guet ur rod, dibun pé pèllennein næd, &c. A pe vai arrihue hé zermén, ne faut quet manquein a galhuein é cource unan abil-benac d’hé secour. Me lar unan abil, rac ne faut quet hum fiein é certæn mèrhèt péré e hum vantt é houiant tout, hac èl-ce e laq é dangér bras buhé er vam, buhé hac inean ur hroaidur. Hanni ne zeli hum vêllein ag er vechér-ze hemb congé er Person ag er Barræs, revè en Ordrénanceu ag en Éscopti a Uénèd.
2.° Quentéh èl ma vai gannét ur hroaidur, ne zeliér quet tardein a obér er badèein : ne zeliér choæge eit bout Parén ha Marén meit tud honest hac a scùir vat ; ha réd-è dihuèn doh-t’ai a er hass ag en Iiis d’en davarn. Dihuènnét-è ehue doh en tad ha doh er vam a el laquad de gousquèt ér gulé guet-t’ai quênt dé ha blæ, idan boén a éscommunication. Ne zeliant quet hoah el lausquein é hunan, pé idan goard bugalé distér-aral, péré en dehai mui a sourci a hoari eid a nehou, guet péré é eèllehai couéh ha bout marcè éstropiét.
3.° Un tad hac ur vam e zou obligét de zessàu ou bugalé, de larèt-è, de bourvæein dehai bihuance ha gusquemant revè ou moyant. Rét vehai bout dinaturroh eid ul Lion eit manquein d’en devær-ze. Ma ne hoès quet int maguét, é-mé S. Ambroës, hui e hoès int lahét. Guæd e uélér neoah a dud ivraign, ha dispignerion, péré ne chongeant meid a hum zivertissein, durand ma vai ou famill é