er garanté-zé. Sel-mui ma vihuehet én hi, sel-mui é clasquehet bihuein én hi. Hui hou pou, gùir-é, de souffrein ér liammeu ag er garanté-zé ; neoah ne garéoh quet hé hol eit bout délivret a nehai.
N’hou pet quin tresor meit er garanté-zé ; memb ér brassan diovér ag er madeu ag er bed-men, hui a gavou é talh léh deoh de ol er madeu.
Én ær ag er marhue é surtout é santér péh quen eurus vér en dout bihuet é caranté Doué.
Er marhue, er momant-cen a drouble hac a lorh aveit er humun ag en dut, a zou, aveit ur hrechén læn a garanté, un amzér a gonsolation hac ag en douçan peah.
Hum reit enta d’er garanté divin ; hum lausquet de vout conduyet dré z’hi ; n’hum bliget meit én hi. Groeit tout dré garanté.
Me sant, Guirhiés glorius, doh hou cleuet, é sehuel énan en desir d’hum reign tout a béh d’er garanté divin.
Ah ! a pe éel hoah me halon coutantein men Doué, a pe n’en dès memb meit er galon-zé a éel er houtantein, n’en dé quet mui deign a nehi, n’en dé quet mui d’en treu crouéet ; m’hé ra hac hé honsacre a béh-caër dehou.
