Chapel sant Salaùen Guern
Sant Salaùen, roué Breiz-Izel a drebad er blé 857 bet er blé 874, e zou bet inouret bras guéharal e Laoulan. Ér Mehér e oé bet martiriset, revé ma larer : er peh e zou guir, ér Mehér e es bet pél amzér un ilis parréz en inour de sant Salaùen.
Er sant men e zou inouret hoah hiriù en dé é kalz a barrézieu ag hun bro, a drest peb tra e parréz Guern, tostik tra de Laoulan.
Ma tigoéh genoh mont dré en hent bras a vorh Seglian de vorh Guern, hui e gavou tost d’ur hoeh hanùet Sar ur chapél saùet ar lein ur voten ha diazéet sonn ar er roh, kenaveit-sé é vehé oeit de rudellat pél-zo amzér ; eit plénat en hent bras, red-é bet trohein er man̄né naù pé zék troéted hemb kin doh chapel sant Salaùen. Kement-sé ne vir ket dohti a chom hoah énou, plom mat en é saù ; seblantein e hra laret d’er ré e dremen dré en tachad-sé : « Saùet hou pen, perhindour, a ziarlué e teit d’oh sekour. »
N’en des ket kalz a gérieu doh tréù sant Salaùen ; ma n’en dé ket bras ranteleh er sant-men é Guern, diforhet mat é doh er réral get goéh er Sar, goéh er Fretu, goéhieu ag e zisparti azé bro er Guernadeu doh er vro Pourlet.
N’en dé ket hoah pelzo, en dud hag en diù vro-sé ne oent ket eit en hum gleùet a vod erbet. A vihan̄nig, é virein er lon̄ned en hum lakent d’hum dap. Devéhatoh, él mé kreskent, n’hellent hum gleùet na muioh hum gompren, deustou m’ou doé er memes langaj. Marsé oé en treu elsé a houdé amzér en tour Babel. Bremen, pen dé groeit er peah, ol en dud, Guernad ha Pourlet, en hum gleu mad, ha guel arzé…
Tréù sant Salaùen zo dispartiet hoah doh Malgéneg get goéh er Voustoér ha n’en dé ket brasoh eit ur rigolen.
Diù huéh er blé é vé ovéren é chapél sant Salaùen Guern : d’en eil sul a vis Mé en hum gav er pardon bras, ha d’en eil sul ag en Avent, er pardon bihan — er mellad, el ma larér é Guern. — En dé-sé ne vé laret meit en overen vintin. Ag en dé kent e vé sonnet kloh er chapél, eit dégas chonj d’en dud, larein e ra dehé : « Sant Salaùen, lein er voten… sant Salaùen lein er voten. » — Na bourapl é monet d’en ovéren huéh ér, sul er mellad, de chapél sant Salaùen ! El d’en ovéren hanter-noz, e vé kañnet pemzek dé arlerh én ilis parréz ; ol en dud e ia a diadeu ag er hérieu tro distro én tihoélded ag er mintin, tréma sant Salaùen, en eil sul hag en Avent. El mé tostér é kresk er vandenneu hag é fonaplér eùé de gerhet, rak er ré getan e ia ér chapél, meit él n’en dé ket bras, lod-kaer e chom ér méz. N’en dé ket braù bout ér porh d’er hours-sé ag er blé, ne vern penauz e vé en amzer. Aveit-on mé, pen don én iliz, me lar doh on me unan : En nemb e batérou mat amen, hiriù, e vou cheleuet, rak amen ne vė ket pédet en Eutru Doué bamdé, ha dré gement-sé, ean e vou madéléhusoh en um hevér. »
Épad en ovéren e hés arriù ur pobér pé boulanjer, mar dé guel genoh — get ur harrad katéù Nédeleg ar en dachen iliz — kentéh men dé achiù er hloh a son ha oeit en dud ér méz ag er chapél, en un taul é ma gron̄net er har, ha n’en déh ket d’er marhadour katéù chervij en ol. Ne vé guélet meit bréhieu sauet d’er lué ken stank el bren. Én amzér goh, er Juifet, pe goéhé er mann, ne ziskoent ket bout muioh a hireh hag a joé.
Arlerh tro er pobér é ma hani en émbannour de huerhein, eit er chapél, er péh en des en dud vat reit dehi : ségal, gunehtu, avaleu doar hag eùé kogeu aveit er vugalé en des bet er hokeluj. Guerhet e vé hoah ur benblouzat avaleu koed. En hani é frén, él léh hé has geton, hé bann ar en dachen, ha nezé : skrip, skrap… en hani e dap e dap. Chetu azé er merch ag er mellad bihan. Ur voéz goh get più em boè goulennet perak e oé bannet er benblouzat avaleu milen-sé, e laras d’ein : « Penaus, n’er gouiet ket ? — Naren…
— Ama, en dra-sé e zou er mellad. » Goudé e ia ol en dud er ger, gé ha koutant ; lod en des bet katéù, réral avaleu, réral kogeu ha kavet en tu d’hober deverrans arlerh bout groeit o devér é kevér en Eutru Doué ha sant Salaùen. — Kerhet den ovéren de chapél sant Salaùen ben er blé, ha hui e huélou mar laran geu.
Mari-Job.