Deu vomand e hel assurein hou ç’éternité. Er mo-mand a vremen, é péhani é hellet hum gonvertissein de Zoué, hag hum laquat ér stad de vout eurus eit jamæs ; ér momand e zou de zonnèt ne heliehet quet martezé mui er gobér ; ha mar beoh somprenet guet er marhue ér momand-cé, hui e vou collet hemb truhé. Mar derénet a dorrein er rangenneu péré hou stag doh er péhèd, ne rinquou meit ur momand eid ou changein é rangenneu a dan péré ne hellehet quet mui torrein, rac ma veint éternel.
Ne daulet quet enta termén, e lar er Spered-Santel, eid hum rantein de Zoué, a pe hoès amzér, rac ean hou somprenou én un taul én é golér.
Pihue ne greinehé é cleuèt ur menace quer scontus : Doué hou somprenou én é golér ? Rac mar dé Doué fidel d’é bromesseu, ean e zou fidel d’é venaceu. Mar gorto er péhour guet patiantæt, ean er puniss guet nerh. Ean e buniss èl-cé a pe chongér bihannan.
Doué e hellehé punissein er péhour quentéh arlerh é béhèd ; mæs ean e horto liès en occasion d’er punissein guet muyoh a rustoni. Én amzér-cé Doué e seblant el lezel de vihuein él lehuiné ; er péhour-zé hum hoalh a inourieu hag a vadeu er vuhé-men ; mæs Doué e huél er momand é péhani é somprenou er miserabl-zé, hag en en taulou, dré er marhue subit, én dehuéhan ag er maleurieu.
Èl-cé é punissas gùéharal en divregond Jézabel, Antiochus, hemb dougeance a Zoué, ha Baltazar guet é sacrilégeu. Er roué-men, én ul leign vras, e hras dégass er haliceu sacret ag en tampl eid ivèt guet-hai én inour d’é faus douéèd. Er momand-cé e horté en Eutru Doué eid hum vangein ar nehou. A pe oent gùellan é predein, é oé bet gùélet un dorn é scrihue ar er vangoër en arrest ag é varhue. É huélèt quement-
