lanté Doué, hag é ma hun hani e hramb ; rac ni e grèd é ma santel un dra, a pe blige t’emb, e lar sant Augustin. Credein e hrér penaus eit donnèt de vout sant é ma ret gobér treu bras, treu burhudus ; hum drompein e hrér. Doué e ven hur hass d’er santeleah dré un hent berroh, hag e zou gobér er péh e houlen guet-n-emb én hur stad ; hennéh-é en hent d’er vertu. Hemb quement-cé n’hun nès nameit ur vertu a fantasi, a imur, ur vertu dissaçun, ur vertu fal hag ur vertu goan ; gobér e hrér paseu bras, mæs ér mæz ag en hent.
Ur voès e chom ærieu abéh én ilis, a pe vé hé merhèd é crol, é hantein er fal gompagnoneaheu, pé é leinein livreu fal. Un tad, ur mæstr e hra lecturieu a zevotion, épad m’en dé é vugalé hag é dud doh hum durul d’el libertinage ; un dén e hra dispigneu inourabl eit gobér donæzoneu ha ne bai quet é zelé ; ur servitour e implé é amzér é larèt chapeleltteu, ha ne hra quet é labour pé e laq é vistr de golérein, e zou couéh én un dalledigueah vras. Réglet hou ty hag hou tispigneu, paiet hou telé, éhuéhet ar hou pugalé, groeit sænt a nehai ; aboeisset d’hou mistr, groeit peb-unan en devérieu ag é stad, digollet er pedenneu hir péré ne hellet quet larèt én ur seuel hou calon trema Doué de bep termén : chetu volanté Doué, èl-cé-é en er chervigér. Ur hrechén e hra pénigenneu muyoh eit ne jauge doh é yehaid pé doh é labourieu ; en devotion-zé n’en dé quet mui revé volanté en Eutru Doué : ol en devotioneu-zé péré e za ag en imur hag ag er volanté prop, n’en dint quet réglet revé en aboeissance e houleu Doué guet-n-emb. Er garanté doh hur chongeu prop e lam ou mérit guet hun œvreu mad hag e gouci er péh e zelié pligein de Zoué.
Mar hur galhue ol en Eutru Doué d’er santeleah,