Er pod hoarn
Kalz a dud e zou — laramb kentoh en darn muian eit ne pas laret en ol — e gréd penaus er madeu hemb kin e hra er leùiné ér vro men, penaus hemb dan̄né nen des ket a eurusted. Chetu amen un istoér paset ér vro, nen des ket hoah hir amzér, hag e ziskoa d’emb splann penaus kement-sé e zou ur geu mat.
D’er hours mé konzan d’oh, ne oé ket é kornad Sant-Houarneu na marsé é parréz Laoulan a béh, deu zén ken eurus él Loeiz er Pochad ha Janton er Drouillen é bried. Deu zén peur e oent, un tiad bugalé dehé ken tinér kazimant unan él en al, ha deustou n’ou doé eit ou magein hag ou desaù meit en tri-uigent skouid e hounié Loeiz él portour melinér é melin er Baradoéz, ne vehé ket bet kavet énep tu, nag un ti bras, nag un ti bihan, nag ur manér, nag ur loj plouz ker bourus ha ker gé él hani en deu zén-sé é Kerdrein, deustou dehon devout ag en distéran. A houdé uigent vlé paset é oent diméet, biskoah ne oé bet étrézé na fachemant, na tabut, na konz erbet adréz a gement e talv er boén de laret.
Laret e vé penaus ur hol, ur goaleur, ur goal chanj ne arriù ket biskoah é unan. Ama ! get er chanj vat é ma ur sort.
Un dé, un doéré souéhus e arriùas get Loeiz hag é voéz. Ur iondr dehé, ha n’ou doé ket kleùet konz anehon biskoah, e oé marù én Amérik en ur lezel geté rah é zan̄né : mil ha mil skouideu.
Hemb gout dehé, chetu ind pinùik én un taul. Prénet ou des tachenneu é kement léh e zou : é Ploerdut, é Lokuon, é Leskoed, é Mellionnek… Groeit ur manér kaer de gavet Fin-er-bed du-zé, hag argand e chomé hoah, lan.
Mes, allas ! bamet get en treu-zé ken én dint sot, chetu ind deit de vout deu vambochér bras : mèu bamdé, trouz bamdé, proséz, tabut, chikan, létereh, béh, kann… un ihuern chetu. En deu zén-sé ag en hum garé kement guéharal, nen des mui, en eil eit égilé, meit kaz, malis ha temalasion. Ne gonzant meit a lahein.
Ur sul, arlerh en overen-bred, Loeiz, én ur arriú ér gér, divèu énep d’en ordinér, e chouk ar en daul én ur chonjal ér peah hag én eurusted ag é vuhé paset, hag én diskonfort ag en hani e dreméné nezé, a pe arriuas er vestréz hag er meùel. (Laramb étrézomb, hemb gobér d’en hanaout de hanni, penaus é oent deu vignon mat ha koutant bras d’um zijablein ag er peurkeh Pochad, aben pou dehé kavet en tu.)
« Mèu ha kousket é er mestr, e lar Janton, chetu er momand : krougamb ton doh en trest. » Ha goudé en devout paset ur gorden en dro d’é houg, hag arlerh, dré un toul ag er blancheris, ind ou deu d’er sulér de chachein eit er pignein d’er marù.
Eurus eit er boulom Loeiz é oé divoém. Kentéh él m’ou des, ou deu, saùet en dregei ha oeit ér sulér, ean lam er stag aziar é houg, er sklom ar zreinnen ur pod hoarn lan a avaleu-doar moh e zou pen en daul, hag e chouk éndro hemb laret gri.
Chetu er pod hoarn doh en trest (ponnér mat e gavé d’er Drouillen ha d’é hansort e oé er Pochad), ha ind dré en nor ardran, hemb sellet doh ou zorfet, de gavet er mér, d’en avertis penaus Loeiz er Pochad e doé hum hoalet.
É bér amzér é mant dastumet rah : er mér, en adjoent, en testeu get Janton er gétan, é ti en dén krouget-sé. Mes, na péh ur souéh ! Guélet krouget hemb kin ur pod hoarn bras, treidek, lan a avaleu doar poahet d’er moh, ha doh en daul, Loeiz er Pochad é tébrein un tam bara ha kig get ur chudellad vat a chistr.
En déieu arlerh, get er véh, Janton er Drouillen hag é meùel e guitas er vro eit monet de Baris. Merùel e hras pront, ben un herrad amzer goudé, en ur hlandi (hôpital), lahet d’en ivaj ha d’er vizér, ha dilézet get er labous kaill-sé ré iouank aveiti.
Loeiz nen doé ket bet muioh a chanj. Koustumet doh en ivaj get en diskonfort, ean hum daulas hoah de ivet goah eit érauk. Dèbrein, pé kentoh, dismantein e hras rah é vadeu, hag en dé mé varùas, ur blé benak arlerh, e kreiz er vizér brasan, ne chomé mui geton blank erbet ag en dan̄né bras en doe héritet.
Ne vehé ket bet guel dehon ha d’é dud bout chomet hed é vuhé portour melinér é melin er Baradoéz, get é dri-uigent skouid er blé, hemb hanaùout en héritaj bras-sé ?
Geou, ama ?
Iann er Lann.