Mæs en dairvèt guéh é léh, hou peh truhè dohemb, ean e lar, rait temb er péah ; eit goulèn guet Doué er peah én Ilis, hac itré er Brincèt Crechénion. Er bobl e zeli ehue larèt er bedèn-ze guet er Belêg, pé hé hannein guet fé ha devotion.
Én Overènneu a requiem, é léh hou peèt truhé dohemb, reit temb er peah, é larér, reit tehai er repos éternel, ha ne larér quet ér guettan Oræfon e za amen arlerh. Rac en Ilis n’offr er Sacrifice meid eid en ineanneu e zou ér Purgatoër ; hac èl m’en dint marhuét é peah guet Doué, ne chom mui de oulèn aveit-t’ai meit ma veint delivrét ag ou foénieu ha ma heint d’er repos éternel.
Arlerh en Agnus Dei, er Belêg e soupl é creis en Autær eit larèt er bedèn-men :
» O Salvér Jesus-Chrouist, péhani en dès larét d’en Apostolet : me lausq gueneoh er peah ; me ra deoh me feah, ne seèllet quet doh me féhedeu, mæs doh fé hou ç’Ilis, ha pligeèt gueneoh rein dehi er peah hac hé laquad de unan revè hou volanté ; hui péhani-zou Doué, e vihue hac e driomfl a viscoah de virhuiquin. El-ce re vou groeit. »
A-ze-è é rér er peah de voquein én Overèn-Brèd, eit rein d’antaud d’er Fidelèt é teliant bihuein é peah en eil guet-éguilé, ha hum laquad ol de unan é Jesus-Chrouist, eit ne reint mui meid ur horv hac ur speret, èl ma lar S. Paul, mar fal dehai bout dign de receu en Doué a beah. Eit quemèm-ce é lar er Belêg
