A Vonheur er Beurision

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche
Rouville, Alexandre-Joseph de (peotramant: Abbé d'Hérouville)
troet gant Guillôme, Joachim.
J.-M. Galles, 1829  (p. 97-100)



IMITATION
ER
UIERIÈS GLORIUS VARI.
————


EIL LIVRE,
É péhani é considérér buhé ha vertuïeu er Uirhiés santel, a oudé gannedigueah hé Mab divin é Bethléem, bet en amzér m’er gùélas é rein é vuhé aveit salvedigueah en dut, ar er Halvér.
————


CHAPISTRE I.
A vonheur er Beurision.


ER SERVITOUR.


ME gonsidér guet pligeadur, Guirhiés santel, er peah parfæt-zé a béhani é jouïs hou ç’inean ér marchaussi a Vethléem, é péhani é laquet Jesus ér bed.

Hui a gonservas er peah-cé, deustou ma oh bet refuset guet disprisance é Bethléem, a p’hou poai goulennet logein énou.

Rouannés en Ælet a uél guet joé tro-ha-tro dehi bugulion peur. Mam er mæstre ag en ol amzérieu hum blige doh hum wélet én ur marchaussi, exposet d’en amzér rustan ag er blai.

Hui a oai coutantoh mil gùéh ér marchaussi-zé, eit ne oai er-ré pinhuic a Vethiéem ér stad a brospérité é péhani é vihuent.


Mari.

Disquet a vazé, me mab, er bihan a gas a zeliet gobér ag er madeu ag en doar ; ha mar doh dibourvé a nehai, disquet estimein hou stad.

Er beurision, én effet, a ind a éel hum sellet èl tud malheurus a pe chongeant penaus en dès vennet Jesus ma vezai bet peur é vam ; penaus n’en dès bet ean-memb én é gannedigueah, aveit cavel, meit ur hreu, ha hoah unan ag er-ré peurran ; penaus n’en deoai quet, durant é vuhé, ul leh de lacat é bèn de repos ; ha penaus, én ur verhuel, n’en deoai aveit gulé meit ur groéz ?

N’en dès quet choéget é Apostolet é mesq er-ré pinhuic hac er-ré abil ; mæs é mesq er-ré peur hac en dut hemb abiltæt.

D’er beurision-é spécialemant é ma deit d’annoncein é Aviel ; hac ean ou hâr beta laret é sellou er péh a rér aveit-ai èl pe vehai groeit dehou ean-memb.

Er-ré pinhuic a zispris er-ré peur ; mæs er memb Doué péhani a lar : Malheur deoh pinhuic, a gouvi er-ré peur d’é vanquet.

Eurus, a lar Jesus, er-ré a zou peur a speret, car ranteleah en nean a appartén dehai ! Er honzeu-zé a sel er beurision péré a gâr ou feuranté, hac ehué er-ré pinhuic péré n’en dint quet staguet doh ou madeu.

Er beurision a zeliehai enta sellet ou stad, non pas èl ur stad izel ha disprisable èl m’er sel er bed ; mæs èl ur stad ihuel ha glorius, èl m’en disco demb en Aviel.

N’en dès peur erbet, p’en devehai er fé ha ma hé honsultehai, a vennehai changein é stad doh stad er-ré pinhuic hac er-ré eurus ag er bed.

De betra é chervige en dout chairret madeu bras durant er vuhé ; én ær ag er marhue n’ou hassehemb quet guenemb.

En ær ag er marhue, a ol er madeu he chom meit er vertu hac er stad a ziovér a fournis calz a occasioneu de bratiquein er vertu.

En dén pinhuic a béhani é conze deoh en Aviel a oai bet taulet én ihuern, ha Lazar, en deoai dispriset, a oai bet douguet arlerh é varhue, dré zorn en Ælet, de gompagnoneah Abraham.

ER SERVITOUR.

É tet a zisquein deign, Guirhiés santel, é ma gùel er beuranté aveit er madeu. Groeit ma cârein, én amzér de zonnet, er madeu ag eu nean, ha n’em bou meit un disprisance santel aveit er-ré ag en doar.

————