
Touchandig hoah glasteur e zou deit te vout guen.
O na bourusset é, na péh ul leuiné,
Tremen étal ur prad rah falhet a nehué !
A ziar er foen goinwet pé séhet a hantér,
É saw, édan en noz, én évr ag en amzér,
Ur houst hag ur front huek dousoh aveit er mel
Hag hum streaw tro ha tro douguet dré en ahuel.
N’en dès chet ar en doar léh haëroh, hag eurus
En hani e el chom én ul léh ker bourus !



IV


Mar dès en heaul dalhet hemb arsaw de duemein,
Er foen é korv tri dé e zou mat te cherrein.
Ne guemeret quet skuir nezé ar er soded
E lausk ou foen ér prad a yuheu dastumet
Eit tremen er gouian. A dra sur liés mat
E kollant, guet er glaw, er hard ag ou blaiad.
P’en dé séhet er foen, guet eun a fal amzér,
É ma guél el lojein én don ag er sulér.
Rac er foen lojet mat e zou perpet huekoh ;
Ean e rei mui a spleit hag e badou pêloh.
Hag elsen er meitour hag e gar é loned,
E ven en dout seud kriw hag er guèlan ronsed,
E garg é foen séhet ér bar a forhadeu
Ha kentéh d’er sulér er hass a garradeu.

Ke n’en dé rah cherret, guet é dud, hed en dé,
É labour hemb dichuéh. A veit-ou péh ur joé
A p’en dès bet loget en dehuéhan karrad
Ha mé huél ol é foen er sulér mahet mat.
Déet bermen er gouian guet en amzèr kalet,
En earh n’en dès nameit golein en doar skornet,
Ne huélou quet, guet poén, ol é loned guèlan
É peurat dé ha dé, é krazein guet en nan.


Mikel Er Falhour