haz, d’er valice ha d’er proçæsieu ! Na quêrteri na bocen n’en dès groeit biscoah quement aral a zroug ; sellamb enta doh er péh e laramb, penaus en el laramb ha pegours el larèt, en hani e zou réglet mad én é gonzeu hag e hoarn én é galon er garanté doh é nessan, hennéh e zou un dén parfæt, emé sant Jacq.
II. Mar-a huéh neoah é ma mad dizolein defauteu en nessan a p’en dès ur pourfit benac de dennein a guement-cé ha m’er groér guet un intantion vad, aveit salvedigueah en nessan, èl m’en dé rein avis d’un tad pé d’ur vam, d’ur mæstr pé d’ur væstrès a zefauteu ou bugalé pé ou serviterion, é sigur mirèt doh en droug ; mad-é rein avis d’ur person ag er scandal hag er fal affærieu e bass én ur hartér eit ma laquei reihtæt, mar guel ; mæs, a pe n’en dès chet ræson vad erbet de gonz a zefauteu hou nessan, red-é d’oh en digol ag er gueu e hoès groeit dehou én é inour, mar tal er boén, én ul larèt quement a vad a nehou èl e hoès larèt a zroug.
Ur pautr e zou sellet èl ur servitour mad, un dén vaillant, ha hui e lar a nehou n’en dès tréz erbet dehou d’hobér é labour, é ma perpet pléguet é zivréh guet-hou, a pe n’en dé quet é væstr ar el léh. Sellèt e hrér ur verh èl ur plah devot, ha hui e lar n’en dé devot nameit én ilis. Sellèt e hrér deu brièd èl tud ranget mad, ha hui e lar, ya, dommage-é ma vé quel liès-cé trous ha saffar étré-z-hai. Sellèt e hrér ur bélêg èl un dén santel e hra mad é zevér, ha hui e lar éma staguet doh en argand ha ne glasq nameit dastum. Én ol occasioneu a béré é tan a gonz, é ma ret digol inour hou nessan én ul larèt vad a nehou, hag open é rantein er madeu en devehé collet dré hou tauleu téad, ha mar d’oh bet maleurus erhoalh aveit cresquein gueuïér ar goust hou nessan, red-é d’oh monnèt d’hum zislarèt dirac ol er ré en dès hou cheleuet.
