ur blaiad dru ? hà n’en dé en espérance a æstein ur blaiad mad e hra dehou hadein ? Oh ! na péh quer miserabl, na péh quen dal-é mab-dén a p’en d’é é hunan caër, hemb secour en Eutru Doué ! Haval-vehé é hès tud péré n’ou dès spered nameit eid hum zallein ar ou salvedigueah, deustou m’ou dès neoah abiltæt bras eid en affærieu ag er bed ! Petra e rescondehoh-hui d’en hani e larehé : pé Doué e huél penaus é æstein, pé ean e huél ne æstein quet ; mar gùél é æstein, ne vern penaus vou me æstou ; èl-cé ne mès chet dobér a guemér er boén de hadein. Ret-é bout fol eit devis èl-cé, e larehet-hui. Doué e houér é æstehet, rac ean e huél en hou pou hadet ur hrannen péhani e zei ér mæz ag en doar hag e gresquou ; ean e huél ne æstehet quet, ma ne daulet quet had én doar. Ræsonamb ér memb fæçon a zivout er salvedigueah : hadet én amzér, ha hui e æstou én éternité.
En hani en dès hou croeit hemb oh, e lar sant Augustin, n’hou salvou quet hemb oh. A gaus de guement-cé, é hra en diaul er péh e hel eid hur hol dré é dantationeu, én ur virèt doh-hemb a sentein doh græce ha volanté en Eutru Doué ; rac ean e houér penaus mar dé requis d’emb cavouèt græce Doué eit gobér hur salvedigueah, é ma requis t’emb ehué, ag hun tu, poéniein eit pourfitein ag é hræceu. Doué, ma n’hur salv quet hemb omb, en diaul ne hel quet ehué hur hol hemb omb. Mar clasq hur hol, ni e hel, guet er secour a hræce Doué, hum sehuel énep d’é ol dantationeu. Haval doh ur hy furius rangennet, péhani e hel harhal, e lar S. Augustin, mæs péhani ne hel croguein nameit ér ré e dosta rai dehou. N’en dé quet enta volanté Doué na malice en diaul a zou caus d’emb d’hum gol, mæs hur malice prop hag hur yeinnion digas eid en affær ag hur salvedigueah.
