Livr el labourer

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche
Lamarzelle, 1849  (p. -)






LIVR EL LABOURER
LIVR


EL


LABOURER


GROEIT


DRÉ EN EUTRU GUILLOM


PERSON KERGRIST.




É GUÉNÈD,

É ty N. DE LAMARZELLE, Imprimeur-Livreur.

————
1849

AVERTISSEMANT.
————


g en des perpet er memb son. Lénet èl pe vehé ghé, ghi, ha ne pas èl a pe vehé , ji, er girieu men : er ger, er girizen.

k en des é dirak ol er voheleu er memb son kâlèt en des er c dirak a, o, u.

s e huittel perpet ha nen dès é dirak lettren er bet son er z.

w e laker é leh hüe. Elsen é leh skriw marhüe, hinihüe, é skriwer, marw, hiniw.

KETAN KESTEL.
————


Aveid oh, Bretoned a ziar er mezeu,
É han de gompozein hiniw men guerzeneu.
Me larou d’oh penauz é cherrehèt est mat,
Peh doar e zou ret choej, penauz el labourat,
Penauz é lakehèt ol hou kué de greskein,
Hou loned de huèlat, hou kuérein de zoublein.

O Doué, krouéour en nean hag er mor hag en doar,
Hou kelloud zou hemb som, hou madeleah hemb par,
Hui hemb kin e laka en had de gelidein,
E houarant er blaiad, el laka de greskein,
E zigas ag en nean er glaw hag er séhour ;
Mar labourer hemb oh é koler el labour.
Aveid mé vou frehus, ar me labour dister,
Skuillet ehué, m’hou ped, hou nerh ha hou sklerder.

Ha té, barh a mem bro, den fur ha gouziek,
Joubioux, ken douget aveid er Brehoneg,
Te lénou me livrig ; d’id é tan d’er heni,
Avel d’er haretan ha d’er guèlan ami.

É pad ol en amzer me oent chomet divlam,
Adam hur hetan tad hag Ev hur hetan mam,
Én ul liorh hanwet baraoez ag en doar,
E cherré, hemb poéniein, er freh a zoh er bar.
Er huinien, punet én dro d’er gué brasan,
E zougé pad er blai er rezin en huekan ;
Er figez, er hiriz, er pir, en avaleu,
Ol er freh, hemb labour, e greské ér parkeu.
Mez, arlerh ou féhed, skarhet ag ou jardrin,
N’ou des kawet ér bed nameid spern, nameit drein :
« Rak me hues, e mé Doué, toret men gourhemen
« Eid cheleu doh hou moez, chetui hou penijen :
« En doar vou miliget, ha mar venet biwein,
« Ret e vou labourat ha ret e vou huizein. »
Kenteh en nean e grein, er mor zou konaret,
Ol er bed e vransel, en amzer zou chanjet,
Un el e skarh ér mez hun tad ha mam ketan
Ha ged ur hlean e splann avel ur goahad tan,
E houarn en or doh t-ai eid n’en deint ket én dro.
« Kenavo, leh bourapl, ô Eden kenavo !
« Gué fréhus, koedeu glas, bokèteu, goehieu kloar,
« O leh karet ged Doué, leh kaëran ag en doar,
« Kenavo, kenavo ! ô perak, ô men Doué !
« N’hun nes chet ni sentet avel guir bugalé ? »

Elsen, en ur ouilein, é hant ag en Eden
D’ou forbanereah trist eid gober pénijen.
Azé ne gawant mui, é leh er freh huekan,
Nameid miz, freh goudask, er vagadur huerwan.

Neoah, memb a pe sko, Doué perpet truhéus
Ou desk ged madeleah de choej en had frehus,
De grawelat en doar, de hadein er hranen,
D’hi lakat te huélat, d’hi cher ha d’hi hampen.

Ol en dud ar ou lerh en des bet labouret
Ha n’ou des bet biwans ma nou des poéniet.
Hui ehue troeit enta ha distroeit hou s-erwi,
Labouret hemb arsaw pé doujet er geltri.

Mez guélamb, kent digor ur hornad doar nehué,
Mar dé troeit t’er hreiz noz, pé distroeit t’er hreizté,
Pé d’en ahuel golern, pe d’en ahuel gevret,
De betra e ma mat, de betra n’en dé ket,
Mar dé doar tuem, doar iein, doar skan, pé doar ponner
Ha penauz é labour en dud ag er harter.
Ur vro zou mat t’en ed, un al d’er huinieg,
Amen é kresk er gué ha peloh ur héoteg :
Sarhaw a rei d’oh guin, ol en arvor, guneh,
Doar Pondi, gunehtu, ribl blanhoeh, ol er freh,
Doaren en Alré, méll, ré Malgueneg, Segal,
Prenet kerh Neulieg ha guneh bihan Noal.

Digoret te getan en doar troeit t’er hreiz-té
Pé d’er gevred izel. Lausket beta goudé,
(Mar e hues doar er hoalh), de boez ha de repoz
En doar troeit t’er holern, pé distroeit t’er hreiz noz.
En doar izel ha iein e zou mat t’er pradeu,
Er mauéieu ihuel e zou guèl d’el lanneu,
Ur segaleg hum blij én doar skan hag ihuel,
Er guneh e gar guèl doar ponner hag izel.

Ne guemeramb ket skuir ar un eutru foenwour
E gred guèl aveid omb hanawet hul labour,
E ven hadein é Breh avel én Normandi,
Gunehtu é Sarhaw ha guneh é Bubri.
Hui er guélou kent pel e lezél er vicher
Hag é honèt méhus ha skan a ialh te ger.

Dré hazardein neoah ha dré zispeign argand
En dudchentil e hel guèlat ur gommenand.
Mar guélet gober guèl ne zoujet ket heli ;
Mez neoah sèlet mat kent chanjein hou kiri,
Kent chanj hou s-arèrieu, kent chanj hou penhueger ;
É trokein hag é chanj liesan é koler.

Mar en dès sol hou toar, krouiset don en anteu,
Mar kawet pri pé mein, divehet hou soheu ;
El se n’hum gawou ket ér blein en doar falan,
En teil hag en doar mat n’hum gaweint ket én dan.

Lausket ur hueh penak hou parkeu de zichueh ;
Ahoel ne laket ket guneh arlerh guneh,
Segal arlerh segal, na deu vlai, lerh oh lerh,
Ér memb park, gunehtu, avaleu doar, pé kerh,
Ma ne venet é-ber guélèt hou toar chuéhet
Ol hou kran é voénat ha hon poénieu kolet.
Chanjet leh t’hou s-édeu ha hou toar, hemb peurat,
E zougou d’oh, peb blai, ha plouz hir ha gran mat.

Avel ur brezelour, hou pet hou penhueger,
Kiri mat te roulal é dan ou beh ponner,
Ur soh, ur goutel voem ag er ré luemetan,
Ur hoedaj oulm pé d-erw ag er ré kaletan,
Ul lah a eih troeted, toulet ged un tarèr,
Ur rioleu hoarnet, én ur gir, un arèr
E feutou don en doar, e zisohou d’er pen
Ha hemb ne golehèt amzer doh hi hampen.

Aveid sterdein en doar dalhet prest hou roled,
Eid torein er motad luemet dent en hoged ;
Ret é kawet er strep, er forh hag er garkel,
Er bigel hag er ran, er hrog hag er rastel.

Ne hortet ket miz est aveid priein hou ler,
Nag aveid hi flenat ged ur roled ponner.
Eid hi gouarn doh er skorn goleit hi d’er gouian,
Hag eid ne skarou ket, mahet hi hoah t’en han,

Neteit hi de beb kours ma ne venet guélèt
Hou ler glas él ur prad pé toulet t’el loned.
Lies el logoden en des toulet ul ler,
Sawet azé hé zi ha karget hé suler.
Er hâ hag en toseg ha kand lon vil aral
E gousiou hou kran ma ne venet dihoal.

Bout zou lod hag e rad ou gran kent ou hadein,
Lod ou drog hag ou glub, ou laka de foenwein,
Ha ma ne ziforhant beb plai en had guèlan,
Ind e huélou neoah é voenat ol ou gran :
Elsen en treu e hia perpet én ur falat.
Haval omb doh un den e huéler é ruanat
Aben de rid er mor : mar arsaw ar é ruan
En deur en ur zichen en taul kenteh ardran.

Mal é neoah guélèt de beh kours labourat
Ha penauz hum gemer aveid cherrein est mat.
Ne golet ket amzer arlerh me hues estet,
Kenteh el gouil mikel, ar hou s-arèr kromet,
Er harheu én hou torn, er soh don én anteu,
Lakeit hou s-hehein vras de asten ou fazeu.
Sel abretan m’en troer, en doar zou amuroh,
Sel mui me huél en heol, sel mui é tougou d’oh.
Er segal ha guneh e zeli bout hadet
Kent mé tei er gouian ged en amzer kâlet,

É pad n’en dé ket hoah rai hlubet er parkeu
Ha mé talh er hogus er glaw drest hou peneu.

A p’en dé deit er skorn, é kalon er gouian,
El labourer chouket é tal é goahad tan,
Ged é bried karet ha ged é vugalé,
Hemb doujein er geltri, e viw él leuiné.
Dirak en Eutru Doué stuiet ar é zeuhlin
Ean e lar a galon de noz ha de vitin :
« O tad karantéus e chom é lein en né
« Lausket ur sel de goeh ar hou kaih bugalé.
« Rein e hramb mil benoh d’hou s-hanw dous ha santél ;
« Revou santéleit hoah dré hur buhé fidél.
« Sawet hou ranteleah é kreiz hur haloneu,
« Hui e vou mestr hur horv ha Roué hun ineaneu ;
« Venein e hramb gober perpet hou volanté
« Ha sentein ar en doar, èl mé sent er én né.
« D’hur horv ha d’un inean reit bamdé ou biwans ;
« Hag èl mé pardonamb, pardonet hun offans ;
« Er bed, er hig, en diaul e ven hur hol bamdé,
« O gouarnet ni doh t-ai é pad ol hur buhé. »
Stuiet ar ou deuhlin, lodek én é beden
E voez, é vugalé e respond ol : Amen.

Deit é neoah er sul, pé dé kaër er pardon.
Eit mont de bedein Doué, d’inourein ou fatron,

Eid monèt t’en iliz de gleuèt en ovren,
Peb unan hum aprest, peb unan hum gampen.
Neoah er hloh e son eid galwein peb unan ;
Kenteh é kuiter ol, e hèr keti ketan ;
Ged ur vah én hé dorn, er vam gouh deugromet,
En tad ged é grouédur ar é zivreh douget,
Hé merhig doh hé dorn, er vam karantéus,
Ol é hastant er paz, ol é kerhant herrus,
Ol é mant en ilis de ben kours en ovren
Ha hi hleuèt e hrant a galon pen d’er ben.
Lod e lén en ul livr, lod ar chapeleteu,
Lod ar ou bizièd e lar ou fedeneu,
Kolet ou des er chonj ag en treu ag en doar,
Ne chonjant meid é Doué ha peb unan er har.
Ged brasèt plijadur, én ou halon tiner,
Memb é kuitat en nean, é tichen ou Salvèr !
Azé, avel un tad é mesk é vugalé,
En hum blij é tispleg a leih é garanté.

Memb é kreiz er gouian, é kreiz er goal amzer,
Ne huéler ket lies é poez el labourer.
Ur vohel ar é skoé, én earh bet en deuhlin,
Touchand en er guéler é kuitat a vitin,
E tichen én é goed, ha touchand é kleuer
Ol er hoed é tason ged é dauleu ponner.

Azé un erwen gouh, don én doar grouienet,
Én des é pad kand vlai doh en ahuel dalhet,
Mez hiniw ar hé zroed é krein hag é vransel,
É koeh en un drouzal é dan taul er vohel.

En den iouank gredus e garg é fuzulien,
E drez garh ha fojel ha mané ha pleinen ;
Guélet ean lein a joé ha samet a jiber,
É tont ar é bazeu hag é tistroein d’er ger.

Un aral iouankoh e bleg guéaleneu
E sten laseu risklus dalhet ged spleiteneu,
E streaw a ziabarh pé nebedigeu grein,
Pé bara brehonet, pé lameu aval brein.
Kent pel er horaer, er vouialh, er golvan
E zichen ar er boed aveid torein ou nan ;
Er spleiten e zireih, er huinterel ged herr
E saw a plomb t’el lué hag el las en hum cherr,
En in e chom é speign... kenteh ag é goignel,
É laseu én un dorn, én al, ur gavidel,
É sail er pautr bihan ar é gaih prisoner
Hag é rid d’en diskoein ged joé d’é vam tiner.

Lod e gas te birein en devend d’el lanneu,
Lod e gerh en ou raug hag e heij er bodeu,
Lod aral e vouita en ehen ha beuhed,
E den, e charré deur, e bil lann d’er ronsed ;

Réral ar un ané, ged morholeu ponner,
En ur skoein beb eil taul, et forj ou benhueger.

Deit é neoah en noz ha neze peb unan
E dosta d’en uéled én dro d’er goahad tan.
Er bautred e dill koarh, pe e hroui rucheneu,
Pé d’hober tokeu plouz e drès ou handeneu.
Kent tremen er filaj, aveid gober er had,
Er merhed e zeli néein ou gourhedad.
El leanez ag en ti e zisk er vugalé,
E len Buhé er Sent hag e gan gloer de Zoué.

Neoah én ur goignel er vam gouh azéet,
En un droein hé gourhed, e lar hi des guélet
Én amzer gueh aral er granjeu kargetoh,
En dilost han e rein blaiadeu penhuikoh,
E hes kem én amzér, én dud hag é peb kis,
Ha ne garer ket mui el én hé iouankis.
Mari, doh hi hleuèt, e hoarh hag ar er Floh
E daul, én ur ruein, ul lagad tineroh.

Ni des chet hoah tawet, ha neoah é konzer
Ag en nehuetedeu e dremen ér harter.
Peb unan e zigas nezen é santohad
Ha peb unan e lar un douéré fal pé mat :
Er mab a Gereneur zou deit ag en armé,
Er vearh a Lustregand d’un intanw e zimé,

Mab er Hog a Gelhuern e zou bet é guéleu
Hag é leh un ered pé taul chanj hur bou deu :
Mez minour er Gili zou mâlet t’en derhian,
Er vestrez a Borhol e zou chomet goal glan.

Neoah ur hemener chouket ar é dorchen :
« Hani ne gonz, e m’ean, ag er vearh a Dalen ;
« É oé désul ér vorh é kreiz hé leuéné,
« Ker iah avel ur pesk, gusket rah a nehué ;
« (Neoah é oé diblein, rak Lueiz hé hemener
« N’en des chet un troh mat, ne houi ket é vicher.)
« En ur zonèt t’er ger hi hum lak te greinein,
« Én derhian e griwa, ne hra nameid huizein ;
« Hé fen e zou ponner, hé deulagad e zar
« Ha n’en des ar nehi meid el liwag en doar.
« Er person kent en noz en des hi bet nuéet
« Ha n’hi des a houdé groeit seblant mat er bet
« Arlerh er peh e mes kleuet ha guélet mat
« Ha ged men diwskoharn ha ged men deulagad
« N’en dei biken én dro. En ihour dehuehan,
« Me gleuas reih ha spis son er hleher bihan,
« Me huélas é tonèt ur har goleit é guen
« Ha me hanawas mat en éhein a Dalen.
« Ar me fen ged er spont mem bleaw e hérisas,
« Men deuhlin hum stoké, men diwhar e greinas,

« Bremen memb, pe choujan ér peh e mes guélet,
« Me halon beur e sail ha me zead zou sklaset. »
E pad el lavar sé, gourhed er bet ne droé
Ha tostoh t’en uéled peb unan hum sterdé.

Arlerh, é konzer hoah ag er polpéganed,
Ag en troieu bourdus e hrant é tal er hoed,
Un noz ind e huela d’ur bos én ou hroleu,
E leh unan ou das, d’un al ind e ra deu,
Revé m’ou des braweit pé vileit ou sonen,
Neoah er voez iouank én ur sewel hé fen :
« Cheleuet, e mé hi, er peh e zegoehas,
« É kerhuiton Gregam, ged ur vinourez vras.
« Tré mé has te glah tan, ur gouh polpeganez
« E drokas hé bihan doh mab er vinourez,
« Én dougas ar bé breh d’en don a hé hroheu
« Hag er magas neoah ged freh ag er hoedeu.
« Tremen e hra seih vlai ha minour Kerhuiton
« Tam er bet ne greska. En ankin ér galon,
« Er gaih vam, hed en dé, ne hra kin meid ouilein,
« D’en noz, én hé gulé, ne hra meid huanadein,
« Er minour, pad en noz, ne hra kin meid balé
« Ha kent mé ta d’er ger, e splann er goleu dé.
« N’en des kin konz é ker, kin brud ol ér hanton,
« Nameid a droieu kam er mab a Gerhuiton.

« Ur hroah ag er harter e za neoah un dé
« De huélèt hé hommer ha de hout en douéré.
« Hi e sel perhueh mat er minour pen d’er ben,
« E daul mé d’é gonzeu, d’é vin ha d’é grohen,
« Ha d’é lagad koachet, ha d’é anal vlazer
« Ha d’é vleaw milein-guen, ha d’é skrigneu goaper.
« Nezen é lar dehon mont t’ober ur balé
« Hag é ped er gaih vam de zonèt a kosté :
« A houdé pel amzer, e mé er hroah dehi,
« Kommer, é kleuan konz ag er mab a hou ti,
« Ag hé valéieu noz, ag ol é droieu kam,
« Ag er spered en des deuston ne greska tam.
« Me mes er selet mat ha fari bras e hran,
« Kommer, ma ne vaget krouédur ur polpegan.
« Neoah galwet t’er ger bremenik hou s-hostiz
« Ha digaset ged n-oh eid on ur gloren miz.
« A p’ou guél deit én ti, é kemer er gloren,
« E sil er ioud e barh, é seblant er hampen ;
« Neoah er polpegan e gri en ur skrignal :
« Ché mé touchand kand vlai ha biskoah kement ral
« Ne mes bet hoah guélet !!! — Ah ! krouedur de Satan !
« É lar nezen er vam é krog er polpegan,
« Ah ! hiniw a men dorn ha hemb monèt peloh
« Hiniw é varwehei, polpegan a valoh !

« Neoah er polpegan e gri a bouiz é ben.
« Ag en don a hé groh, é vam doh hi goulen,
« Er hleu hag e za bean ged mab er vinourez,
« En dakor d’é gaih vam, e rid herrus ér mez
« Hag én don ag er hoed hum den ged hé bihan.

Neoah é vadailler é tal er goahad tan,
Ar ol er hegélieu er hoerh e vihana
Er gourhedeu zou karg ha kreiz noz e dosta.
Eid larèt er beden, é her ar en deublin
Ha peb unan e gousk bet en trenoz vitin.
Elsen el labourer ne chom jamez de boez,
Nag en dé, nag én noz, nag én ti, nag ér mez.

Kenteh èl mé huéler er gouian é pelat,
En amzer é tigor, nerh en heol é kriwat,
En tuemder é taiein er sklaz ag el leneu
Hag en earh é tistag a zoh er manéieu
É kuiter bean en ti eid monèt t’en doareg
Mal é distonn er park ha digor en havreg.

Ma ne hues chet hadet hou kerh kent er gouian,
(Rak a p’en da de vat haneh vou er guèlan,)
Ahoël ne lausket ket te dremen miz guenver
Eid mé vou kalonek, mé holei tiw el ler.
Mar gortet miz huehvrer, é vehèt dehuehat
Hui hou pou plouz marse, mez n’hoa pou ket grein mat,

Ha mar taulet tremen de hadein bét miz merh,
Ne cherchèt t’en han nameid kerh aveid kerh.

Ne chonjet ket neoah arlerh me hues hadet
N’en des nitra d’hober bet ke ne vou médet,
Avel ur gogusen, lies ag er hoedeu
É Huéler é sewel brindi a vandeneu,
É punein én amzer, émber en ur grial,
Ar ur park fresk hadet én un taul é téval :

O kerheg maleurus ! ô peur kaih labourer !
Ah ! ridet, ridet bean, ne golet ket amzer !
Mar doujet a fari, sawet hou pen d’el lué,
Hui e huélou nezen er hard ar lein er gué,
Rak jamez er brindi, get eun a vout tihet,
Ne goehant ar un dro ar er parkeu hadet :
Elsen én arméieu, a pe ver é brezel,
É laker a bep tu ha gard ha santinel.

Aveid harz en ined a goeh ar ou farkeu,
Lod a drez d’ur gerheg e sten ned ar vareu,
Ged ur vah én é zorn é kiz ur fuzulien,
Lod e lak ér parkeu, pé ar lein ur huéen
Ur spontail groeit a blouz goleit ged kouh dillad
Hag er brindi eunus ne fiant ket tostat.

Goudé herh p’en dei ér mèz er her, én hou parkeu,
Re zoujet ket palat don pé don en anteu,

Taulet ar en erwi en doar el ur hardel,
Brehonet en tameu, labourat hou rastel ;
Émber é huélehèt hou kerheg è trûat
Ha hui hou pou goudé bihanoh de huénat.

Ar dro hanter miz merh, pe huéler en déieu
É vout pedost ken hir avel en nozieu,
Mé huéler er gouian oeit er mez ag er vro
Hag en amzer nehué é tonét hoah én dro,
Peb unan e zeli hastein keti ketan
Ha streaw én é barkeu ol é huneh bihan.
Ne, huéler ket lies én hou mesk er hentrat
É vont te brenein gran de di en dehuehat.

Mez kent chonjal hadein, labourer lezerek,
N’ankoehet ket neoah a cherrein hou teileg,
Lausket hi én hé ioh de duemèt un herrad,
Ér guneh e houlen ha teil ha kardel mat.
Ul labourer apert, memb é kreiz ér gouian,
Ne zouj ket a ziblas a zoh é goahad tan,
E droh lann, drein, bonal d’hober é deilegi.
Un aral ged é strep e rah ol en erwi
Ha lies hemb nuehat é herhier ha lanneu
E huel de ben er blai karget é sulerieu.

Kenteh avel mé tei d’hou kuneheg glasat,
Aveid sterdein en doar, er mirèt a frostat,

Mahet ged ur roled ou s-erwi p’en d’er ben,
Ne zoujet ket kemer ar hou skoé er gorden,
Hag aveid hi doarat skarhet hoah en anteu
Ha toret er motad ged kain hou pigeleu ;
Ma ne hret kement se, lies mat é huéler
E verwel ar ou zreid er planteneu dister.

Ne lausket ket er héot nag er fal lezeuen
De greskein én hou park é tal er hunehen ;
Empléet hou krawel, lakeit huenerezed,
Pé kent mé tei en est doujet bras a huélèt
Hou kuneh deugromet ariet t’er pizel
Hag a drest er peneu é sewel en niel.

Goudé, a pe huélet er guenel deit t’er vro,
Mé kleuet é kanein er goukou tro ha tro,
A p’en dé deit imbril ged amzer dous ha kloar,
Ne hortet ket peloh, hadet avaleu doar.
N’ou gôlehèt ket rai, abretoh é tuemeint,
Doh téreneu en heol beanoh é kelideint.
Pe vou hireit en troed, digoret en délen,
Pe vou glub er grouiad, arlerh un defouren,
Kemeret hou pigel hag, avel moteneu,
Sawet ihuel en doar doh treid er planteneu,
Ha neze hemb doujein na séhour na tuemder,
Er grouiad ha krouéaj e hoarnou ou douster.

Ar dro hanter miz mai, ged teil pé ged ludu
Hadet én hou parkeu ha mell ha guneh-tu,
Pé mar gèlet hou pout, é leh kardel aral
Prenet ur beutren dû hanwet noir animal,
Hag en dél vou drûoh, digoroh vou er bleu,
Ponneroh vou hou kran, leinoh hou sulerieu,
Mar hadet dehuehat hou plouz e vou berroh
Hou kuneh-tu vou moen ha hou kran sillekoh.

O hui e gar kement guélèt er boketeu,
Tostet ol de huélèt er guneh-tu é bleu.
Aveid en deulagad n’en des nitra kaeroh
Hag aveid en diwfren n’en des chet frond huekoh.
Ne huéler ar er bleu meid guérein é punein,
É tichen, é sewel hag é vilionein ;
Ged ur sam doh peb gar, touchand en ou guéler,
Eid monet t’ou ruchen, e trezein en amzer,
Touchand, é tont én dro de glah ur sam nehué,
Elsen er huéreinen e labour pad en dé.

Er seblant e zou braw, neoah n’hum fiet ket,
Mez pedet a galon er mestr a ol er bed
De skuil ar hou parkeu er glaw hag er hloehen,
De zigas amzer kloar, de belat er vrumen,
De houarn hou kunehtu doh un heol rai loskus
Ha d’er golein lies ged ur vantel kogus.

Neoah a pe huélet er blouzen é sehein,
Ér hranen kaleteit, en duezen é huenein,
Mé kleuet er peneu ged en ahuel é son,
Mar dé kaer en amzer, hastet klah mederion.
Ne vedet ket rai vean hag a hou segaleg
Skarhet ha hemb dalé, ur medourig truhek
É gaijou, hemb selet, er pen doh el losteu,
Ma ne venet guélèt glas teur hou pereigneu.
Ne chonjet mui bremen nameid a labourat
Ha lausket a kosté plijadur hag imbad.

Én tural d’er Fawouit ha d’iscobti Guéned,
Én ur harter trouzus, é bro er Bourleted,
É leh kemer ou falz ha medein en edeu,
Ol en dud dastumet toh son er bénieu,
Ne chonjent meid korol, meid ivèt chopinad,
Meid tremen en amzer én dirol hag imbad.

Guélèt e hrer neoah, é kreiz ur hrouiz ponner,
É sewel a beb tu kogus ar en amzer,
É ridek, é tigor, é tiwat, é punein,
Kleu e hrer pel duhont er gurun é tarhein ;
A vané de vané en dason e respond
Hag e streaw tro ha tro en heris hag er spont.

En houlen ér steri en des bet hum foenvet,
Én don ag er hoedeu en dél en dél kreinet,

Hag ér hanton lorhet ged un tarh ker ponner
Nitra ne sau mui grik, trouz er bet ne gleuer.
En un taul, er hogus en des, el ur vantel,
Goleit ol er rehier hag el lehieu ihuel,
E bouiz, en ur diwat, ar en amzer loskus
Hag e chanj un dé kaer en un noz blanhoelius.
El luhed, é splannein, e feut er gogusen,
Er gurun e griwa, e gorn a drest er pen,
En amzer e zûa, el luhed, er brogon,
E vurlèt el lagad hag e voug er galon.
Ag er holern téhoel é saw un ahuel dro
E bun én henteu pras, ér parkeu, ol er vro,
E saw ur beutren dû én evr ag èn amzer
Hag e lam ged en dé ur restig a splannder.

Er soner, ged er spont, e cherr é vénieu,
Ol en dud e guita ged lorh en tavarneu
Hag e rid d’en iliz, sinhoah rai zehuehat
Aveid goulen ged Doué mé houarnou er blaiad.
Er grezil, én ur goeh, ag en nean é konar,
E ziskar en tuezad hag ou dorn doh en doar ;
Er meitour, é huélèt ol é vlaiad kolet,
E sterd doh é galon é vugalé semplet.
Mez er gurun e darh, e goeh ar er mané,
En deur én ur ridek e den er vein, er gué,

E roul en doar er sabl ar en ed diskaret,
Hag ur blaiad labour én un dé zou kolet.
Eid parat toh ur goal eid oh ken ankinus,
Inouret Doué bamdé dré bedeneu gredus,
Ha pedair gueh ér blai, de gours er hortualeu,
Ed ur bedein er sent, groeit en dro d’hou parkeu.

Kent iohein hou segal, ret é mé vou seh mat,
Pé kent pel, aveid oh pebeh ur galonad !
Hui e huélou tuemet ha hou plouz ha hou krein
Hag el ur foziad gleu hou ler é vogedein

Choejet un amzer gaër eid dornein hou plaiad,
Ne zoujet ket paiein rai gir un dorner mat,
Eid mé skoei beb eil taul er freilleu ar el ler,
Ne geméret hani hemb ne houi é vécher ;
Guélèt e hrer lies un dorner didalwé
A vitin bet en noz é tireih ur baré.

Ged eun a vout tihet é dan er fal amzer,
Taulet ehueh d’en heol, taulet ehueh d’el luer.
En neb e zihoalou, ne huélou ket é hran
É tismant ar el ler é dan un taul arnan,
Ne huélou ket é foen é tûein ér pradeu,
Nag é ioheu segal é vreinein ér parkeu.
Bout zou mercheu eid gout pegours é telier
Doujein un taul ahuel, er glaw ha fal amzer,

Ha pegours é ma mat kas er seud d’el lanneu
Ha pegours é ma guèl ou drehel tost t’er rheu.

Kent mé saw en tampest é huéler en houlen
Doh hum foenwein ér mor, é turul é chumen,
Er manéieu ihuel e gleuer é trouzal
Hag en audeu pelan ged er mor é kornal,
El lestri d’en houlen a beb tu zou fouetet
Hag er varteloded ar er mor branselet.
Nezen er blonjerion e neij ol d’en audeu
Er hoélan é krial e goeh ar el lanneu,
En huren diwhar hir e guita hé bouillen
Hag hum saw én amzer a drest t’er gogusen.

Lies e huéler hoah, é raug un taul harnan
Stered doh hum zistag ha ged ul lostad tan
É ridek én amzer, é koeh en ul loskein
Hag é lakat en noz él en dé de splannein.

Perpet er fal amzer e zou bet seblantet
Ha doh ur merch penak é ma bet sprumantet.
Kent ur gohahad tefour, er guérein a vanden
E lausk er boketeu hag e za d’er ruchen.
Kent er glaw er guenel, en ur grial huerwoh,
E raz blein el leneu hag e neij izeloh,
Er raned hemb arsaw e gan én ou fouleu
Hag er brindi e goeh a vostad ér hoedeu.

Selet en hoad én deur, kaer ou des hum holhein,
Strimpem deur ar ou hain, plonjein ha diblonjein,
Kand gueh ou des plonjet, kand gueh é plonjeint hoah
Ha ne gaw ket ged ai é mant golhet er hoalh.

Er vearh iouank hi memb, d’en noz ér filajeu,
Mar guél el ur vrumen tro ha tro d’er goleu,
En ti lein a voged ha mouistet er vangoër
E hanawou reih mat é koehou glaw émber.
Mez mar da doh guélèt én ur bouchad kogus
É splannein doh en heol ur hoarem ligernus,
Mar guélet é luehein er brogon ha luhed
Ha mar tarh er gurun én tu doh er gevred,
Heijet kenteh hou plouz, ne gollet ket amzer,
Tolpet ha goleit mat hou ioh gran en hou ler.

Gelein e hrer ehué, én amzer ag er glaw,
Doh mercheu guirion gout é ha de arsaw ;
Rak nezen er stered e ligernou splannoh,
D’en noz, é kreiz en nean, el luer e vou spisoh,
Ne huélehèt ket mui devend ar en amzer,
Nag er hormoraned ar ur hareg ér ster
E sehein doh en heol ou diwaskel digor,
Nag en hoh é tispen er plouz é tâl é zor.
Er hogus e zeval, e chanj én ur vrumen,
En ur razein en doar e rid hag hum zispen ;

Hag é hortoz kuh heol, én hé hrouisen kuhet,
Kaer en des er gohan krial, n’hi doujet ket.

A pe huélet el luer, baiet én un ivlen
É neauwal ér hogus, doujet un défouren ;
A p’hi guélet ru poeh, ne sawet ket ihuel
Er gouilieu ar hou lestr, doujet un taul ahuel ;
Mez mar dé dizolo ha spis d’er piarved dé,
É vou kaer en amzer é pad er miz goudé.

Mar dé milein en heol pé baiet a pe saw,
N’en det ket de valé, kent en noz é vou glaw,
Hag a p’en da de guh én ur gulé kogus,
É vou glaw hag ahuel hag un nozeah spontus.
Doué revirou n’en dein en noz-sen ar er mor,
Na mé vein fol er hoalh eid sewel en éor.

Piw e gredou larèt é ma geuiard en heol ?
Kent mé saw er brezel, kent mé koeh ur goal daul,
En heol en des ér raug ou seblantet fidél.

A pe huélas diben Luez Roué mat ha santél,
En heol, en ur sewel ha spis ha ligernus,
Hum hôlas, én un taul, ged ur vantel kogus,
E rûas el er goed hag ol en dud lorhet
E huelas un dé kaer én un noz dû chanjet.
Én amzer-se, guir é, hag en nean hag en doar
E laré reih ha splann é oé Doué é konar.

En doar betag er sol ged heris e greinas,
Ar ou zron er Rouané ged er spont e semplas ;
Ol en dud a hur bro e gleuas én amzer
En eil doh é gélé é tarhein gleanier
Hag é kreiz er hogus e huélas reih ha splann
Tud ar droed, tud ar varh, é ridek t’en emgann.
Kenteh avel en noz, ne huélent én henteu
Meid tud, marw a huersou, é tremen el skedeu.
Er ré hardehan memb ged el lorh e greinas
É kleuèt ér hoedeu ur voeh iein el er sklas.
Open, tra herisus ! el loned e gonzé,
A ridek ér goehieu en deur e arsawé,
En doar e zigoras don édan er pazeu
Ha limajeu er sent e skuilas ol dareu.
Er mameneu nezen, é leh deur, e ras goed
Ha memb er herieu bras e spontas é kleuèt
Er gohan, er frejé, hemb arsaw é krial
Hag én dé hag én noz er blaidi é hudal.
Er gurun ne goehas é neb amzer stankoh
Hag er stered lostek ne splannas liesoh.

Touchand tud didalwé, hemb inour, hemb lezen,
E lah doh en auter er belleg é peden,
E lèr en ilizieu, e ven dismant er fé,
E hra brezel d’en dud ha d’er sent ha de Zoué.

Neoah er bobl e chueh, peb unan e zihuen
É dud hag é vadeu, é fé hag é lezen
Hag émber, tra chifus, é peb leh é huéler
En tad éneb d’er mab, er brer éneb d’er brer.

Breh izel d’ha kreden té hes perpet dalhet,
Mez ehue ged a hoed ni hes té bet skuillet !

Neoah ol er pobleu énep de Frans e saw,
Bet el lehieu pelan er brezel e hum streaw.
Ne gawer ket ur vro n’en des hur soudarded
Mahet édan ou zreid ha rûet ged ou goed.
É Holland, én Autrich, é Prus, én Itali,
É Spagn, é Waterlo, drest en ol é Rusi,
E labourer spontet en ur zistonn un dé,
E sawou ged é soh eskern seh ag ou bè.

Ahoel n’en des chet mui brezel én amzer-men,
Mez ur rumad tud kri, hemb fé, ha hemb lezen,
E bouiz hoah ar hur bro. Pegourz é véhemb ni
Tenet a zan ou ferh hag a zan ou bili ?
[1] A houdé per hoalh é paiamb marw hur Roué ;
Dakoret t’emb enta, ni hou ped, ô men Doué,
Ha sawet ar é dron un den iouank karet
A huersou dré dud fal ag é vro forbanet.


EIL KAN.
————


Huizet e hoes er hoalh é labourat hou toar,
Dichuehet un herrad ha klasket ul leh kloar ;
Deit amen é tal on, édan un avalen,
Hag é han de gonz d’oh hiniw ag er huéen ;
É han de larèt t’oh, mar karet me cheleu,
É leh hou lanneu nueh, penauz digas koedeu,
Ha penauz en hou pou, é leh er freh huerwan,
Freh dous avel er mél hag en ivaj huekan.

A pe grouéeh ér bed, hui e hues, ô men Doué,
Gourhemenet t’en doar hum hoarnisein a hué :
Hemb oh, nitra ne gresk, hemb oh nitra ne vleu,
A hou torn hui hemb kin é ta ol er madeu :
Neoah n’hur bou nitra ma ne boeniamb ket,
Rekis é labourat, hui en dès el laret.
Disket enta hui memb hiniw d’hou pugalé
Choej, hadein ha plantein ha lagadein er gué.

Ha té, barh a mem bro, télen eur en Arvor
Joubioux, é han hoah de sewel en eor,

De zisoar ag er porh, de sewel men gouilieu
Ha de drezein ur mor guenet t’en houleneu ;
En amzer e zou kri, en ahuel digampen,
Des ged n-ein ar mem bag de zrehel er varen,
Pé mar chomes én aud, a ziar er rehier,
Te huignou d’ein pelat a zoh er hareger.
Ne chonjes ket é han, ém guerzeneu nehué,
De gonz ol ag er freh, de gonz ol ag er gué.
Nag em behé kand tead, ur beg hag ur voeh hoarn,
Me labour hemb arvar e chomehé hoah darn ;
Des enta hemb doujans, ha choej en hent beran,
Hemb kol guel ag en aud, doaramb ér porh tostan.

El n’en dé ket haval nag er freh nag er gué,
El-se n’en dant ket ol en eil el é gélé.
Lod, avel en halleg hag en ozill tiner,
Er helen perpet glas, er hoed ivo vlazer,
Er bonal goarniset a voketeu milein,
Er galpiren goudask, er spern ag er hoed krein
E gresk ou hunan kaer, e garg ol en doareu
Hag e hron er steri deuston d’ou hamdroieu.
Lod, avel er hiriz, er prun hag el loré,
A ziar ou grouiad e blanten a nehué ;
Ha lod aral e saw a ziar en haden
Avel er faw ihuel, en derw hag er hesten.

El-se, dré lezeneu er mestr hag er hrouéour,
É kresk er hoedeu bras hemb hur poen ha labour.

En dud en des neoah, en eil ged é gélé,
Disket guèlat ou freh, disket guèlat ou gué.
Lod e den ur barig e zoh troed ur souchen,
Er plant én ul leh mat ha touchand é hrouien ;
Un aral e holo ged doar er houh kéfeu
Hag émber gué iouank e gresk toh er skodeu.
Lod ag ur rezinen e bleg ur bar dister,
Er golo skan a zoar, ha, kent pel, é kemer
Én doar grouiad nehué, é kresk hag é talh leh
Er rezinen é vam rai gouh aveid doug freh.

Guélèt e hrer enta a ziar er grouiad
Pé doh treid er skodeu gué iouank é kreskat ;
Ha mar ou zresplanter, é toug ihuel ou fen,
É streaw bareu digor hag é rein goeskeden :
Neoah, remerket mat, e neb tu ne huéler
Gué ker kriw na ker braw el er ré e hader.
Ind e rikou, guir é, hir amzer de zonèt,
Ne dauleint goeskeden nameid ar hun nied,
Mez ehue, pe greskeint ha mé veint én ou men,
Ind e rei mui a goed ha mui a hoeskeden ;
Rak, hemb arvar, er gué e gresk a ziar had,
E hia donoh én doar de gemer ou grouiad,

Ha dré-ze memb e saw ou feneu ihueloh,
E hars doh en ahuel hag e bad kalz peloh.
Er blanten a iouank doh en doar e zueha,
Mar hi chanjer a leh, liesan é peura :
Elsen hun tud iouank, hemb monèt t’er brezel,
E varw lies ged kai é kuitat Breh izel.

Choejet enta hou s-had é pad en dilost han
Ha lakeit ind én doar kent tremen er gouian.

Aveid hou pout sapin, ne hues én hou lanneu
Dober meid a sewel motad ged hou marreu,
Hadein aze hou kran, ou golein ged motad.
Émber é kelideint, é kemerint grouiad ;
Hag, én amzer nehué, é huéler é vroudein
Er sapineg iouank ha touchand é hlazein.

Aveid er gué aral, é ma rekis arat,
Troein ha distroein en doar kent chonjal ou lakat.
Kenteh el m’ou guéler, a ziar en haden,
É tisoh ag en doar hag é sewel ou fen,
É ma ret ou huenat, tenein ol el lezeu,
Ged eun ne vougehent émber er planteneu.

Ag er guehieu ketan ma n’en da ket hoù kué,
Ne golet ket kalon, mez hadet a nehué ;
Ne selet t’oh labour, doh koust na doh kardel,
Empléet hou s-arèr, hou ran ba hou rastel ;

Rak mar a zoar, haval doh ur fal zcléour,
Ne zakorou nitra meid dré nerh ha labour.

Neoah ne hader ket ér memb kiz er hoédeu.
Bout zou lod hag e streaw en had a zornadeu,
Lod, aveid ou lakat a stedeu pen d’er ben,
É gemer ou mezul, e zispleg ou lénen,
É neb kiz mé tegoeh en eil doh é gelé
Ha guéen doh guéen hag alé doh alé :
El-se, kent en emgann, é ma er soudarded
Peb unan én é leh, peb unan én é sted.

Hui, hag a pe hadet gué iouank ér parkeu,
Hag a p’ou zresplantet a zoh er soucheneu,
Lakeit hed étré s-hai, lakeit ind a stedad
Eid mé hèleint én doar streawein guèl ou grouiad,
Digor drûoh déliaw, displeg kriwoh bareu,
Kemer korv ha sewel ihueloh ou feneu.

Neoah doh en dévend, er gévr, ol el loned,
Avel doh ur vosen, gouarantet mat hou koed.
Lausket hou marh dihaud de skrimpal ér bleinen,
De ridek, de saillal, de darhein é ziwfren,
Doh tor er manéieu hou tevend de vouitat
Hag én hou pradeu glas hou seud de vunselat ;
Mez a zoh hou koédeu ha iouank ha tiner,
Harzet ol el loned én ur sewel gerhier.

Goudé m’en des hou kué kresket mar a vlaiad
Ha m’ou des don én doar keméret ou grouiad,
Ged eun n’hélehent ket, én un hoed ken tiner,
Na magein ou feneu na doug ou beh ponner,
Trohet, ged ur goutel, un tranch pé ur huiltan,
Ol er brinsad izel, ol er bareu falan,
Hag ur huéen, ne ré nameid razein en doar,
E daulou tro ha tro goeskeden flour ha kloar.

Ne geméret ket skuir neoah ar er soded
E huéler mar a hueh é tibenein hou hoed.
Ur huéen dibenet ne hrei ket berh goudé,
Kolet hi des hé gloer hag ol hé brawité,
N’hi hleuehehèt ket mui, é kreiz en noz téhoel,
É trouzal, el agent, branselet t’en ahuel :
Avel un intanwez, hou kuéen é begin
Ne hrei nameid peurat goesket ged en ankin.

A p’en dé bras hou kué, mé holant hou parkeu
Ha mé tispleg er faw tro ha tro ou bareu,
Er bugul, azéet é dan ou goeskedeu,
Ar é flahouid sklintin e lavar é sonen.
El, aveid er respond, ol en ined e gan
Hag er hoed e zason ged er muzik dousan.
Kenteh èl goleu dé, eid mêlein ou Hrouéour,
É larant ou sonen én é hloer hag inour,

Ha kent mé cherr en noz, é larant el aben,
Eid en trugairikat, hoah ur hueh ou sonen.

Mez bourusèt ur voeh ! dousèt ur mêlodi !
M’hou hanaw estig kuh, me hanaw hou poeh hui.
Ol en ined aral e gemer ou repoz ;
N’en des nameid oh hui e gan ha dé ha noz ;
Peb unan a nehai ne houi nameid ur son,
Hui e chanj hui a voeh, a ganen hag a don.
Touchand hou kan e zon ur han a leuéné
Hag un herrad arlerh-é ma lein a dristé.
Estig, én hou puhé, avel én hun hani,
A hui e gaw ehue ankin ha melkoni ?
A p’ou kleuan d’en noz, é dan hou podig kloar,
É laret hou sonen e seblant lan a hlar,
Me chonj e hues marse kolet hou kansortez
Hag é oh é hober kanveu d’ou kaih parez,
Pé marsen é ouilein d’hou pousinedigeu
E zou bet hanter nueh tenet ag ou nehieu :
Mez, pe sawet hou poeh ker spis avel en eur,
Me gred é oh eurus, é kanet hou poneur.
Ne fondet ket enta, bugulion, é nehig,
Ha hui jiboeserion, respettet en estig.
Marsen ur hours e za, lôsket ged en derhian,
Én ur hortoz en dé hui e gleuou é gan,

Hou kalon e vleuou, hou trougeu e zousei
Ha doh hou s-inean beur en ané e belei.
Spontet a hou koedeu er skeul hag er splanhoer,
Mez lausket en ined de dostat d’hou panner.
Lies én ur grial a ziar ur souchen,
Er gavan e lar doh é saw un defouren,
En darask é tosta hag ahuel ha harnan
Hag er vouialh bourus é ta en nehué han.

N’ankoehet ket en derw, a pe hadet koedeu.
En erwen e zou mat ha d’hober arèrieu,
Ha de rein trestier aveid harpein hou ti
Hag er hoedaj rekis eid sewel el lestri,
Hag é pad er filaj, é kalon er gouian,
Guéen erbet aral ne hrei guèl koahad tan.

Neoah, é mesk en derw, hadet mar a fawen
Eid kawet kloarizion é dan ou goeskeden :
Ur fawen hi hunan, deit é kreiz hou parkeu,
E seblant t’oh ur hoed ged hé fenad bareu ;
Nag er glaw èl ur mor e koeh ag er hogus,
Nag en deur e ridek, nag en harnan trouzus,
Nag en ahuel folan, nitra n’hel hi diskar,
Ken don avel mé krog ol hé grouiad én doar.

Hadet ehué kesten én hou koedeu nehué
Er gestenen e zou er huèlan ag er gué,

Hé frehen e zou huek hag, é pad er gouian,
Hou pugalé ha hui, d’en noz, étal en tan,
Ged chistr dous el er mél hag ged kesten pared,
Hui e golou er chonj a hou poénieu kalèt.
Ha n’en dé ket en ol m’en dé mat er frehen,
Ne gawehèt ket koed guèl eid er gestenen
Na de blanchein hou ti, na d’ober hou presteu,
Nag ehue de zarbar forj er gôion a hleu,
N’ankoehet ket en oulm ker kalèt t’oh en uz,
Nag er huéen koed kroez e saw bet er hogus.

Hui enta, mem broiz a ziar er mezeu,
Lausket en dudchentil de hadein ou hoedeu
A hué deit a vez bro. El hou tadeu ketan,
Hadet kesten ha faw hag en derw kalètan.
Er gué zen e hanaw en doar a Vreh izel,
E gemer don grouiad, e saw ou fen ihuel,
E zispriz en ahuel, e zalh doh en harnan,
E ra d’oh benhueger ha koed eid gober tan.

Choejet naoah ul leh e jauj doh hou koedeu
Hag en doar e blijou guèlan d’hou planteneu.
Én tu doh er holern, hadet koedeu ihuel,
Mar venet gouarantein hou treu doh en ahuel ;
Mez én tu d’er saw heol hag én tu d’er hreizté,
Lausket leh ged en heol de skuill ged larganté

Ar hou parkeu hadet hag ar ol hou tier,
É déreneu frehus hag é vor a splannder.
Hadet sapinegi ar gain nueh hou lanneu,
Kesten ha derw ha faw doh tor hou manéieu.
Tro ha tro d’hou panner, plantet ur geneueg
Hag é tal er goehieu koed krein pé koed haleg.

Mez aveid diskein d’oh penauz gober koedeu,
Perak, ô Bretoned, kement a huerzeneu ?
E pares Pluvigner, én tu doh Languidig,
Én ur flagen izel é kawer Keronig.
Tro ha tro d’er hastel ne oé nameid lanneu,
Ha bremen ne huéler meid er haeran koedeu.
Aze, ô mem broiz, é teliet monèt
Kent hadein ha plantein ha klah é leh d’ur hoed.
Aze hui e huélou é men é ta guèlan
Hag en derw hag er faw hag er hesten tiwan
Hag en eflen digam hag er sapineg vras
Hag en haleg tiner hag en ivinen glas.
Ha penauz é ma ret gober hou s-aléieu
Ha penauz, én ur gir, é tigaser koedeu.

O koedeu Keronig, displeget hou télen,
Ar hou mistr charitapl skuillet hou koeskeden.
Bèh eurus édan d-ai, eutru mat ha karet,
Bèh éurus é dan d-ai, hui e hues ou flantet !

Ha hui eutru iouank, dré hou kobereu mat
Hanawet é peb leh, ker klouz avel hou tad,
Braweit hoah hou koedeu ha plantet gué nehué,
Eid turul goeskedeu ar hou mabig Rene.

Mé, mem hou perpet chonj ag en amzer eurus
E mes bet tremenet én ou maner bourus
Birhuikin n’ankoehein na tad na bugalé
Nag er vam gouh e zou bremen é tal hé Doué
Tud peur a Bluvigner hag ol ag er hanton
Hui e houi é ma bet truhéus a galon,
En hi des bet lies douseit hou poenieu,
Lies toret hou nan, guèleit hou koulieu,
En hi des tremenet en ur hober er mad ;
Hum unanet ged n-ein eid hi zrugairékat.

Mez mal é d’emb larèt kenavo d’er hoedeu
Aveid konz ag er freh hag a hur berjéieu.
Mar e hues doar de choej, plantet én doar guèlan,
Ha hui hou pou gué kaer ha freh er ré huekan.
Ne laket ket hou freh nag é lehieu izel,
Nag ar er manéieu digor d’er piar ahuel,
Nag én un doar sablek, nag étré diw voten,
Nag én ur flagen don, na rai dost t’ur vouillen :
Er hoeskeden e voug er gué iouank kaeran,
En ahuel, é huehein, ou dispen a vihan,

Én doar sablek, kent pel, é téseh ou grouiad.
Ér flageneu izel ne hrant nameid peurat,
Ag er vouillen é saw de vitin brumeneu
E losk, en un dremen, hag en dél hag er bleu
Hag ar er freh ind memb e streaw ur vlas ponner.

Eid gouarantein hou freh a zoh er fal amzer,
Plantet én ul leh choul, én tu doh ér hreizté,
Én un doar a zichen a zoh tor ur mané ;
Ha hoah, aveid hou pout ha freh dru ha gué kaer
Toulet don ged hou pâl, feutet ged hou s-arèr,
Trezet ged hou s-hoged hou parkeu pen d’er ben,
Ne zoujet na labour na koust toh ou hampen,
Rak en heol, nag er glaw, nag en drûan amzer,
Ne zigasant ket freh hemb dorn el labourer.

Én amzer gueh aral, bout zou kalz a vlaieu,
Ur peur kaih labourer a ziar er mezeu,
Penauz penak n’en doé meid ul liorh dister,
E cherré blaiadeu deuston d’er goal amzer.
É parkeu er réral ne oé seblant er bet,
Hag é liorhig ean a freh e oé karget.
Ind e zougas émber invi d’é vlaiadeu,
E laras é cherré eid kement se lezeu,
É houié er seih ard hag é oé ur sorser.
Ind er hasas enta é dirak er barner.

Aveid ou difari, aveid ou mehekat,
El labourer e lak édan ou deulegad
É rastel hag é strep hag é bal ligernus :
« Guélet, tud a mem bro, guéiet mar don kablus,
« E lar nese de-h-ai, selet mem benhueger,
« Ne luehant avel se meid rak m’ou labourer.
« Ne mes kin sorsereah, ne houian kin ardeu,
« Eid gouarantein me freh, eid cherrein blaiadeu. »
Én ur gonz avel se, é tisko d’er barner
É vearh hag e bried rouzet t’er fal amzer.
En ol e dro neze ged er haih jardrinour,
E vél é labourieu hag e saw é inour.
Hemb arsaw, avel d-on, labouret hou parkeu,
Boulget lies en doar doh treid er planteneu,
Hag ol hou kué iouank e zei de vout kriwoh,
E zougou mui a vleu, ou freh e vou drûoh :
Re veint luehus enta hou forh ha hou pégel
Ha hou pâl ha hou soh ha dent luem hou rastel.

Neoah ma ne zoug freh er park e hues plantet,
Ma ne cherret nitra goudé me hues poéniet,
Lausket ean a kosté, a pe ne zakor d’oh,
Labouret un aral hag e vou fréhusoh.

Mez kent chonjal hadein gué fréhus én hou toar,
Klasket eid hou spluzeg ul leh choul, ul leh kloar,

Ur park aret lies, brehonet t’er rastel
Dizéret a lezeu ha drueit t’er hardel.
Ne hadet ket neoah ér sked ag ur huéen ;
Er gué iouank e voug é dan er hoeskeden,
Aveid mé hrouieneint hag aveid mé reint taul
É ma ret mé tuemeint toh tereneu en heol

Neze choejet é mesk hou freh, er ré huèlan
Ha diforhet te had er spluz kalonekan.
Ha goudé, kaij é meij streawet a zornadeu
Iskern kiriz ha prun, spluz pir hag avaleu.
Aze hou freh iouank, avel er vugalé,
Hum blijou é kreskein en eil ged é gélé

Eid ou gouarn doh er skorn ha doh er pechoned,
Goleit ind mat neoah ged del a zan hou koed,
Hag a pe huélehèt en déieu é hirat,
Er gouian é tremen, nerh en heol é kriwat,
Lamet en dél ha teil a ziar hou spluzeg
Ha, ged ferhier deu viz, bouljet hoah hou toareg.
Mez ged eun n’en dehé hou ier d’hi hrawelat,
Ged bareu drein pé lann dalhet hi gronet mat.

Deu pé tri blai goudé, chanjet hou kué a leh,
Plantet ind én doar mat ha huenet mar a hueh,
Lakeit étré peb plant, un troeted ha hanter,
Eid mé keméreint guèl en er ag en amzer

Neoah, a pe vou mal, klasket er gué guèlan
Hag ar hou kué goudask lakeit er freh huekan.
Ne zoujet ket balé, ne zoujet ket goulen,
Ridet ol er harter hag a drez hag a ben,
É ker, ar er mezeu, atterset é peb leh
É men é kawehèt er guèlan ag er freh,
Ha freh mat te zaibrein én tuemder ag en han,
Ha freh hag hum houarnou memb arlerh er gouian ;
Ha mar venet hou pout chistr ker spis el en deur,
Dous ha pikant ha huek ha milein el en eur,
Ne laket ket hemb kin freh dous én hou parkeu,
Grefet ehué ré huerw é mesk hou s-avaleu ;
Ha mar dé tiw ou chistr el deur ag ur vouillen,
Mar dé glas ha téhoel, mar dûa ér huiren,
Mar pouiz ar er galon, avel é ma ar vro,
Nitra guèl d’er sklerat eid avaleu kazo.

Disket enta grefein gué iouank ha tiner,
Kement se n’en dé ket dies d’ul labourer.
Lod e saw ul lagad a zoh ou gué huekan,
E feut ou gué goudask én hir a ziar skan,
E laka el lagad étré koed ha krohen,
Er sterd hag el liam ged ozill pé ged bren,
Hag arlerh, pe huélant er bouton é vroudein,
El lagad é tigor, é zélen é hlazein,

Ind e droh hemb doujans er peneu ag er gué,
Ha ne lauskant ged ai meid el lagad nehué.

Réral ged ou houtel, pé ged dent en hechen,
E zibill gué iouank, ou zroh hag ou diben,
Ou feut a drez de drez, e zichen ér feuteu
Grefad iouank taillet, ou gron ged liameu
Hag er freh goudaskan e chanj krohen ha dél
Hag e zoug freh ken dous, ken huek, avel er mél.

Lod e daill er grefad é plât ag ur hosté,
E hra bet er vouiden un troh a drez él lué
Hag ar ur ién dister, étre koed ha krohen,
En ur skoein ged ou dorn, e laka er hrefen.

Lod aral é biez e droh er planteneu,
Hag é biez ehue e dail er grefeneu,
E laka de zégoeh er grefad doh er gué,
Ou sterd hag ou liam en eil doh é gélé.

Ind ou lausk én ou leh ahoel hoah ur blaiad,
Aveid rein d’er hrefen amzer de grogein mat.
En un doar kampenet, nezen el labourer
E grouis don ged é bâl touleu eid ou hemer,
Ou dichen én ou leh, e holo ou grouiad
Ged teil ha doar kaijet hag ou lausk de greskat.

N’ankoehet ket neoah hou frehegi neué
Hag én hou pradeu glas ne blantet ket a hué,

Ma ne venet émber ou guélèt é peurat,
Er man doh ou gôlein, ou bareu é voénat ;
Pé, mar venet lakat gué iouank ér pradeu,
Labouret toh ou zreid en doar ged hou pâleu.
Er pir, en avaleu, er prun hag er hiriz,
E houlen ha doar mat ha bouljet é peb kiz.

Arlerh en nozieu hir ha trist ag er gouian,
O na bourusèt é, é pad en nehué han,
Guélèt én ur sewel, hemb kuitat toul é zor,
Hag en dél é hlazein hag er bleu é tigor !
Haval doh ul linsel, ker guen avel en erh,
Er prun hag er hiriz, kenteh el hanter merh,
Hemb doujein er ienion, e zigor ou bleuen
Hag, el aveid hi gouarn, e zispleg ou délen.
Èl leanezi iouank p’en dant d’hober ou ro,
Unan arlerh en al, er pir e splann d’ou zro.
Mez haval doh ur vearh, é kreiz hé brawité,
Kampenet p’en d’er ben, én dé kaer mé timé,
En avalen arlerh e saw ihuel he fen,
Gouarniset a zél glas, a vleu ru, a vleu guen.

Touchand neoah é houiv hag é koeh ol er bleu,
É krog hag é vrasa er freh ar er bareu ;
Plegein e hrant émber é dan ou beh ponner,
En heol, én ur griwat, ou liw ged è duemder.

Peb unan e dosta ; lod, a ziar en doar,
Ou dibab ged en dorn, réral e heij er bar.
Ne huéler é peb léh nameid en avaleu,
Lein é rah er sehier, lein é rah er resteu,
Peb unan ar é skoé e sam ur beh ponner,
Er har bras zou karget è pad mé hel kemer,
Er piar ejon e vourd, er marh bras e zihueh,
En ahel hoarn ean memb e darh é dan é veh.
Deja me gleu er mel é skoein ar en aval,
Eid sterdein er masad er hoaskel é krial,
Me huél avel ur hoeh, a ziar er varlen,
Chistr douzoh eid er mél é ridek a houlen,
Er barikeu lein brog, lein brog ol en toneu
Ha touchand ar en dol karget er chopineu.
Ol en dud zou joéius, ou boeh e ihuela
Hag er ré hanter vut ind memb e gragela :
« Ivet, ô mem broiz, toret ol hou sehed,
« Ankoeheit un herrad hou labourieu kalèt ;
« Neoah ehueheit mat, é kreiz hou leuéné,
« Ha ne hret ket abuz a zonezoneu Doué.
« Bout zou mol de beb tra. Peb unan e zeli
« Bout reglet én ivaj ma ne ven ket fari. »

Aveid el labourieu ker kalèt ag en han
Gouarnet én ul leh kloar hou s-ivaj en huekan,

Gouarnet eid en dé kaer, en dé a leuéné,
Mé tei doh diméein lod a hou pugalé.

En dé sen a vitin ne gleuer ér hanton
Meid teneu e kornal, meid tud iouank é son.
Er bautred, en dé se, en des ou lereu guen,
Ou boteu hag ou zok goleit t’ur velouzen,
Ou justen liw bouteil, ou lavreg kastorin,
Ou jilèt vihan guen groeit a Spagnolét fin.
Er merhed a vitin ne golant ket amzer ;
Kenteh el goleu dé, distroeit toh hé meluer,
Peb unan e laka hé dillad suliék,
Hé broh méher Elbeuf, hé houifeu dantelek,
Ha hé douanter stof glas, ha hé lereu ned guen
Ha boteu ler nehué klomet ged ur seien.
Mal é deja monèt, mez kent kuitat er ger,
Peb unan e daul hoah ur sel ar hé meluer.

De di er vearh iouank neoah, a hentadeu,
É her keti ketan doh son er benieu.
Er vearh iouank e ouil é vont a di hé zad,
Mez reit hi des hé gir ha rekis é kuitat.
Ol hé honsortezed hi skleij én ur sonein
Hag émber én ou mesk é arsaw a ouilein.
Mont e rant ar un dro d’er vourh d’en Overen
Hag er soner e boez bet arlerh er veren.

Ged en deu zen iouank, a zoh troed en auter,
Er belleg e houlen mar venant hum gemer,
Bout fidel é peb tra, é pad ol ou buhé,
El priedeu christen, revé gourhemen Doué ;
Ha kenteh el m’ou des laret ia ou deu,
Er belleg ou ered hag en nean er cheleu.

Stuiet ar ou deuhlin, é pad en Overen,
En deu bried iouank a galon e houlen
Mé plijou ged ou zad turul a lein en né
Ur sel karantéus ar é gaih vugalé.
Er belleg én é saw, distroeit t’er priedeu :
Cheleuet, e mé ean, Doué mat, hur pedeneu :
« Hui e hues, eid poplein hag en doar ag en né
« Hag eid feahein er marw e sko hou pugalé,
« É dan er bodeu kloar a jardrin en Eden,
« Venet gober hui memb er getan Ereden.
« D’en deu bried iouank e huélet dirak oh,
« El d’ur hetan kerent, reit hiniw hou penoh,
« Groeit mé huéleint ou deu, el gué doh ou grouiad,
« Ou Douarened iouank bet er biarved rumad,
« Groeit mé viweint eurus, é pad ol ou buhé,
« Ha mé heint ar hi lerh d’en nean d’hou leuéné. »
Kent diblas ag er vorh, é her ol d’er véred
Ha peb unan e bed eid é ré tremenet.

Neoah, é kreiz er prad, é huéler en dôleu
Gouarniset a viwans, goleit a gartadeu.
Peb unan e azé, peb unan e veren,
Peb unan e houlé hag e garg é huiren.
Kent er pen dehuehan, er pir, en avaleu,
Er freh er ré huekan e holo en doleu.

Kleuèt e hrer neoah er bénieu é son,
En dud iouank e sant é vleuein ou halon,
Diw pé tair tro korol e hrant, e kreiz el ler,
Ha peb unan e hia a bazeu bras d’er ger,
Peb unan e zeli, kenteh avel kuh heol,
Bout ér ger ged é dud é koénien doh tôl.

Nag eurusèt vehé en dud ar er mezeu
A pe hanawehent er briz a ou madeu !
Biwein e hrant é peah ; en doar, ged plijadur,
Bamdé de beb unan e ra é vagadur.
Ne huélant ket, guir é, avel ér palezieu,
En dud d’ou saludein é tont a vandeneu,
N’ou des chet tier kaer, na meurbraj aleuret,
Ou dillad ged er pourpr n’en dint ket bet liwet,
Mez én ur vuhé vat ind e gaw, noz ha dé,
Er peah ag er galon hag er guir leuéné.
Pel a zoh er hérieu, pel a zoh er safar,
Ind on des deur mamen, goehieu don, groheu kloar,

Gué plantet a bep tu ha digor a zélen,
Aveid gober anhoé é dan ou goeskeden.
Ind ou des pradeu glas de zesaw ou loned,
Koedeu stank d’er giber, leneu don d’er pesked,
Bugalé a vihan disket te labourat,
Karantéus doh Doué, doh ou mam hag ou zad.
Kresket, ô mem broiz, kresket hou leuéné
Én ur blantein koedeu, én ur huèlat hou kué.


TRIVED KAN.
————


Lauskamb un herradig de boez hun arèrieu,
Lauskamb hur gué iouank de greskein ér hoedeu,
Mal é mé konzehemb a zesaw el loned,
En devend hag er gevr, er seud hag er ronsed.

A venein e hret hui guélèt lan hou pradeu
Ag el loned guèlan ha klasket ér foérieu ?
Eid desaw ré iouank, choejet te getan pen,
Tadeu ha mameu mat, tenet a hou panden.

Ne zoujet ket a houarn, eid poblein hou kreuier,
Anuerzi hag en des ur fal sel, ur fal cher,
Ur pen el un ejon, ur houg tiw, ur houlten
E rid ag er balog ar er bruch pen d’er ben,
Anuerzi hag en des en diworhed tiwan
Hag, é dan ou hern krom, en diwskoharn hiran.
Ne zisprizer ket hoah en anuerzi breh guen
Ihuel ar ou diwhar, diveh ha digampen,
E chib, én ur gerhed, en doar ged ou losteu
Hag e zismant er merch en des groeit ou fazeu.

É mesk hou laieu tarw, choejet en nerhusan,
Reit tehon piligad é pad ol er gouian
Ha pel a zoh er seud, é kreiz hou pradeu glas,
Lausket ean de greskein é mesk hou s-éhen vras,
Hag a p’en dei dou seud ha saillal ha druniein,
Azé é teliet ou has de geulaiein.

Kent kas hou s-anuerzi neoah de gemer lai,
Hui e hortei m’ou dou ahoel deu pé tri blai.
El er mameu ind memb, lausket hou kouhlaieu
Kent kas hou seud dehai d’en dout ou zri blaieu,
Hag a p’en des en tad, é zeg vlai tremenet,
Groeit émber en trohein hag, a pe vou lardet,
Avel mé ma rai gouh aveid bout labourer,
Hastet bean er guerhein hag er has d’er boser.
Kent ha goudé m’ou d’es en oed e mes laret,
N’en dint mat te zesaw lon kalonek er bet.

Ma ne venet hou pout loned dister ha skan,
Ne vaget hoah, beb plai, meid el laieu guèlan,
Ha ma n’em hredet ket, cheleuet un histoer
Degoehet, én ur bro, ged ur haih labourer :
« Tostig tra de Vlanhoeh, é korn parez Melrand,
« É kreiz er pradeu glas, é hes ur gommenant
« É péhani é oé, gueh aral, ur minour,
« Èl en dud à Velrand, glorius ha foenwour.

« Er minourig e ven en dout er seud guèlan,
« Er guèlan anuerzi hag en éhen vrasan :
« Mez kaer en des bouitat ha kaer en des gober,
« E seud e zou bihan, é éhen zou dister ;
« Mez ne gol ket kalon, hag eid donèt te ben
« Ag en dout ré brasoh, ean e huerh er vanden,
« E hia kenteh d’er foer hag e zigas ged ou
« Ha seud hag èhen vras desawet ér Poétou. —
« O loned divalaw ! ker seh ind el iskern,
« E lar en ol dehon. — Mez er minour, — ne vern,
« E m’ean én ur hourhein, ged foen ha piligad,
« M’ou lakou de lardein, m’ou lakou de vrawat. »

« Neoah, a zé de zé, er foen e vihana,
« Dré hir rein piligad, er suler e skana,
« Er skorn hag er gouian e griwa hoah bamdé,
« Taillein e hrer er foen, er ranjot zou goulé,
« El loned e hoanna, n’en dant mui ged en hent
« Ha, kent fin er gouian, é koehant ar ou dent.
« Er minour e hrata, ged meh ha ged ankin,
« El gueh aral er vran, ne vou ket tihet kin. »

Eid oh hui, mar venet chanjein hou paréieu,
N’en det ket, avel d-on, d’er Poetou d’er foerieu ;
Hui e gawou loned, ér foerieu tro ha tro,
Duehoh doh er bouitaj hag en er ag er vro,

Pé kentoh, eid drehel é plomb hou pandeneu,
Hemb monèt te foetal hou s-argand d’er foerieu,
A ziar hou loned er ré kalonekan,
Hui e vagou, beb plai, el laieuaj guèlan.

El mé choejet hou seud, choejet mat hou ronsed,
Choejet hou marh brawan hou prawan kazeged,
Hag er ré e houarnet eid poblein hou kreuier,
E houlen, a vihan, soursi ur mestr tiner.

Kenteh el mé huélet hou s-ebel én hou prad,
Hui e hanawou reih mar dichen a rum vat.
Ean e gerh ihueloh, guèl é tispleg é har,
Haval doh en ahuel, ne douch ket toh en doar,
Er hetan de drezein ur ster don ha trouzus,
Er hetan de saillal ar er ponteu risklus,
Kaer e zou gober trouz é tal é ziwskoharn,
Nitra n’el er spontein nag en tan nag en hoarn.
Ihuel a ziaraug ha ront a ziar dran,
Tiw a houg, ber a gov, é ben e zou bihan,
Ar é vruch é huéler ol é hoehiad bolzet
Hag ar é gain digor é ziw liwen sawet.
Mar kleu a ziabel en armaj é trouzal,
En teneu é tarhein, en trompèt é kornal,
N’hel ket chom én é leh, é ziwskoharn e red,
Ol é vampreu e grein, é ziwfren e voged,

É voué tiw ar é houg e saw el houleneu,
E zichen hag e fouet én tu d’é skoé deheu.
Ar é gain e huéler bolzet é ziw liwen,
É droed e bil en doar, er hrouiz hag en dispen
Ha mar guél en emgann é seblant t’oh larèt :
« Damb » hag en er guéler é ridek t’er piar zroed.

É pad é glinwedeu hag én é gouhoni,
Maget ean én hou kreu ged er brasan soursi,
Hou pet chonj é tichen ag el leigné guèlan,
É ma bet, pel amzer, ou marh kalonekan,
Pegement, gueh aral, en des karet er gloer
Ha pet gueh en des bet gouniet er viktuer.

Montet tré dud iouank ag er ré hardehan,
Guélet ind, ér bleinen, é vont keti ketan,
É sewel ged ou zreid ur vogeden téhoel,
Hag é feutein en hent beanoh eid en ahuel.
É vont a raz d’ en dour touchand en ou guéler,
Touchand é seblantant bout sawet én amzér,
Ha kredein e hreheh en ou des diwaskel
Hag é neijant én evr avel en darondel.
Goleit a huiz, a beudr, a hoed hag a chumen,
Hemb dichueh, hemb arsaw, é hant ol bet er pen.
Ged ou chum hag anal er ronsed dehuehan,
Kent tost el mé talhant e hlub er ré getan,

Hag a pe vehé tu, kentoh eid kol er pen,
É vehé guèl get ai talpein ar en dachen.

Kent kas d’ou marh choejet kazeged é tuemder,
Reit tehon piligad, reit tehon iaud tiner,
Get eun ne hueleheh, goudé, hou s-hebelion
É koeh é dan ou sam hemb nerh ha hemb kalon.

Én ichem, pe huélet er mameu é tuemder,
Ne hret tehai neze meid magadur dister ;
Peleit ind doh en deur e rid én hou koehieu
Ha doh er huemen flour e gresk én hou pradeu.
Bout zou lod hag ou chueh doh ou fostal d’en han,
D’en erieu mé tason, ged en tauleu kriwan,
Ol el lérieu karget é dan freil en dorner
Ha mé heijer er plouz én evr ag en amzer.
Ind er groa ged doujans ne gemérehent ket
Hebelion iouank, pe vehent rai lardet.

A pe za doh guélèt é ma lein er mameu,
Lausket kenteh hou marh d’hum den én hou lanneu,
Hou kazeged bremen e houlen hou soursi.
Kaset ind d’hou kuemen, bouiteit ind én hou ti,
N’ou lakehèt ket mui é dan ur beh ponner
Na de skleijal kiri, na de drezein ur ster,
Na de bostal ér prad, na de saillal ur harh.
Pel a zoh el loned, peloh hoah doh er marh,

Lausket ind én hou kreu, é pad ol er gouian,
Hag én amzer nehué kaset ind ou hunan
Pé d’ur huémen tiner, pé de zan er hoedeu,
É tal ur hoehig kloar, pé d’hou kuèlan parkeu,
De lehieu é peré é kaweint te gouskèt
Ur gulé dél pé man, deur er hoalh de ivèt,
Groheu don eid hum houarn a zoh er fal amzer,
Goeskedeu dous ha kloar, é pad ol en tuemder.

Kenteh èl gouil Yehan, é huéler, én hur bro,
Ur gelionen vreh é neijal tro ha tro,
Lon hardeh, lon hagas ar en dud ha loned,
Hi hum daul ged konar hag ou chug bet er goed,
Er vugulion en des hi hanwet dabonen.
Kenteh el m’hi hleuant, é hueler a vanden,
Ou losteu en ahuel, er seud hag er ronsed,
Get eun a vout tihet, é ridek d’er piar zroed.
Aveid ou goarantein a zoh hé flem loskus,
N’ou lausket ket ér mez é dan un heol poehus,
Kaset ind de vouitat, te vitin ha de noz,
Mez de gours en anhoé, lausket ind de repoz.

Kenteh avel m’en des dilaiet hou puhed,
M’en des dihebelet ér hreu hou kazeged,
Revou ol hou soursi desaw er ré vihan,
Diforh, aveid ou gouarn, er ré iouank guèlan,

Selèt a ind e jauj de labourat hou toar,
Pé d’hou toug én henteu, pé de skleijal hou kar,
Pé d’hou kas ar ou hain ged ai d’en emganneu,
Pé de gargein a leah, un dé, hou koupeneu,
Mar dint disi ha mat te boplein hou kreuier,
Pé ma ne jaujant kin nameid doh er boser.

Ol el lonèd aral e gaser d’er pradeu,
Mez, er ré e houarnet aveid hou labourieu,
E zeli, a iouank, bout dueheit toh er iaw :
A vihanig enta disket ind hemb arsaw,
É pad mé helet hoah ou lakat te sentein,
Mé cheleuant hon poeh ha mé venant plegein.
De getan, reit tehai ur hakolig dister
Groeit a vrinsad haleg, pé a ozill tiner ;
A pe huelet é mant duéh doh ou gakolieu,
Aveid mé heint t’er paz, staget ind deu ha deu ;
Ember hui ou lakei de gaz kiri bihan,
De getan, goulé kaer, goudé, karget ar skan
Hag, ér pen dehuéhan, en ahel e griou,
É dan ou beh ponner er rodeu e darhou.

Mez piw benak e ven en dout én é greuier
Seud e garg er goupen, ehen mat t’er boser,
E zeli, hemb arsaw, labourat é bradeu,
Eid kas deur ar nehai digor rioleneu,

Ged chibileneu drein, peb gouian, ou netat
Ha ged teil ag é greu, peb plai, ou hardelat.
Hag en hanni hum blij é fouetal amonen
Milein avel en eur ha guerhapl én dachen,
Ne zeli ket doujein a streaw, a zornadeu,
Kerh ha segal kentrat ol én é liorheu,
A hadein ha karot, ha boetrav, ha kaul bras
Melchon, avaleu doar ha kalz a irvin glas.

Maget plein hou loned ha bouiteit ind bamdé ;
Bout zou lod hag ou goalh de vara, gours e vé,
De vara gours aral, ind ou lausk de ieunein,
De hober boleu moen ha de dakenéein.
Ne hret ket avel d-ai, pé, kent pel, hou loned
E zei ol de vout peur ha seh el tameu koed.

Mar desawet hou marh eid monet t’er brezel,
Eid ridek ér blainen beanoh eid en ahuel,
Eid lakat te neijal ur gariolen skan,
Rekis é mé vou dueh, ag en oed tineran,
De huélèt tud ar varh, en armaj é luéhein,
Pe gleuèt er rodeu ar er vein é tarhein,
É tal é ziwskoharn, en teneu é kornal
Hag er brideu hoarnet én é greu é trouzal.
Akourset ean ehue de hanawet hou poeh,
De garein bout mêlet, flourikeit mar a hueh,

De zont én ur greinein, de zont a iouankik,
De zont é hunan kaer de gemer é vridig.
Mez p’en des é dri blai ha me tosta d’é biar,
Disket ean de sewel, de zispleg é ziwhar,
D’hober en ekselsis, én dro doh de bunein,
De lakat beb eil taul en doar de zasonein,
Gueh te honèt t’er paz, gueharal de drotal,
Ér fin digabest kaer lausket ean de bostal,
De drezein d’er piar zroed pleinen ha manéieu
Hemb lezel ar en doar er merch ag é bazeu.
Haval doh en ahuel ag er gevred ihuel
E chib hag e zismant er brumeneu téhoel,
E laka er blouzen de blegein ér parkeu,
Er gué de vranselat én don ag er hoedeu,
Ha doh en audeu bras de darhein en houlen,
Elsen hou marh iouank e feutou er bleinen.

Bremen é helehèt chonjal ag el lardein,
Mar el lardet é raug m’en des disquet sentein,
Ne cheleou ket mui doh hou prideu kalèt
Ha ne hrei meid saillal é dan hou tauleu fouèt.

Neoah aveid hou pout ronsed hag ehen vat,
Ne gawehet guèl tu d’ou lakat te griwat,
Eid pelat a zoh t-ai er seud ha kazeged.
Chetui perak ehue, pel a zoh er beuhed,

É kaser en éhen én ul leh a kosté,
Én tural d’ur ster don, pé ardran ur mané,
Pé mar a hueh aral en ou lausker ér hreu
Én ur zrehel neoah karget ou hasteleu.
Er guél ag er mameu e zariw ou goehiad,
E vihana ou nerh, e hra dehai peurat,
Ou laka d’ankoehat goaskeden er hoedeu
Ha betag er heot glas e gresk én ou fradeu.
É trè deu gouhlai tarw lies mat é huéler
Emganneu é sewel eid bout mestr un anuer.
Ol el loned aral e bir ér guemeneu,
Mez en deu lon brutal hum dourch ged ou feneu
Hag en un drul ur voeh spontus ha divalaw,
Kern doh kern, pen doh pen, en hum vout hemb arsaw,
E ra unan d’en al en tauleu kalètan,
Ou horveu zou goleit ag er goed en dûan.
Er manéieu ihuel, avel el hoedeu don,
En nean memb, e horoz, e grein hag e zason.
Ne huéler ket lies arlerh en emganneu
En deu vrezelour sen é chom ér memb lehieu.
En hani zou fouetet e guita er vanden,
Hum forban hag e hia d’ur harter diamen
Aveid kuhein é veh, guèlat é houlieu
Ha kemer nerh nehué de vanjein é goleu.

Neoah ar é vestrez doh t-on dispartiet
Ean e daul, é kuitat, é seleu ankinet :
Mez eid gelein beanoh dakor d’é enebour
En tauleu en des bet ha sewel é inour,
Ean e vezul é nerh, hum laka é konar,
E gann doh en ahuel, e hra neijal en doar,
En un dourchal er gué ou laka de greinein
Hag é voeh e laka er bed de zasonein.
Kenteh avel mé ma guèleit é houlieu
Ha mé ma deit é nerh, é rid, én é arfleu,
En hum daul ged konar ar é gouh anemiz
Én amzer ne chonj mui meid a hober el liz :
Haval doh en houlen e hueler, pel ér mor,
É huenein, é tostat, é foenwein, é tigor,
É roulal ar en doar hag, avel ur mané,
É tarhein doh er roh, é skoein doh er hosté :
Er sabl e verw neoah, er mor e den ardran
Ha ne lausk ar é lerh meid el lehed dûan.

Ne huélet hui hou marh é kreinein pen d’er ben
Kenteh èl me sko vlaz er gazeg é ziwfren ;
Nag er brideu hoarnet, nag en tauleu ponner,
Nag er skoseleu don, nag er rustan rehier,
Nag er steri digor, nag er mané ihuel,
Nag en hoarn, nag en tan, nitra n’hel en drehel :

Ma ne venet enta er guelet é peurat,
A zoh er hazeged é ma ret er pelat.
Hou kazeged ind memb, a p’en dint é tuemder,
E lausk er pradeu glas, e rid ol ér harter
Ha ma n’ou haset bean d’er marh e hues choejet,
Hui hou pou, ben er blai, un hebel disprizet.

En amzer e dremen neoah avel ur sked ;
É pad mé konzan doh a hou seud ha ronsed,
Er gevr hag en devend duhont é vegelat,
E seblant laret t’emb ne pas ou ankoehat.

É kreuier es ha choul, é kalon er gouian,
Én tretand ne hlasei heoten en nehué han,
Bouiteit mat hou tevend ged foen a hou pradeu
Ha streawet é dan d-ai plouz seh a vrehadeu
Ged eun ne cherrehent, é kouskèt ar en doar,
Korvadeu aneouid, er hâl pé droug diwhar.

Er gevr el en devend e houlen hou soursi,
Bout bouiteit ha deureit t’er gouian én hou ti
Hag, eid hum hourantein bet en amzer nehué,
Lojein é kreuier tuem ha distroeit t’er hreizté.

Gloan hou tevend, guir é, ér foerieu zou klasket,
Mez er havr e zoug mui, hé zeh ne heskou ket,
Sel mui ma hi gouerer ha sel mui é chumen
El leah ag hé diwron én ur goeh ér goupen,

Ha ma ne venet ket desaw ol er meneu,
Hui e huerh ou hrohen eid gober manegeu.
Er gevr e gar biwein él lehieu a kosté,
E kreiz er spern, en drein, doh tor raus ur mané,
En don ag er hoedeu, é Speign doh er gerhier
Hag a vazen é tant ou hunan pen d’er ger.
Ind e zigas ehue ged ai ou menigeu
Ha kel lan é ou zeh, mé touch doh en trezeu.
Goarantet ind enta, é pad er goal amzer,
Hag aveid ou magein, digoret hou suler.

Memb é kreiz er gouian, kenteh el mé huéler
Er hogus tenaweit ha spisoh en amzer,
Er vugulion gredus e gemer ou chaucheu
Hag e gas en devend de birein d’el lanneu.
Unan e vah en erh én henteu p’en d’er ben,
Un aral ged é fouèt e zastum er vanden,
Hanen ar é ziwreh én henteu diesan
E zoug en oen iouank, en avaden goannan,
Lod e heij er bodeu, lod ou sko ged béhier,
En devend e vouita hag e za lan d’er ger.

Mez, kenteh el m’en des en ahuel blod ha kloar
Douget en nehué han aveid tuemèt en doar,
Ne lausket ket peloh hou loned én hou kreu,
Kaset ind ol ér mez d’en don a hou koedeu,

Ha kenteh el mé saw én nean er verleuen,
Mé sprumanter en dé, mé huéler er heoten
Ged er gloeh ag en noz ha guen kann ha tiner
Hag er bouitaj huekoh aveid é neb amzer,
Dihunet hou pugul, lakeit ean de hastein,
Mal é kas él loned d’er pradeu de birein.

Neoah ar dro deg er, pe gleuer er grillan
E lakat er bodeu de zason ged é gan,
En ou haser d’en deur pé de dal el leneu,
Pé de dal en deur rid, pé de dal en aujeu ;
Ha kent mé son kreiz-té, én nerh ag en tuemder,
Kaset ind d’en anhoé d’en don a hou kreuier,
Pé, mar chomant ér mez, choejet un devalen
Hag é dan er hoedeu klasket er hoeskeden.

Kenteh el kreiz anderw, é hant hoah de vouitat
Ha kent mé tant t’er ger rekis é ou deurat :
Neoah kent ou lojein, ret vou mé kleuehèt
Boeh sklintin en estig é tasonein ér hoed.

Mar groet stad ag er gloan, rekis vou éhuehat
A lezel hou tevend rai lies de vouitat,
Ahoel ur miz penak kent chonjal ou zouzein,
Nag é mesk el lann hir, nag er spern, nag en drein :
Neoah en neb e ven en dout er gloan dousan
Ne zeliou ket klah er bouitaj en drûan.

Er gloan dû zou kiroh, er gloan guen zou klasket
Er gloan gris ér foerieu zou bihanan prizet.
A pe huélet enta é tosta en amzer
Mé tei d’ou tavadi hum gawet é tuemder,
Triet ha lakeit ind kenteh é diw vanden,
Er ré dû d’ur hosté, d’en tu ral er ré huen
Ha n’hou pou, ben er blai, é séhein ar er bod
Meid kaneuier guen kann, pé kaneuier du pod.

N’ankoehet ket ehue hou ki gouarnour fidél,
Hag, én é iouankis, ged leah dous el er mél
Maget hou koulinig eid dihuen hou loned,
Ha ne huélehèt ket er blaidi é tonèt,
El luherned é troein tro ha tro d’hou tier
Nag el ler digousians é tostat d’hou kreuier.
Hag, é pad er gouian, hui e gawou hou ki
Eid jiboes er goulin, er had, er hlunjeri.

Disket ehué loskein, én don a hou kreuier,
Lezeu kriw hag e daul ur vlaz voèr ha ponner
Eid skarhein a nehai el loned donjerus.
Lies, hemb n’er gouier, er viber vélimus,
Grohet é dan er vein, kuhet ér mangoerieu,
E lak el leah de droein én ur gousi er hreu.
Karget, o bugulion, hou torn a vein ponner,
Keméret, hemb dalé, hou kalètan behier

Ha kaer hi dou sewel, kaer hi dou huitelat,
Skoeit, ha hui hi guélou én hou raug é pelat.
Kuhet hi des hé fen en drespet d’hé honar,
Mez hé horv ha hé lost e roul hoah ar en doar,
Hastet bean hi flastrein, hi lakat a dameu
Kent m’hi dou hum guhet bet én don a hou kreu.

Disket ehue petra ou laka de glanwat,
Diforh ou hlinwedeu ha penauz ou guèlat.
En devend ged er hâl en hum gaw kousiet
Arlerh ur goahad glaw en des ind bet trézet,
Arlerh ur bodad reaw e hia bet er velen,
Pe seh, arlerh en touz, en huiz ar ou hrohen.
Chetui perak ehue, peb plai, kent m’ou zouzer,
Er vugulion ou golh hag ou soub don ér ster.
Lod on golh hoah ur hueh arlerh mé mant touzet,
Lod ou frot ged lezeu eid kement se choejet,
Lod aral ged en hoarn e bik lagad er gor,
E bouiz én dro dehon, el laka de zakor.
É pad mé chom kuhet, en droug, a zé de zé,
E gresk hag e gemer nerh ha grouiad nehué,
Ma ne hast er bugul d’é gaih devendigeu
Ean memb dougein remed ha guèlat ou drougeu.
Mez, mar guélet unan é klah er hoeskeden,
É pirein ged dihoust er blein ag er heoten,

Perpet en dehuehan, é kouskèt él lanneu
Ha lies é tonèt hé hunan pen d’er hreu,
Trohet é raug en droug, tried en avaden,
Pé doujet a huélèt kousiet er vanden.

Mar a hueh, én un taul, er meud kalonekan
E grein ar é ziwhar, e derm, e den ardran ;
Doujet er hoederez, keméret hou koutel,
Feutet é ziwskoharn ha touchand e hrei guèl.
Mez mar da doh guélèt unan é penfolein,
É troein éneb d’en heol, ne hues meid el lahein ;
Attaw er prinw multrer er parei a vouitat,
En dalhou de sehein hag el lahou bean mat.

Ne saw ket ar er mor muioh a houleneu
Aveid ar el loned ne goeh a glinwedeu.
Er seud hag en éhen hag er marh digampen
En des ou hlinwedeu avel en avaden.
Guélèt e hrer liez foenwet ged er viskler,
E krewein un ejon, ur veuh hag un anuer,
Pé ged er vourlogod, digor kaer ou begeu,
É talpein hag é koeh marw mik ar en trezeu,
Pé, ged en tair lèrez, dé ha dé é voenat,
Ma ne glasker lezeu ha tud eid ou guèlat.

Aveid er vourlogod hag aveid er viskler,
El mé ha bean en droug, ne golet ket amzer,

Mar guélet ged klinwed ul lon é tal tagein,
Doujet er vourlogod ha hastet er goedein,
Ha mar guélet reral, ou hrohen ol karget,
É pilat ged ou zreid hag ou lost astenet,
Selet é dan ou zead ha tarhet er hloewen,
Lakeit ind de zivaw, ha, ma n’en det te ben
A huèlat ou hlinwed, feutet er gloeweneu
E rid a zan ou zead bet é dan ou losteu.

Mar a hueh er vosen e goeh ar el loned
Ar er moh, en devend, er seud hag er ronsed,
E zibobl er hreuier, e spont er vugulion
Ha d’er haih labourer e hra gronz kol kalon.

Én dilost ag en han, é kreiz ur hrouiz ponner,
Arlerh ur glaw dalhapl, nezen en ou guéler
Doh er bouid dihoustet é arsaw a birein
Hag, el ged en derhian, ou mampreu é kreinein.

El lai iouank e varw ér huemen tineran
Pé doh é gastelig lein ag er heot huekan,
En hoh ar é deileg ne hra meid dihostal
Hag er pas hag er foenw e droh gronz é anal,
Er marh ne bir ket mui er heot ag er pradeu,
E heris doh en deur e rid ag el leneu,
Ged é dreid e laka en doar de zasonein
En des kolet é dan, e goeh én ur greinein.

Un ejon doh é soh é dan é iaw kalèt,
E varw én un durul hag er chum hag er goed.
Er haih arour e hia, gouniet t’er glahar,
De zistag en aral e ouil de varw é bar
Hag e lausk en arèr de boez é kreiz en ant.

Er gaih loned neze de nitra n’ou des hoant.
Nag er hoeskeden kloar ag er hoedeu donan
Nag er huemen tiner ag er pradeu glasan,
Nag en deur e zichen a ziar er rehier
Nitra n’hel ou zenein ag ou dihoust ponner.
Ou seleu zou béhet, ou deulagad e zar,
Ou diwskoharn e goeh, ou fen e bleg d’en doar,
Ou hrohen e zou seh, ou bleaw zou hériset,
Touchand é mant arsaw ha touchand gourwéet.
En amzer se, lies, eit goal er vugulion,
É klasker, hemb diforh, er faus remederion,
Hag é hueler, sinhoah ! liesan en drameu,
É leh guèlat tehai, é kreskein ou drougeu.

Kenteh el mé huélet e sewel ur hlinwed
Én ul leh a kosté lakeit er ré dihèt.
Neze, hemb kol amzer, ridet, ô bugulion,
Ridet te glah drameu, de glah remederion,
Ha dihoalet neoah, é leh ur remedour,
N’en dehé ar ou zro nameid ur haih lorbour

E seblant oa guèlat én ur hober ardeu
Hag ou lausk de grevein é pen ou hlinwedeu.
Neoah skarhet en teil, neteit mat hou kreuier,
Gouarantet hou loned a zoh er goal amzer,
Ha touchand, er hlinwed ag ou mesk e lamou,
Er vanden e huèlei, hou poen e dreménou.

Hou pet, ô bugulion, soursi a hou loned
A hou kevr ha devend, a hou seud ha ronsed,
Hum bliget én ou mesk, karet hou micherieu
Aze é kawéhet leuéné ha madeu.

Gueh aral, ur bugul e mes reih hanawet,
Eurusoh eid ur roué ar é dron azéet,
E huélé, dé ha dé, é loned é toublein,
É vadeu é kriwat, é ialhad é kreskein.
É seud e ré dehon en amonen huekan,
En devend ged ou glouan en dillad pinhuikan,
Er foer ha marhadeu e greské é drezor :
Neoah, el mé chomé én doar ag en arvor,
Ean e huélé lies, ag er broieu pelan,
El lestri é toarein ged er hargeu kaeran.
Er bugul gouniet e huerhas é loned,
E hras gober ul lestr, dastum marteloded,
E lakas ar er mor é argand ha madeu,
Mez un taul fal amzer ou lakas a dameu.

Ul labourer aral, den pinhuik ha minour,
E huerhas é dachen aveid bout marhadour.
Er huerh e gerhé mat, mez hani ne baié
Ha touchand ar er plouz er minour e gouské.

Tud iouank a mem bro dalhet toh er mezeu,
Lausket en dudchentil d’hum blijein ér herieu.
N’en dé guèl doh biwein én hou ti ged inour
Kentoh eid bout é ker mewel ur skriwagnour ?


PIARVED KAN.
————


É han de larèt t’oh buhé er huéreinen
Ha de gonz ag er mél e cherr én hé ruchen.
Aveid el labourer a ziar er mezeu
Er huéreinen e zou ur vamen a vadeu :
N’ankoehet ket enta, é kalon er gouian,
A hober hou ruskad de ben en nehué han.

De getan rah, choejet ul liorh a kosté
Troeit t’en heol é sewel, pé d’en heol a greizté,
Ul leh ar behani ne sko ket en ahuél,
Eid mé heleint lojein ou sameu koer ha mél
Ne lausket na men gavr, na oen, nag avaden,
De saillal ar er bleu, de heijal er hloehen,
Ne lausket é tal d-ai nag ejon, nag anuer
De vahein, ged ou zreid, er heot glas ha tiner.

Gouarantet ind ehue doh peb lon danjerus,
Doh en èr, er hurlaz, en toseg donjerus,
Doh pigos er pen gleu, doh beg er guespeder,
Doh er guenel ou skrap én evr ag en amzer

Hag ou has hemb truhé d’é bousinedigeu
Er gorté ged hireah, digor kaer ou begeu.

Er guérein e gar bout tostik d’ur feten skler
De leneu biwenet ged man ha heot tiner,
D’ur hoeh e rid ér prad é mesk er boketeu
Hag é dan sked en derw sawet drest ou feneu,
Eid mé heleint kavet, é kreiz en nehué han,
Pe zigas er mameu, aveid er hueh ketan,
Er ré iouank ér mez de gemer ou imbad,
Dél glas eid hum zichueh ha deur skler d’hum gloarat.

É kreiz en deur e rid hag é kreiz el leneu,
Taulet, a drez, mein bras, pé gué, pé kouh kefeu ;
Aze, el ar ur pont, er huérenen glubet
E sehou doh en heol hé diwaskel mouistet,
Mar en des hi zihet ur barhad glaw ponner,
Pé un ahuélen dro hi zaulet én ur ster.

Ne blantet é tal d-ai nag ur huéen ivin
Nag ur huéen koed kroez, nag ur huéen sapin.
Goeskeden er gué se, rai diw ha rai déhoel,
Eid er guérein iouank zou béhus ha marwel.
N’ou laket ket ehué na rai dost t’ur vangoer,
Nag é tal ur vouillen e daul ur vlas ponner,
Nag é tal ur palud, nag é tal pouleu don,
Nag él leh mé kleuer é trouzal en dason.

Tro ha tro d’er ruskad ne vou meid boketeu,
Meid gué kaer ha goleit t’en nehué han a vleu.
Me garehé guélèt, ged er bleu gunehtû,
Guen avel ul linsel er parkeu a heb tû,
Er manéieu goleit a vrug ged ou hlehier,
Er pradeu gouarniset a voketeu tiner,
Un dailleriz digor ha karget a lezeu
Hag ur jardrin goleit, é peb amser, a vleu.

Er ruchen plouz segal, grouiet ged pluskad drein,
E zou digoustaplan hag e blij d’er guérein.
Gronet ged pri milein en dias ag ou zier
Ha ne lausket ged ai meid un orig dister.
Guélèt e hrer er mél é skornein d’er gouian
Ha lies é taiein é dan en heol d’en han ;
Én amzer tuem enta avel én amzer iein,
É hes leh de zoujein eid biwans er guérein :
Chetui perak ehue é tant keti ketan
De stefein ged koer blot er feuteu disteran,
E vastikant a beh ou zi bet er bordeu,
Ged peg ou des cherret a zoh en dél ha bleu
Hag e houarnant perhueh, én don ag er ruchen,
Glud e stag el er peg, e rid hag hum asten.

Neoah, ged pri milein, biwenet, tro ha tro,
Hui memb ol hou ruskad, goleit ind ged plous tô,

Ged brug seh, pé ged dél ha ged motad ponner
Ha ne zoujeint ket mui na glaw na fal amzer.

Neoah p’en des en heol forbanet er gouian
Ha mé splann eid en doar un dé a nehué han,
Hui e huél kou kuérein é kuitat er ruchen,
E sewel én amzer ha touchand é tichen,
Gueh é koeh ar er brug é blein er manéieu,
Gueh ar ur bod izel én don ag er hoedeu,
É furjal peb bleuen, e chugal peb bokèt,
Pé é razein en deur eid torein ou sehed.
Arlerh é tant ged joé d’en don ag ou ruchen
De hôrein en uieu, pé d’hober en déren.

Touchand, é kreiz un dé blot ha tuem ag en han,
Hui ou guél é ridek ér mez keti ketan,
É vunsat a beb tu, é hronein er ruchen,
É sewel én amzer avel ur gogusen.
Dalhet guél ar nehai ha sonet hou trepé
Bet ke ne veint é speign staget toh ur bar gué.
Neze, hemb kol amzer, klasket bean hou ruchen,
Frotet hi ged heot glas, pé ged dél en erwen,
Trezet hi ged diw groez groeit a vehier ivo,
Strimpet en diabarh ged leah dous tro ha tro :
Neoah hum hronet mat, keméret manegeu
Aveid hum houarantein a zoh broud ou flemeu

Hag er beg troeit t’el lué dun é dan en tolpad
Asténet er ruchen ha heijet er barad.
Nezen, ar ul linsel displeget én dachen,
Lakeit ar hé dibaw hardeh mat hou ruchen.
Neoah groeit ehuehat bet er fin ag en dé,
Rak ma n’hum blij en taul én é ruchen nehué,
Ean e saw hag e hia d’é getan lojeris,
Pé de zan er hoedeu de glah ur huéen krouis.
Kenteh avel en noz, keméret hou ruchen
Ha lakeit hi dousik de goeh ar er varlen
E zeli divordein, aveid gober er hat,
En dro ag er ruchen, a zeu pé tri medad.

Mez mar dant d’en emgann, (rak étré er mameu
Lies é saw ged trouz dispeah ha brezelieu)
Hui er gouiou kent pel é huélet hou kuérein,
Diveh ha divergont, ged konar, é kreinein.
Avel a pe halwer a herr er soudarded,
Hui e gred én ou mesk kleuèt son en trompèt.
Ind hum dolp, ind e bun, ind hum lak é konar,
E fouèt ou divaskel, e ra lusk d’ou diwhar,
Ged ou beg hag ou dent e luem broud ou flemeu,
Tro ha tro d’ou Rouanez hum sterd a vandeneu,
E feah en enebour, er galw a voeh ihuel
Ha n’ou des mui kin chonj nameid ag er brezel.

Kenteh el mé huélant en amzer é splannat,
En heol é tizolein, en ahuel é hoannat,
Mé helant hum zrehel én evr ag en amzer,
É hant enta ér mez hag en hum emganer.
Kleuèt e hrer en nean ged en trouz é kornal,
Ind hum gaij, ind e bun, e saw hag e zeval
Avel mé neij er peudr é kreiz un taul harnan,
Hag ou guélet e hrer é koeh a lein en nean
Stankoh eid er grezil é koeh ag er hogus,
Pé er mis ag en derw, a p’ou heijer herrus.

Ged ur galon nerhus èn ur horvig dister,
Er rouanezed ind memb e zispriz en danjer
Hag e zalh d’er vuhé bet er ré zehuehan
Ke n’en dé gronz rekis d’unan tenein ardran.
Aveid ou disparti, en evr ag en amzer
Ne hues nameid turul un dornad peudr dister.
Mez arlerh en emgann, aveid drehel er peah
Hag aveid bihanat dispeign er ranteleah,
Lahet én hou teorn er rouanez dihelan
Ha lausket er vestrez ér ruchen hi hunan.

A p’ou guélet ehue é kuitat ou zier,
É lezel el labour, é punein én amzer,
Mar venet ou distroein a zoh ou hoarieu,
N’hou pou nameid trohein diwaskel er mameu

Ha hani ne gredou sewel er baniel
Aveid hoari er bar na monèt t’er brezel.

É mesk ol el loned, er guérein ou hunan
E zesaw én ul lod ou bugalé vihan,
En des er memb tier hag er memb lezeneu,
E viw avel breder, en des er memb broieu,
E labour hemb arsaw én déieu ag en han
Ged eun a ziover én nerh ag er gouian.
Peb unan a nehai en des hé déverieu ;
Lod eid dastum biwans e valé ér parkeu,
Lod én don ag en ti, kent sewel en déren,
E lid ur guskad peg cherret ar ur huéen
Ha ged glud distenet, en eil doh é gélé,
E vastik hag e stag en tereneu nehué,
Lod e vêra er mél, el laka de zever
Én tereneu krouiset aveid en degemer ;
Lod e houarn toul en or, hum zavé hag hum saw
Eid spial er hogus, en ahuel hag er glaw,
Lod e gemer ou sam ged ou hansortezed,
Lod avel un armé, e bela er guesped.
Hui ou guél é verwein hag er mél en dousan
Tro ha tro d’er ruskad e streaw er frond huekan.
Haval doh er gôion én don ag ou forjeu,
A pe hrant en armaj aveid er brezelieu,

Lod é béginieu vras e zastum en ahuel
Hag en hueh ar er gleu ke ne splann er hôvel,
Réral e soub én deur en hoarn rûet én tan,
Ol er vro e zason ged er tauleu kriwan.
Ind e saw beb eil taul ou morholeu d’el lué
Hag e sko beb eil taul ponner ar en ané,
Hag ou mancheu tronsed, réral ged turkezeu,
E dro hag e zistro en hoarn rû d’en tauleu :
Avelsen é huéler, mar geler havalein
Er bihan doh er bras, er guérein é poeniein,
Peb unan én hé harg. D’er ré gouh er soursi
A hober en déren hag a gampen en ti,
Mez er ré iouankoh, chueh ag ou dehuehieu,
Ged ur sam doh peb gar n’en dant t’er rucheneu
Nameid é dan en noz. Ind e furj é peb tû,
Ar er brug, ar el lann, ar er bleu gunehtû,
Ar en tin ha sevi, ar bleu er gestenen,
Ar en till, en haleg hag ar zel en erwen.

D’en ol er memb labour, d’en ol er memb repoz.
A vitin, hemb dalé, é kuitant, ha d’en noz,
Kenteh avel kuh heol, é lauskant ol er bleu
Hag é neijant t’er ger de zichueh ou mampreu.
Én er se ne gleuer meid guérein é trouzal
Ha ged ou-ou diwaskel el lioh é kornal,

Mez kenteh èl mé ma peb unan ér gulé,
Hani ne san mui grik bet ke ne splann en dé,
Un hun huek ha didrous e rid én ou mampreu.

Neoah un herrad kent mé taul en terhoedeu,
Ne hues é tal en or nameid plegein hou pen,
Ha hui e gleuou spis en dispeah ér ruchen.
Boeh er Rouanez iouank klemus, dous ha sklintin,
E seblant lein a zar ha béet én ankin ;
Mez er Rouanez gouhan e zisko bout rokoh,
Seblant e hra gourdouz hag hé boeh zou huerwoh.
Peb unan zou ar voulj, avel én ur veitri,
En noz kent mé timé er vestrez ag en ti.
Ehueheit en trenoz, rak, ar dro kreiz en dè,
En hou pou, mar dé kaer, un terhoedad nehué.

A pe zalh er hogus er glaw drest ou feneu,
N’ou guéler ket lies é vont ar er mezeu,
Na kent mé saw ahuel, doh er ger é pelat,
Mez é tal er ruchen ind e hia d’hum zeurat,
Ha lies ind hum last, el er bageu dister,
Ged grein sabl, eid trezein en evr ag en amzer.

Er guérein e zou guerh hag é tal ur vestrez
Ne golant ket amzer é kandrehel el lez.
N’en des nameid er vam hag er gorerezed
É tesaw ré vihan hag é lakat ér bed :

Er huéreinen enta n’hi des chet kin micher
Meid cherrein ar er bleu hag er mél hag er hoer,
Kampenein en tigeah, gober én téreneu.
Aveid hi e ma rah er boen ha labourieu,
Lies memb é huéler hé diwaskel toret,
Pé ged er spern, en drein, el lann deu hanteret,
Koeh e hra ha merwel é dan hé beh ponner,
Kement avel mé kar er bleu, er mél ha koer ?

Mez e hue pe dosta er hours ag er gouian
Ged eun ag er geltri, en ol, keti ketan,
Ar er gôrerezed en hum daul a vanden
Hag ou laka d’er marw ar drezeu er ruchen.

Neoah, nag e heheh ér piar horn ag er bed,
Ne gawehèt ket tud hag e gar ou rouéed
Kement avel mé kar er guérein ou rouanez.
Ind hi goarn é peb leh hag én ti hag er mez.
Tré mé viw er Rouanez, ne hrant ol meid unan :
Mez kenavo d’er peah pe varw ; keti ketan
Ind memb e bill er mél, e roeg en tereneu.
Er vam e zou perpet é pen el labourieu
Hag en ol ar nehi en des ou deulagad,
En ol ged un drouz vras hi heli a vostad,
Ind hi doug ar ou hain, hi huh ged ou horveu
Hag e varw én hé léh é kreiz er brezelieu.

Aveid estein ha koer ha mél er huéreinen,
Bout zou lod hag hi moug én don a hé ruchen :
Arrestet, arrestet, kaloneu didruhé,
Peleit er soufr, en tan, lausket hi é buhé.
Pe vou troeit te huérein ol er prinwed bihan,
Mé vou lan er ruchen, én dilost ag en han,
A pe santer er frond ag er mel tro ha tro,
Un herrad kent mé koeh er gouian ar er vro,
É pad mé kawant hoah digor mar a vleuen,
Sawet ged hou koutel el lein ag er ruchen
Ha goleit hi kenteh ged ur ruchen nehué.
Neze skoeit ged hou zorn ag en dias bet el lué.
Eid mé krapeint beanoh, é dan er gouh ruchen,
Ged ur bouchon liein streawet ur vogeden
Ha kenteh hui ou guél é vont, keti ketan,
Ag er ruchen izel ér ruchen ihuelan.

Neoah hou kaih guérein, én ou ruchen goulé,
E labour a vitin bet ke ne gloz en dé
Eit cherrein ou biwans, eid parat toh en nan
Hag asten ou buhé betag en nehué han.

Er guérein e zou ter ha n’en des lon er bet
E gonar bean el-dai. Mar dint attahinet,
Ged ou brud velimus ind e bik hemb truhé
Hag e lausk ér gouli ou flem ged ou buhé.

Neoah mar ou guélet é koeh é klinwedeu,
(Rak er guérein el omb en des ou mizerieu),
Hui er gouiou reih mat. Ou liw e zou chanjet,
Ou horv e zou peureit, ou fas e zou kriset
Hag ou guélet e hrer pel doh er rucheneu
É tougein ou ré varw hag é hober hanveu,
Pé staged troed doh troed en eil doh é gélé
É speign doh er varlen hag é poez hed en dé,
Pé en don ag oa zi é chemel morgousket,
Kriset t’en aneouid ha d’en nan diskaret ;
Kleuèt e hrer nezen ur son trist ha kriwoh
Ha ged ou diwaskel ind e fouèt ponneroh ;
Haval doh en ahuel é hudal ér hoedeu,
Doh er mor é kornal é kuitat en audeu,
Pé doh en trouz e saw a forj er varchaled
A pe hueh er végin en tan ar en uéled.

É dirak er ruskad lakeit aujeu vihan
Karget a huin sukret, ag er mél en huekan,
Er huéreinen e dor hé nan ha hé sehed,
E gemer nerh nehué hag e gaw er iehed.

Lies é huéler hoah, grohet én ur ruchen,
El logod ha rahed é roegein en déren,
É lonkein ol er mél, é lakat er geltri,
É lahein er guérein hag é skarhein en ti.

Aveid ou distrujein, hastet lakat pecheu,
Pé streaw bouid pusuniet én dro d’er rucheneu.
Eid spontein en ined e dosta d’er ruchen,
Ne zoujet ket ehué a lezel mar a den.
Er hartouzed neoah, bosen er rucheneu,
Kenteh avel m’ou des touchet en téreneu,
E busuni er mél, e gohon ol er hoer,
Ha ne laket ehueh d’ou distrujein émber :
Groeit enta hemb arsaw brezel d’er hartoused
Én amzer n’en dint hoah nameid avel prinwed
Staget a ziabarh doh bord er rucheneu,
Hag a p’ou guélehèt, el papillonigeu,
É punein doh en noz hag é vunsat er mél,
Aveid ou dismantein, kresket hoah er brezél.
Mar a hueh a pe vank er goraj a darhein,
É huéler, én un taul, en déren é vreinein,
En droug, a dost te dost, e rid el er gangren,
Ha touchand koer ha mél e zou brein ér ruchen.

Ehueheit hoah goudé multr er goreresed
Hag, avel én ur bé, lies é huélehèt
Korveu marw a huersou é streaw ur vlas ponner
Hag é tigas klinwed ma n’ou skarhet ember.
Selèt enta lies ha neteit hou ruskad,
Ma ne venet guélèt hou kuérein e klanwat.

Neoah, ged eun a gol hou kuerein ged klinwed,
Pedet en eutru Doué, er Sent ha Santezed,
Inouret ind bamdé, hag, én ou fardonieu,
N’ou dizinouret ket dré zirolemanteu.

Tostik tra de Vlanhoeh, é parez Neulieg,
É tal chapel Karwez, èn tu doh Klegereg,
Ul labourer, e mes gueharal hanawet,
E huélé, blai ha blai, é rucheneu doublet,
É huérein é neijal ér piar horn ag er vro
Hag é cherrein er mél en doareu tro ha tro.
Aveid adorein Doué, inourein er Huerhiez,
Hag é pardon Kergrist hag é pardon Karwez,
Ur pilét én é zorn, ged grad ha devosion,
Peb unan er guélé é troein ér prehesion.
Én noz avel én dé, ér mez avel én ti,
Hemb arsaw é pedé ha Jezus ha Mari.
Ou hanweu aveid hon ken dous avel er mél,
E hré dehon tanhoat ur joé glan ha santel,
Hag ind, a vlein en nean sel-mui m’ou inouré,
Sel mui e rent tehon mercheu a garanté.
Istroh aveid unan e selé ged invi
Hag é liorh guérein hag en treu ag é di.

Nag eurusèt ur stad aveid el labourer !
É voéz, é vugalé hoah én un oed tiner,

É dan é zeulegad disket t’adorein Doué,
E huélé ou boneur é kreskein hoah bamdé.

Neoah el labourer e gasas de Bondi
Unan ag é bautred eid gober é studi,
Hag én davarn mé hé d’ivèt é chopinad
Ha de lojein é varh a p’en dé d’er marhad,
El lakas é pansion. Inon ne gleu bamdé
Nameid dispriz er sent, nameid blasfemein Doué.
Kent pel, é ankoeha ol en avizeu mat
E gleué gueh aral ged é vam hag é dad.
A p’en dé deit t’er ger, disent ha digampen,
De vitin na de noz ne lar mui a beden,
É leh heli é dad a p’en da d’er pardon,
N’er guéler meid é mesk ur vanden riderion.

Neoah guérein en tad e za ol de vout klan
Hag émber en ou hol betag en dehuehan.
Na ponnerèt un taul eid er haih labourer !
De Garwez beniget kenteh en er guéler
É vont, a bazeu bras, dirak é vam santel :
« O me Mam zou én nean, chetui hou mab fidel,
« Hou Mab n’en des biskoah manket én hou pardon,
« Hou Mab en des perpet hou karet a galon.
« Petra e mes mé groeit eid kol hou karanté ?
« Ér bet men ne gawen inour ha leuéné

« Nameid ged men guérein em boé bet desawet
« Ged er brasan ehueh, ha chetui ind kolet.
« O me Mam ! Piw e zei bremen d’ou pardonieu
« Ha dirak hou s-auter d’hober é bedeneu ? »

A vlein en nean é Vam er hleu doh hi galwein,
Er remerk hag er guél é Karwez é ouilein.
Tro ha tro d’ou Rouanez, ar droneu ligernus
Gronet ol a splannder, én ur palez bourus,
Er vam santez Anna, patronez Breh izel,
Ol er vartirezed, er Guerhiezed santel,
Agath, Félisité, Perpetu ha Lusi
Hag Agnez, ha Sésil, ehue Anastazi,
E gan ol ar un dro ged er boehieu dousan
Gloer d’en tad, gloer d’er Mab ha gloer d’er Spered glan.
Mez, é pad mé kanant, ind e gleu hoah ur hueh
Klemeu el labourer hag e hanaw é voeh.
Kenteh ne gleuer mui na kanen, na muzik
Hag en ol ar ou zron e chom hemb sanein grik.
Mez Agnez er getan e dosta de Vari,
Hi salud ged respect en ul larèt tehi :
« Er chapel a Garwez, ô Rouanez beniget,
« Hou mab el labourer, ar é zeuhlin stuiet,
« A vitin bet en noz, ne hra meid huanadein,
« A vitin bet en noz, ne hra meid hou kalwein. »

Kreinein e hra neoah kalon er vam tiner :
« Digaset t’em falez me mab el labourer. »
Avel sen é konzas, hag en Eled fidel,
Ou diwaskel digor dirak er Vam santel,
E zichen é Karvez, e saw el labourer
Hag en doug é triomf én evr ag en amzer.
Touchand drest er hogus, dirak é zeulagad
En doar ne spleit ket mui hag e seblant pelat.
P’en dé tostoh d’en heol, é lagad e vrumen
Hag er peh e sprumant, ean er sprumant é guen.

Neoah, ar zivaskel én Eled en dougé,
Beannoh eid en ahuel, é ma é lein en né.
En oreu aleuret a di é Vam tiner
E zigor ou hunan aveid en degemer
Chemel e hra bamet é huélèt er palez
Hag en inour e hrer d’é vam ha d’é vestrez.
En Eled é seih rank, er Sent ha Santezed,
Peb unan én é leh, é dan tron en Drinded,
Én inour d’ou Rouanez, ged er muzik dousan,
E laka de zason er palez ag en nean :
« O ni e chom én néan, kanamb ged mêlodi,
« En dé men a driomf eid hur Rouanez Mari ;
« En dé men m’en des bet, arlerh er marw dousan,
« Er Mab sawet é vam ar en tron ihuelan.

« Nag a zonezoneu ar-n-oh n’en des chuillet !
« Kement tra zou én nean eid oh zou displéget.
« Lojet e hues hou Mab, é pad naw miz hemb kin,
« Hou Mab én é splannder hon loj de virhuikin.
« É dan seblant un den nezen en hum guhé,
« Mez hiniw ean hou koalh ged é zivinité,
« Hag en hani e hues maget ged hou leah pur,
« En hum ra doh ean memb hiniw eid magadur.
« O brasèt ur geloud ne hues hui bet ged Doué !
« Peh greseu ar en doar ne chuillet hui bamdé !
« Amen adrest er Sent hag adrest t’en Eled,
« N’en des ardrest t’hou tron nameid tron en Drinded.
« Gloer d’en Tad en des bet choejet er Vam santel,
« Gloer d’er Mab en des bet hi sawet ken ihuel,
« Gloer d’er Speret Santel en des hi goarnet glan
« Hag inour de Rouanez hag en doar ag en nean. »
É pad er muzik se, én don ag er palez,
El labourer neoah dirak tron é vestrez,
É ben pleget izel, é galon lein a joé,
Ne voulj na ne san grik, béet él leuéné.
Mez a ziar hé zron, er Vam karantéus
Er guél hag en des chonj ag er honzeu klemus
En des, én é hlahar, lavaret a vitin,
E Karwez beniget, stuiet ar é zeuhlin :

« Ne hues chet, e mé hi, kolet me karanté,
« Mar dé marw hou kuérein e hré hou leuéné,
« Me larou doh perak : arlané dehuehan,
« É pardon bras Kergrist, én dilost ag en han,
« Hou mab én é foleah, (brasèt ur falanté !)
« En des, dré zisprizans eid me Mab ha me Roué,
« Douget ér préhesion é dok ar gorn é ben,
« Skleijet er baniel ér fang hag er vouillen,
« Skandalet ol er bobl ha ged é gonsorted,
« Kemiret é Kergrist rol mehus er Juifed.
« Chetui perak, me Mab, aveid diskein en ol,
« Hou kuérein a houdé n’ou des groeit meid hum gol.
« Neoah n’ankoehan ket e tet hui d’em pardon
« Hag en e hues perpet me haret a galon.
« Hou mab ean memb, hou mab diskaret t’er glahar,
« É zeulagad béet ged diw vamen a zar,
« É dirak me limaj é Karwez beniget,
« Em ped d’hober é beah ged me mab offanset.
« Én de kaer a hiniw, en drougeu en des groeit
« Ged me Mab ha get-n-ein e zou ol ankoeheit.
« Chetui neoah er peh e zeliet gober :
« Arhoah, ar dro kreiz té, en nerh ag en tuemder,
« É dan koed Lustregand, é parez Malgeneg,
« Tri hard leaw doh Karwez ha doh bourh Neulieg,

« Baleét un herrad én ur sewel hou pen,
« Kent pel é huélehèt, a greiz ur gouh souchen,
« Un taul iouank é tont, é punein én amzer,
« É teval hag é koeh ar ur barig dister ;
« Astenet hou ruchen, groeit un heij d’er barad,
« Gronet én ul linsel, samet ind hardeh mat,
« Lakeit ind én ou leh ha, kent kalz a vlaieu,
« Hui e huélou ged joé karjet hou liorheu,
« Ha neoah é Kergrist, dévot ér prehesion,
« Trugairikeit Jezus én dé ag é bardon :
« Kenavo doh, me mab. » Ha kenteh en Eled
En dichen é Karwez é kreiz er fideled
El labourer eurus e lar mil trugairé
De Jezus, de Vari, d’er Sent ha d’en Elé.
Stuiet ar é zeuhlin bet son en angelus,
N’arsaw ket a bedein ged ur galon gredus.
Arlerh é goen, ér ger, é lar hoah é beden
Hag en trenoz vitin é kleu en Overen.

Ur ruchen ar é skoé, en er guéler touchand
É vont, a bazeu bras, de zan koed Lustrugand,
Hag, ar dro kreiz en dé, én nerh ag en tuemder,
D’er hours m’en doé laret tehon é Vam tiner,
Ean e gleu, én amzer, avel un ahuélen,
E saw é zeulagad, e huél ag ur grouisen

Un taul é tont ér mez, è punein én amzer
Ha touchand é stagein doh ur barig dister ;
Ean en heij ér ruchen, é galon lein a joé,
E rid kenteh d’er ger ged é sam ar é skoé,
Ha kent pel, é huérein e garg é liorheu
Ha stankoh eid agent hum streaw ol er parkeu.

Guélamb neoah penauz é telier kampen
Hag er mél hag er hoer tenet ag er ruchen.
Diforhet a kosté en tereneu kaeran,
Ged lamen hou koutel rahet a ziar skan
Er gloren koer tenaw lidet ar en touleu
Hag er mél e ridou ol ag en tereneu.
Nezen ar ur plad don, lidet ul liein guen,
Aveid tremen er mél e goeh ag en deren,
Er mél avel se groeit e zou hanwet mél guerh.
Aveid en déreneu e zou chomet arlerh,
Goudé hou pout tenet perhueh ag en touleu
Korveu er guérein marw, toret ind a dameu,
Lausket ind de zevir a drez d’ul lien guen
Ha hui e cherrou hoah mél guerh a hou ruchen.
Er fin, ged hou teorn goasket, é lieneu
Hag é dan ur presuer, er rest ag er margeu.
Er mél e zevirou hemb ne vou bet goasket,
Ne houlenou goudé poen na labour erbet,

Mez en hanni e rid a zan er presuerieu
En des dobér a chom un herrad ér greneu,
Eit mé koehou én dan er haijaj ponneroh
Ha mé sawou d’el lué er mél e zou skanoh.
Goudé zen é laker a kosté er spisan
Hag eid ne duemou ket, a p’en dei nerh en han,
En el laker ér haw lojet é barikeu
Hag é héler er gouarn é pad kalz a vlaieu ;
Aveid er mél berwet, mar en des troeit ér hren,
N’en dé mat d’hober kin meid ur bikenauden.

Chetui bremen penauz é ma ret hum gemer
Aveid taiein er hoer hag aveid er gober :
Arlerh m’hou pou choejet perhueh ol en tameu
Hag er brehon e goeh azoh en téreneu,
É sehier lien frost ha grouiet t’er stertan,
Én ur bilig digor lakeit ind ar en tan
Ged en deur zou rekis kawet eid ou golein,
Ha lausket en derdran neoah hemb er hargein.
Touchand, ar lein en deur, é saw er hoer taiet
Ha n’hou pou kin d’hober, arlerh mé vou ienet,
Nameit rahein er peudr ha sewel er grusten
E gousi liesan en dias ag er goeren.

Mal é neoah doarein ha plegein men gouilieu,
Trezet en des mem bag er hoalh a houleneu,
Me halon e zou gouan, stodiet é me fen
Ha men dorn e zou chueh é trehel er varen.


————


AR EN TARH-GURUN


KOÉHET AR CHAPEL KARWEZ,


SUL KETAN ER SACREMANT,


ÉR 1846.
————


En amzer a vitin e zou kaer ha bourus :
En nean zou dizolo, en heol zou ligernus.
Lein ag ur gred santel, peb unan hum gampen
Eid monèt te Garwez de gleuèt en ovren.
Er merhed e laka ou dilad suliek,
Ou brohieu miher guerh, ou houifeu dantelek.
Er hlehier én ahuel e saw neoah ou boeh ;
Peb unan hum arank hag e gemer é leh :
Dré vrehieu nerhus er hroezieu zou douget
Hag er banieleu én iliz displeget.
Er belleg hag er bobl e gan a voeh ihuel
Én inour de Jezus, mab en Tad éternel :
Er flaouit e respond ; é son spis ha sklintin
E gleuer ihueloh eid son en dambourin.

Er bobl e stui neze ha, ged dévosion,
E reseu ged Jesus é vénediksion.

En dæ bet en auter e za de glah Jezus ;
Mont e hrer de Garwez én ur ganein joéius.

Guélèt e hrer neoah, é kreiz ur hrouiz ponner,
É sewel a beb tu kogus ar en amzer,
É ridek, é tigor, é tiwal, é punein :
Kleu e hrer pel duhont er gurun é tarhein :
A vané de vané en dason e respond
Hag e streaw tro ha tro en heris hag er spont.
En houlen é Blanhoeh en des bet hum foenwet,
Én don ag er hoedeu en dél en des kreinet
Hag ér hanton, spontet ged un tarh ker ponner,
Nitra ne san mui grik, trouz er bet ne gleuer.
Én un taul, er hogus en des, el ur vantel,
Goleit ol er rehier hag el lehieu ihuel.
Mez el luhed e splann, e feut er gogusen,
Er gurun e griwa, e gorn a drest er pen ;
En amzer e zûa ; el luhéd, er brogon
E vurlet el lagad hag e voug er galon.
Ag er holern téhoel é saw un ahuel dro
E bun én henteu pras, ér parkeu, ol ér vro,
E saw ur beudren dû én evr ag en amzer
Hag e lam ged en dé ur restig a splannder.

A bazeu bras neoah de Garwez beniget
É tosté ged hirreah Neuliegiz spontet :

A p’en dant ér chapel, — ô Jezus ! ô Mari !
Doh en droug hag er marw, ni ou ped, gouarnet ni.
Mez er gurun e darh, e goeh, hag, ér chapél,
E ziskar bet en doar er gristenion fidél
Guélèt e hrant en tan dirak ou deulagad,
É ridek én ou mesk, é loskein ou dillad ;
Ur hri kenteh e saw a galon peb unan,
Peb unan e bela doh er soufr hag en tan,
Peb unan e houlen é vreder, é bried,
É dad, é vam, é hoer, é dud hag amied,
Hag er mameu tiner doh ou halon spontet
É sterd én ur greinein ou bugalé semplet.

Lod e huéler neoah astenet ar en doar ;
Seblant e hrant bout marw ! Ankinusèt glahar !

A voeh ihuel neze er belleg, a berh Doué,
E daul en asolven ar é gaih vugalé,
Hag e lar hoah ur hueh : ô Jesus, ô Mari
Doh en droug hag er marw, ni hou ped, gouarnet ni.

Kenteh, ô tra suehus ! En amzer e splanna,
Er chapel zou spisoh, er gurun e bela,
Er spont zou bihaneit. - Nezen, oh ! peh ur joé !
O ! en dud diskaret e saw lein a vuhé.
Kenteh Neuliegiz, ar ou deuhlin stuiet,
En des er girieu men a galon lavaret :

« Arfleuet oé guersou doh-emb en Eutru Doué
« Bar e oé drest er bord mesul hur falanté ;
« Sawet en des é vreh ar hur peneu kablus,
« Tarhet en des en taul ag é gonar eahus.
« Ô Jezus, ô Mari, en un danjer ker garw
« Hui e hues hur gouarnet toh en droug ag er marw. »



————


TIMADEU.


Kouvand sawet dré en Trapisted, é parez Brehan, é
escobti Guénèd, ha beniget ér blai 1846.
————



É tal ur hoedig kloar, tri hard leaw doh Rohan,
Én ur harter didrous, é korn parez Brehan,
A houdé pel amzer, meneh, gusket é guen,
Aveid inourein Doué ha gober pénijen,
Hemb sekour ged er bed, hemb eur ha hemb argand,
E labour, hemb dichueh, de sewel ur houvand.
El mé huéler d’en han er guérein a vanden,
Kenteh el er saw heol, é kuitat er ruchen,
É neijal a beb tu de glah er bokèteu
Hag é tonèt touchand én dro ged ou hargeu ;
Lod aveid ou disam, e hia én ou arben,
Lod e vera er mel, lod e forj en déren ;
Elsen en Trapisted, kenteh el goleu dé
Betag en noz téhoel, e zou rah ar valé :
Lod e grouis don én doar, lod e zastum er vein,
Lod e ziskar er gué, lod ou doug ar ou hain ;
Ne gleuer a beb tu, nag a dost nag a bel,
Meid en tauleu marhol hag en tauleu bohel.

Deit é neoah en dé mé ta en iskobed
De venigein ged lid kouvand en Trapisted ;
Ridet en des er brud a garter de garter
É ma deja én hent en iskob a Gimper,
En iskob a Hùéned hag iscob Sant-Brieg,
Tri iskob génedik a zoar er Brehoneg.
Kenteh el goleu dé, ne huéler én henteu
Meid tud a beb kanton é vont te Dimadeu,
A Gimper-Korantin, a iskobti Naned,
A gosté Sant-Brieg, a beb korn a Huéned ;
A beb stad a beb hoed, ol é hant a vanden,
Lod ar droed, lod ar varh, lod é kariolen.
Neoah é Timadeu, de seih ér de vitin,
É kommans el lideu, é kreiz ur bobl hemb fin ;
Ér mez ag en iliz, pemb kand belleg é guen
E hia, dré vesk er boble, géd respet, én arben
D’en tri iskob karet ha d’en tri tad abad.
O kaerèt un dra oé ou guélet é tostat,
Ou hroseu én un dorn, er mitr ar ou feneu,
É skuil, én un dremen, ou benediksioneu !
Ol er bobl e laré, é koeh ar ou deuhlin,
Naren ne huélehemb kementral birhuikin.
Tair gueh a ziabarh, tair gueh a zianvez,
En iskob a Vriek e daul en asperjes ;

Dré dair gueh ar ludu, streawet ar er pawer,
Lettrad grek ha latin peb eil gueh e skriwer,
Ha ged oleaw santel é veniger kroezieu
Zou liwet a beb tu ar ol el mangoerieu.
Tro ha tro d’en iliz ha dré greiz en dachen
É hier é prehesion kent larèt en ovren :
Nezen é hel en ol guélet en iskobed
Hag en tri tad abad ged ol ou zrapisted.
Kent monèt én iliz, en iscob a Vrieg
En des étal en or, groeit t’en ol ur predeg :
« En ti men, e mé ean, zou ti en Eutru Doué,
« Ul leh a benijen hag en or ag en né. »
Ol er bobl e hum vah hag, avel houleneu,
E hum daul ged ivoul de gleuèt é gonzeu.
En overen neoah, ged el lideu kaeran
Dré iskob Sant-Brieg e zou laret ar gan.
Arlerh en overen, en iscob a Huened
En des groeit ur predeg d’er veneh Trapisted ;
É gonzeu zou ken dous, ken tiner ha ker mat
Mé tenant en dareu ol ag en deulegad.
En ol a voeh ihuel, é kreiz er brasan joé
E gan en Te Deum eid trugairikat Doué,
Ha peb-unan e lar, én ur zistroein d’é vro :
Kenavo, leh santel, Timadeu, kenavo !


ER MISIONER.
————



Kenavo d’oh, me zad, ha doh, me mam tiner,
Kenavo d’oh kerent, amied ha breder !
Bet en nean kenavo ! Eid er hueh dehuéhan,
Ér bed-men hemb arvar, hiniw en hou kuélan.
Bout hun nes hoah breder ér piar horn ag er bed,
É dan perh Lusifer a bel amzer dalhet ;
Eid monèt t’ou zenein ag ou sklavaj méhus,
Torein ou liameu, ou gouni de Jezus,
Eid m’hum gawehemb ol én nean zou hur guir bro,
É han ker pel doh oh : kenavo, kenavo !
Nezen, én ur gaijein é zar ged ou dareu,
É kuit er misionér, é kreiz en huanadeu.
Kenteh, a bazeu bras, é ha de vord er mor ;
Ambarket é deja, sawet é en eor ;
Un ahuel fresk e hueh hag e garg er mizen,
En deur é pen er vâg e feut hag e chumen ;
Breh izel e bela, e seblant izelat,
Hum gaij ged er hogus dirak é zeulagad ;
A beb tu ne huél mui meid en nean hag er mor.
Beta bremen cherret é galon e zigor,
Komptein a hra deja en hent en des trézet
Hag ol é chonj e zou ged é dud gouiv karet.

Neoah Satan er guél hag e gri ged konar :
« Venein e hrant enta, ér piar horn ag en doar,
« Dismant me ranteleah, me lezel me hunan
« Ha mé vein miliget é kalon peb unan !
« N’ou des ind groeit er hoalh é diskar me zampleu,
« Doh me lakat ér mez ag er haëran broieu !
« Bet el lehieu pelan ret é hoah m’ou guélein
« É tonet t’em dispriz ha d’hober brezel d’ein.
« Émber, ma n’ou harzan, é teint bet ar me zron
« Hag a ziar me fen é skrapeint me houron.
« Gueharal én nean memb, me zalhas pen doh Doué,
« Me skleijas ar me lerh kalz ag é sujeté.
« Aveid kemer ou leh, goulé de virhuikin,
« Ean e grouéas mab den doh é limaj divin ;
« Ha mé, aveid gouni mab dén doh t-on haval,
« Ne mes bet kin dober nameid ag un aval.
« É vab e zas goudé ag é berh ar en doar :
« Mé, mel lakas d’er marw ar er mané Kalvar.
« Ha ne solehen ket bagig ur misioner ?
« Ha ne flastrehen ket é gorv doh er rehier ? »
Kenteh de zan un doar ur gariolen tan,
Beanoh eid en ahuel, en des douget Satan
Beta sol en ihuern. Azé, én ur hroh don
É talh en Eutru Doué, avel én ur prizon,

En ahuel digampen, en tampesteu trouzus,
Er brogon, el luhed hag er gurun spontus,
Goah aveid er blaidi, d’er gouian ér hoedeu,
É klah donèt er mez, torein ou ranjeneu,
É hudant hemb arsaw é tal en or cherret,
Satan memb e héris ar é dron azéet.
Ind e bunehé bean, kenevé m’ou dalher,
En nean, er mor, en doar én evr ag en amzer ;
Chetui perak é mant, é prizonieu téhoel,
Goleit ged rehier bras ha manéieu ihuel :
Ha Doué kent ou lezel ér mez ag ou groheu,
Ne lam jamez er brid a ziar ou feneu.
Satan én é gonar e sko tor er mané,
Er feut hag en digor. Kenteh, el un armé,
En ahuel e achap ér mez a leih en or,
E bun, e chip en doar, e rid aben d’er mor,
Hi zreboul a beh kaer, hi laka beb eil pen
Hag e roul dirak t-on bet en aud en houlen ;
En dud e gri spontet, er fardaj e huitel
Ha bag er misioner ar er mor e vransel.
Én un taul, er hogus e lam én un diwat
Hag en nean hag en dé a zan ou deulagad ;
É kreiz un noz téhoel, er gurun, el luhed
Ne ziskoant meid er marw d’er gaih varteloded.

En tampest e griwa, en ahuel é punein
E sko a dréz ér houel, e lak el lestr de droein,
Er stur e gri, e darh ar hé hoarnaj merglet
Hag er vag ér hostè d’en houlen zou fouètet.
Er mor el ur mané e foenw hag e chumen ;
Touchand tost t’er hogus é mant ar en houlen ;
Touchand d’ou deulagad er mor, en ur feutein,
E zizolo en doar hag er sabl é verwein.
Nezen é kreiz el lorh, — ind en des el laret, —
Peb unan e huil reih, doh er huern vras speignet,
El ul lon herisus, Satan ean memb, Satan
É huehein ag é veg hag er soufr hag en tan.
Peb unan e gred bout én é zehuéhan ér !
Kenteh ar é zeuhlin é koeh er misioner,
É saw é zorn d’en nean, én ul larèt te Zoué :
« Ar en doar el én nean bet groeit hou volanté.
« Aveid kreskein hou kloer e mes kuiteit mem bro,
« D’em zud ha amied lavaret kenavo ;
« Ma ne veritan ket predeg hou s-aviel,
« Keméret, keméret memb buhé, tad santel ;
« Kerklouz é d’ein ér mor bout biwans er pesked
« El bout é dan en doar magadur er prinwed :
« Mez, ô Doué me halon, keméret me inean,
« Tenet hi devad oh hiniw de vlein en nean.

« Doh Satan é konar gouarnet me honsorted
« Ha d’ou pugalé peur, d’er gaih huguenauded,
« Eid diskein hou lezen, konz a hou mab Jesus,
« Oh ! kaset bean, m’hou ped, misionerion gredus !
« Deuston mé ma guèl d’ein mont hiniw d’hou joéieu,
« Ne déhan ket neoah é raug er poenieu. »
Kenteh Doué ged ur sel en des skarhet Satan,
Ranjenet en ahuel, dismantet en harnan ;
Er mor e zou douseit, en nean e zizolo,
Er hogus hum zistrèh hag en heol hum zisko ;
Ol en dud ar er pont e drugairika Doué,
E gan gloer de Vari, d’er sent ha d’en élé.
Sewel e hrer neoah er gouil de lein er huern,
Un ahuelenig fresk e hueh ag er holern
Hag e garg er gouilieu. Er vag, el ur sign guen,
E riskl ar er mor plein hemb doujein en houlen.
Neoah arlerh en dout, é pad un hir amzer
Tréset mor hemb arsaw, é huél èl misioner
En audeu e glaské hag é dud gouiw karet ;
É galon ged er joé en des én on bleuet.
Ur groez koed én é zorn, kenteh d’er baianed
Ranjenet a huersou édan perh en diauled,
É predeg hemb arsaw un Doué, un Doué hemb kin
É zou bet a viskoah e vou de virhuikin,

Un Doué krouéour en nean hag er mor ag en doar,
Énebour d’er ré fal ha mat t’en neb er har.
Nezen é tizolo ardeu téhoel Satan
Eid dougein d’er pehed hun tad ha mam ketan
Ha gronein ér memb goal ol en dud ag er bed
Bugalé maleurus un tad desheritet :
« N’hur boé kin, e mé ean, n’hur boé kin de hortoz
« Nameid koler un Doué, nameid er basefoz :
« A vlein en nean neoah, Doué perpet truhéus
« E zigas ar en doar é vab karet Jezus,
« Aveid diskein d’en ol en hent e hia d’en nean
« Ha merwel ar er groez eid prenein hun inean. »
Ind er cheleu suéhet ; émber ar é bazeu
E ridant ged hireah eid kleuèt é gonzeu.
É kreiz er beuranté, é kreiz en diover,
Hemb dichueh nag arsaw, é rid er misioner
Ar er manéieu raus hag ér hoedeu donan
Aveid skriw lezen Doué é kalon peb unan.
Émber é dan en hach é koeh er faus douéed
Lakeit a béhieu dré zorn er baianed.
Ér piard horn ag er vro ne gleuer meid ur han :
Gloer d’en Tad, gloer d’er Mab ha gloer d’er Spered glan.
Guélèt e hra bamdé dirak é zeulagad
É vanden é kreskein hag ou gred é kriwat ;

Mez, na dousèt ur joé eid é galon tiner
O na kaerèt un dé aveid er misioner !
Deit int, deit int ér fin er veléan gredus
E houlené guersou dré bedeneu nerhus.
Nezen avel un tad é mesk é vugalé
Er misioner eurus e dremen é vuhé.
Guélet e hrer neoah, é dorn un elig guen
Ur gouron ligernus ag en nean é tichen :
Inean er misioner, beanoh eid en ahuel,
E neij devad hé Doué, d’er boneur éternel.



————


TRUGAIRÉ DE VREDIAH ER FÉ.
————


Ton : Amen pel doh eu trouz.
————


O Brediah er Fé !
Ha hui misionerion,
D’oh é laramb mil trugairé
Ag en donded a hur halon !
Bet premen, hemb sklerder,
El tud dal fariet,
É oemb é dan perh Lusifer
Hemb fé ha hemb lezen er bet.
Ganet ér baianaj
Ha gronet a behed,
Hun tadeu, sinhoah eid partaj
Nameid en ihuern n’ou des bet.
Ha ni ou bugalé,
Avel d-ai desawet
El d-ai n’hur behé bet ehué
Meid compagnoneah en diauled.
Allas ! piw e huellei
Un droug ken herisus ?

Peh dorn charitapl e zousei
Er gouli se ker vénimus ?
Hui hemb kin, ô men Doué !
D’ou limaj kousiet
E hel dakor hé brawité
Hag en inour hi des kolet.
En tad se ken tiner
Én amb en des chonjet,
Aveid hun tenein a vizer,
Brediah er Fé zou sawet.
Ged a gaih ineaneu,
O Brediah er Fé !
En un dorein ou liameu
E hues hui gouniet te Zoué !
Bet er broieu pelan
É kaset tud gredus
De hober brezel de Satan
Ha de bredeg lezen Jezus.
Hou lezen, ô Jezus !
En des bet dismantet,
El en heol splann ha ligernus,
Ranteleah téhoel en diauled.
Lezen glan ha santel,
Guir sklerder hun inean,

En hanni e vou d’oh fidel
E zou sur a honèt t’en nean.
A grezik hur halon,
D’oh enta trugairé,
Hui, ô hur haih missionerion
Ha hui, ô Brediah er Fé !



————


KANEN PARDON KERGRIST,


PÉHANI E GOEH ER SUL ARLERH ER PIARZEG A VIZ GUENHOLON.
————


Lod e gan ged mélodi
Én inour d’en éled ;
Lod én inour de Vari,
D’er Sent ha Santezed :
Aveid omb ni popl eurus
Én dé men a bardon,
Kanamb ol gloer de Jezus,
Hur Roué ha hur patron.

Bugalé d’un tad kablus
N’hur boé kin de hortoz
Nameid er marw maleurus
Nameid er basefoz :
Mez, ô karanté hemb par !
Jezus, a vlein en nean,
É ven dichen ar en doar
Eid prenein hun inean.

Ged truhé doh hur mizer
Jezus e chuil dareu
Ar galon é vam tiner
Eid golhein hur fauteu :
É bedeneu ken nerhus
Hag é vuhé ker glan,
Bet ar é dron orgueillus,
E spont deja Satan.

El mé splann ur holeuen
É kreiz en tihoelded,
El sen é splann é lezen
Én noz ag er péhed ;
Aveid kleuèt é gonzeu,
Dousoh aveid er mél,
É rider ar é bazeu
Ged un hireah santel.

Neoah Satan é konar
Hag a viskoah multrer,
E hueh ér Juifed barbar
É gas doh hur salver;
Ind e sent t’oh t-on souden,
— Eid omb pebeh ur gloez ! —
Ind e gri a bouiz ou fen :
Ar er Groez ! ar er Groez !

En ur houlen ged é dad
Aveid omb ol pardon,
É varw, el ur bugul mat,
Dré zorn er vourreawion ;
Ind en dichen én ur bé,
Gouarnet ged soudarded ;
Mez biken ne vou mab den
Magadur er prinwed.

En drived dé, lein a hloer
É resusit Jezus,
Douget en des er viktuer
Ar er marw ker spontus.
Chom e hra hoah ér bed men
E pad deu uégend dé,
Nezen, ar ur gogusen,
É saw de vlein en né.

Kanamb ol é peb amzer,
Kanamb d’er paravi,
Gloer hag inour d’er Salver,
Kanamb ged mêlodi.
Mez én dé men a bardon
Kanamb a voeh ihuel
Eid inourein ur patron
Mab en Tad éternel.

O Salver karantéus !
Hiniw a vlein en né,
Taulet ur sel truhéus
Ar hou kaih bugalé ;
Chuillet ar-n-amb, ni hou ped
Ol er hreseu rekis
Eid mé hehemb d’hou kuélèt
Ol en hou Paraouiz.


Amen.— El se revou groeit.


————


PERHENDEREZ KARWEZ.
————


IMITÉ DE VIOLEAU.
————



En amzer e oé iein, en doar e oé skornet :
Neoah, én hent e gas de Garwez beniget,
Ur voezig peur, én ur greinein,
Perhenderez gredus, ha divot ha diluer,
Ur vah guen én un dorn, én aral ur rozer,
E hié, Mari, eid hou pédein.
A pe zas ér chapel : — Deit-on hoah d’hou kùélèt,
Gùérhiez, dré m’hou karan, dré me mes chonj perpet
É on deit amen iouank flamm.
Me hras ar men deuhlin tair zro d’hou ti nezé ;
M’hou pédas a galon, ged dar a garanté,
Mé vehen bet deit te vout mam.
Kousket ar me halon, é pen deg miz goudé,
É oé ur mab bihan, un elig kaer de Zoué ;
Avel peb mam guiw é kanen :
Tad kouh, é korn en tan, e hoarhé é cheleu ;
Neoah , petra oé d’ein kanein me soneneu !

Er vuhé zou huerw de dremen.
Arhoah, a berh er Roué, soudarded e sawer
Ha hur mab, ma n’en det t’en tennein a zanjer,
Eit brezelour vou kemeret ;
Tud kouh, petra gober arlerh ur hol ker garw !
Ah ! gelet vou hadein lezeuen trist er marw
Dirak hun dor perpet cherret.
Me mes groeit eid me mab er peh e zelien :
Cherret e mes melchon, ihuel var, er varlen,
Doh en noz, én ul leh distro :
Ér vorh ur bizeu stein zou bet beniget mat
Me mes, é goeh er sant, golhet ol en dillad
Peré vou arhoah ar é dro.
Un harp e vanké d’emb nerhusoh ha dousoh ;
Mem bahig guen ém dorn, chetu mé dirak oh !
Ne mes na pilèt na kouron.
Ni, labourerion peur, ne ramb d’oh tra er bet ;
Donèt e hramb neoah, hun hanawet e hret,
Guerhiez, hui zou mam er beurion.
Hui e houarnou me mab, hui e hues er reit t’emb !
Ha ne vénehèt ket, Mari, m’er guélehemb
É hunan, el un enevad,
É kuitat é vané, hag é vout forbanet
É mangoerieu ur ger, él leh ne gleuer ket

Brehoneg, el é ti é dad.
Hur hrouédur e zou d’emb ! Birhuikin ne gredein
É vou deit ér er pred, ma n’en dé étal d’ein
Doh en daul é taibrein é dam.
Eid omb, ma n’er guélamb, n’en des chet a vuhé :
Un tam bara segal e lodener ged joé
P’en daibr er mab ged tad ha mam.
Mam santel, — ur belleg en des d’ein el laret :—
Hou mab e hias un dé, é kuh d’oh, de gleuet
En doktored ag el lezen.
Klah e hreh é peb leh, ged dar en er galweh ;
Ged kement hani oé, er gonz men e horteh :
Séhet hou tar, é ma amen.
Ama, Rouanez en nean, er gonz e hues klasket,
A p’en doh bet é poen, a pe hues bet ouilet,
Groeit mé hleuein ehué souden.
Lavaret t’ou mab kaer, bremen a p’en dé Roué,
É ma kol glaharus ur hrouédur e garé
Brasan ankin ur vam christen.
Kenavo ta Gùérhiez ! Cheleuet on ged-n-oh !
Me vêlou hou keloud, hon madeleah brasoh,
A hed en hent én ur ganein.
Goann é on deit amen, kriw on doh hou kuitat
Chom e hrei... ha neoah é tar men deulagad,

Me halon ne hra meid kreinein !...
Er hristen, er Breton en des er huerz sawet,
Hag er vam, hag er mab en des reih hanawet ;
Ha d’en noz, doh treid er Halver,
En dén iouank, hiniw meitour é Kereneur,
N’arsaw ket a larèt é teli é voneur
De batronez é vam tiner.





FIN.
  1. Le premier chant était terminé avant la chute de l’usurpateur Égalité.