Gwerziou Barz ar Gouet/Kent-skriu

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche
◄   Kentskrid Ar Breton   ►


KENT-SKRIU


────


(iéz Guéned)


Sklerdéramb ol er speredeu
Hemb diséhein er haloneu.
Brizeuk.

1. — Er guerzennou, er sonnenneu hag er marvailheu e gavér él livr-men e zou bet, en darn muian a nehé, mollet é Feiz ha Breiz guéharal, pé é Kroaz ar Vretoned. En eutru F. Vallée, e zou é pen er gazeten-men, ur guir ami d’er Vreihis, en des plijet getou rein en dorn d’ein de zibabein ha de reneùéein me hannenneu ; rak, dré ma veint lénet get éleih mui a dud, m’em es ind kanpennet akerh éndro ha lakeit é galleg. Distroeit em es eùé mar a unan a nehé é brehoneg Guéned. Harpet

on bet é kement-sé get en Eutru Guillevic, e houi mat
er brehoneg-sé, hag eùé get guerzennerion aral ag er

ré huellan a zoar Guéned.

Me merh Léa en des bet sekouret bras genein choéj paud a doñnieu e jauj doh er guerzenneu-men. Unañnik benak a nehé em es bet eùé get en eutru Vallée ha get en eutru Iouañn er Moal, er barh brudet e hrér a nehou Dir-na-dor.

Em bout e hran hoah de drugèrékat en duchentil Perrin, mollerion er Barzaz Breiz, en dout bet, èl ma houlennen geté, me lausket de gemér ter ag er hañnen- neu e zou él livr kaer-sé. M’em es ind troeit é guerzeu galleg ha lakeit é mesk me ré, bout neoah ma ne vou ket kavet merhat me ré-mé ker braù èl dé.

A dural, open ar guerzenneu e héli er galleg a belloh, é vou lénet amen ter aral hanaùet mat get en ol, hag em es eùé lakeit é brehoneg eit diskoein de Vreihis, a gement ma hellen, peger braù ha peger kaer int.



2. — Paud a dud e chonj geté é ma grons énep d’er galleg più benak e gar er brehoneg ; revé-zé er Vretoned ne hra ket vad dehé hum ziskein na lakat en treu de vonet ar huellat. Nen dé ket guir en dra-zé tam erbet.

Er Vreihis, p’ou des dalhet mat d’ou lavar keltiek, e zou dishaval ou spered doh hani er Galleued, en des ankoéheit ou heltieg, én ur stouiein edan klean Sezar. En neu spered-men ne rinkant ket, eit kement-sé, bout é kaz en eil doh égilé. N’ou des meit de houni unan hag en al a nehé é kerhet dorn oh dorn ; ésoh e helleint elsé donet de ben a huellat buhé mab dén ; de labourat eit en dra-zé é téli en ol dud a galon bout goubéet ér bed-men, ma tei er guir goué ag en nerh de hoannat hag en nerh salvus ag er guir de griùat perpet. Rè gaer ha rè ihuél é er galleg a nehou é unan eit en dout dobér a hum gemér doh er brehoneg, na doh lavar erbet aral konzet étal dou. Eit hé ind bout peurikoh, en dra-zé ne vir ket doh té a seùel eùè inour er Vro.

Guélet e hrér bleu er hlazen
É houiùein é sked er rozen ?

A hendaral, pep rumad tud e bieu er guir de hoarn ha de zesaùein lavar é gourdadeu ; hag er vro e garehé torrein er guir-sé a natur e huélehé droug é koéh geti. « Er Sauzon ne glaskant ket skrapein er guir-sé get er Geltied e chom én ou zer ranteleh, na get er Fransizion én ou inizi tost d’en Normandi ; ne hrant ket er geu-zé d’er Voéred hollandéz memb, e zou bet feahet dehé — hag hur Breihis nen dint ket bet feahet, ind ou des hum reit d’er Galleued a galon vat ha dré skriù get ou Dugéz Anna[1]. »

Breihis, eit hé ind konz brehoneg, e houi neoah biùein, hag, a pen dé ret, merùel kerklous èl bugalé aral Bro-Gal. Er péh e zeliant d’er vro, gredus int d’er gobér ;

er péh e zeli er vro dehé, hardéh eùé en er goulennant.

Breihis e gollehé paud ag er péh e dalvant pe vehé lammet geté, dré gri, er péh ou diforh agrén azoh en dud aral. Haval é vehent doh er meni-Fransizion-sé e nah ou bro hag ou hanù reih, hag hum gav ér gér é kement léh e zou ar en doar. É sigur seùel ou inour, en en taulant d’en dias. Èl ma lar ur gazeten hugenaud galleg ha brehoneg, Kloc’h en Eutru P. Passy (1903, I, p. 4), « er garanté étré er pobleu e rink, eit doug fréh, bout harpet ar garanté er vro, ha honen ne vou meit ur geu, ma ne vé ket saùet ar er garanté tinér doh hur hornad bro, ha tour iliz hur parréz. Er Suis e zou rannet a gornadeu bras nen des hañni a nehé bili ar en aral, ha chetu perak er Suised e zalh kement doh ou bro. »

Ér republik vihan-sé é hes elkent pear lavar hag e zou, ne laran ket hembkin lausket de viùein é peah, mes konzet ha skriùet, get er ré e velestr er vro.


3. — Éngorto on a gavet kent pel en tu de laret splann perak é chonjan él ma hran a zivout en dra ma hag en dra, e sell doh gouiedigeh er brehoneg. Treu erhoalh e vou hiniù devizein penaus hum gemér eit lén ésoh men guerzenneu.

É brehoneg ne skriùér ket èl é galleg, mes éleih guel, rak pep lihéren e gonz ataù èl ataù. Elsé ne vé lakeit guéh erbet g de gonz èl j, pé s èl z.

Guéhavé neoah e hellér kanpen un tammig er gir eit ma vou skriùet beañnoh hemb bout diés de lén. Lakeit em es n è léh ñ érauk ur gonsonen (nameit un n aral e vé), hag en n-sé e rink dalbéh bout laret dré er fri. É brehoneg Guéned an, on, é lost ur gir, e vé distilhet de gonz èl é galleg.

A hendaral, eit ne vou ket, ér skritur, kement a gem étré el lavareu konzet é Breih-Izél, em es groeit liés elsé :


w e vé de lénein é Tregér oa hantér-gonsonen ; é Léon u arlerh g, k, é léh aral v ;

æ e zou èl é é Tregér, ea, ae é Léon ;

au e zou èl ô é Tregér, ao é Léon.

Mar a unan ag er girieu nen dint ket skriùet én ur huerzen èl én un al, revé men dé groeit er guerzenneu- zé kentoh get brehoneg er hornad bro-hont eit get hani er hornad-men. Brehoneg Léon e denn bras de vrehoneg Kerné ha d’hani Tregér. Ou zri e hellér ou heijein kevret ha gobér geté ul lavar skriùet e binùikei get er guellan girieu ha troieu hanaùet é pep kanton. El lavar aléjet elsé e hel, klouskoudé, bout skriùet un nebet dishaval, doh ma vé brehoneg Léon, pé hani Kerné, pe hani Tregér impléet muioh eit er réral.

Ér guerzenneu é, dres pep tra, é ma forh és gobér er

heijaj fur-sé ; n’hel meit kaerat er brehoneg abéh, ha
rein de biù benak er honz en tu d’hum gleùet mat étré

zé, é lakat kevret deu dra e hoantér kement kavet : bout a unan ha dishaval ar un dro.

Én treu zou ret, hum unañnamb ;
Én treu arvarus, d’hur chonj groamb ;
É kement tra zou, hum garamb !

Chetui ul lavar kemun é latin, e zou hanaùet mat é

Breih hag e zeliehé bout héliet get en ol.



  1. Ur houlen aveit dougein bri de lavareu pep kornad bras hur bro, de Ganbr er Lézennerion 1870 (é galleg), get er Hont a Charencey, H. Gaidoz ha Ch. Bro-C’hall, Paris, 1903, paj. 7 ha 8 a gent-skriù en eutru Gaidoz.