Ne vehai quet gùélet én ai er ravage a ra ordinæremant er jalousi hac en dissantion ; ne vehai quet gùélet é sorti a nehai quement a scandal èl a uélér hinihue en dé.
Er-ré pinhuic, é léh dispeign ou madeu é coutantein ou vanité hac é obér chervat, hum chervigehai a nehai eit soulagein er beurision én ou misér. Ind a drugairéquehai Doué en dout ind reit tehai, hac a rehai un implé mad a nehai èl ma jauge doh ur hrechén.
Menaget vehai er madeu ; ne vehai quet groeit dispeigneu fol ; mæs ne vehai quet ehué a avarice.
En dut n’hum glemmehent quet ér malheur, ha ne vurmurehent quet énep de brovidance en Eutru Doué. Ind a rantehai gloër de Zoué ér beuranté hac én ur stad izel, èl én abondance hac ér gondition ihuellan.
Er pèn ag en ty a gommandehai hemb brassoni hac hemb orgueil. Er voés hum gleuehai guet hé fried, a éhuéhehai guet soin ar en dut ag hé zy. Unan hac en aral a nehai en devehai er gonsolation de uélet é cresquein édan ou deulegat bugalé aboeissant, péré a guemérehai abret en hent ag er vertu.
Péh profit ne zehai a vazé d’er fidélet ! péh doustér én imurieu ! péh ur modesti !
