é hoarieu er péh e hoès tolpet eit-hai guet quement a dergace ? Hàg er péh hou pou dastumet dré er péhèd ne vou-ean dismantet ehué dré bèhedeu aral péré e dennou ar hou ç’hériterion hag ar-n-oh colér en Eutru Doué ?
Oh ! na brasset-é dalledigueah pihue-benac, eit pligein d’en dud, e chonge mui é pourfit er réral eid é salvedigueah é inean, hag e ra d’er réral er péh e refus dehou é hunan, hemb en dout na recompance na trugairé ! Hà ne sellehoh-hui èl ur fol, e lar Salvien, un dén péhani e gonzehé ér fæçon-men : Me hériterion er garanté, ne vennan quet hum chervige a me madeu na gounit en nean dré me alézoneu ; me ven chairrein men deulegad doh pligeadurieu er vuhé-men, hag hum lacat én dangér a vout dannet, acelfin hou lacat-hui gùel én hou æz. Hàg ean e hellér chongeal treu folloh eid er ré-zé ? N’en dé quet mui ur garanté, mæs ur folleah-é hum gol eit gobér pligeadur d’er réral.
Surroh-é rein lod a hou madeu de Jesus-Chrouist é soulagein er ré peur ha bout recompancet én nean, eid ou lezel guet hériterion péré n’helleint quet hou rantein eurus, hag é fautehé dehai.
II. Bamdé é cleuér tadeu a fameil doh hum atterce ind-memb : hà ne hrein-mé gueu doh mem bugalé, ma ne hoarnan dehai men danné ? Bout-zou dihue antand ér goulen-zé : liès é ma nehi digaré un tad avaricius ha chicannour. Ya, hui e hrehé gueu doh hou pugalé é tismantein hou madeu én hoarieu, ér bobanceu, ér proçæzieu ; hui e hrehé gueu doh hou pugalé é lezel guet-hai madeu deit dré hoal-hent ; mæs ne hrefe gueu erbet doh-t-hai é rein en alézon nac é pléguein d’ur chicannour aheurtet. Doué en dès reit bugalé d’oh nepas, a dra sur, eit lezel danné guet-hai, mæs eid ou dessàu èl crechénion. Un tad, eit larèt er huirioné,
