2° Ahoel p’hur behé quement a soign hag a sourci ag hun inean èl ag en treu aral ; mæs, dré un dalledigueah ag er ré vrassan, ni e ra el léh quetan én hur halon de ol en treu aral quêntoh eit d’hun inean. Hàg ean e hrér eid hi salvein er péh e hrér eit donnèt de vout pinhuiq ha goarn er yehaid ? Guet a boén e guemérér eit gobér fortun, eit derhel doh ur vuhé miserabl, péhani ne badou nameit ur bèr amzér, é tretant ma rer a boén ur momand benac d’en inean ! Er chonge-cé e hounias quement spered segretér ur roué, ér momand ag er marhue, ma laras én ur huannadein : « Oh ! péh quen diavis on-mé bet ! me mès scrihuet open uiguênd ram-papér eit chervige me frince, ha ne mès chet scrihuet ul linen eit salvein me inean ! » A pe vér clan, hum néancein, hum anquinein e rér. Mæs ha couéhel e rér ér péhèd marhuel, ne vér na touchet nac anquinet ; hum zivertissein e rér ; ne chongér nac én inean, péhani e zou marhue dré er péhèd, nac é Doué péhani e zeli hi jugein. Er sassunieu, er blaïeu e dremein hemb ne chongér ag hi zennein ag er bassefos é péhani é ma. Choège e rér er gùellan médecinour eit gùellat d’er horv ; mæs eid en inean, é choégér liès ur hovézour péhani, é léh hi gùellat, hi lausq de languissal ér stad a béhèd. Calz a soign e guemérér eit canderhel é stad vad ur horv a béhèd péhani a zeli monnèt quènt pêl de vreinnein, hag a boén é chongér a salvein un inean péhani e zeli perpet bihuein.
Goulen e rér ma vou mad ha gùelloh pé gùel er péh e chervige de vâguein ha de husquein er horv ; mæs a zivout en inean, ne hum laquér quet calz é poén. Haval-vehé n’en dé en inean ér horv nameit eit bout é sclavage ; languissal e hra, épad m’en dès er horv é bligeadurieu ; marhue-é, goleit-é a grimeu, épad m’en
