| ◄ Hilleih e grèd pardonnein, ha neoah er pardon e rant ne vé quet gùir pardon. | Ar er goal-gonzereah, en ivi hag er jugemanteu diavis. | Ar gastimant hun nessan. ► |
I. Ni e zeli lacat hun apertis ha studi de zihuen inour en nessan, èl ma carehemb ma vehé dihuennet hun hani, hag hur bout mui a eun a douchein doh é inour eit doh é vadeu. Ne garehoh quet, hemb arvar, couci hou teourn guet madeu hou nessan ; mæs hui e zou cablussoh a pe gouciet hou téad dré er goal-gonzereah. Er goal-gonzér e zou el liessan cablussoh eid ul lair, rac é lemel guet en nessan é réputation, ean e lam guet-hou un dra préciussoh eid er madeu ag en doar.
Groamb stad a ol en tud. En hani e seblant t’emb bout sius e zou martezé gùel eid omb dirac Doué ; martezé, ean e houniou un dé er baraouis dré é bénigen, ha ni e vou ni-memb condannet d’eh ihuern mar marhuamb cablus ag ur péhèd marhuel hemb quin péhani hur behé groeit é turul mé doh é zefauteu, hag é tevis ar nehai hemb jamæs conz ag é vertuyeu. Pouisein ol conzeu en nessan hag é œvreu, n’en dé quet er hârein e vehé, mæs gobér doh-t-hou èl doh un anemis. Nac ur folleah eit mab-dén ! hum sourci ag er péh n’er sel quet : ni e chair hun deulegad ar hun defauteu, hag ou digueor aveit jugein ha condannein er réral. Hui e huél, emé hur Salvér, ur blouzen é lagad hou nessan, ha ne huélet quet un trest én hou ç’hani. Perac é hramb-ni un inclasq quer perhuéh ar er réral, hemb gobér inclasq erbet ar-n-amb ni-memb. Dischennamb én dondæt ag hur halon, ha ni e gavou treu erhoalh eid hum humiliein hag eid hum gondannein. Chongeamb ér fauteu ar béré é vehemb attercet é jugemant en Eutru Doué, ha lausquamb defauteu er réral a costé, ne vou quet ret t’emb rescond aveit-hai. Hanàuet péguement é hoannamb er garanté é hoal-gonz ag en nessan. Ur gonz laret énep t’emb pé énep d’hun tud e dréz hur halon guet er brassan anquin ha glahar ; perac enta en hum bligeamb-ni é tisconfortein hag é tecri er réral ? Er gustum de hoal gonz ag en nessan, ne hel donnèt nameit ag ur galon carguet a orgueil hag a vinceu. Hag, a dra sur, cavouèt e hrér é ma er ré en dès er muihan defauteu e zou er ré goahan de hoal-gonz. Hui e hoal-gonz ag er réral, hui ou hondan, rac ma oh hui-memb carguet a béhèd hag a fallanté ; mæs hui hum gondan hui-memb, e lar sant Paul, rac ma oh douguet d’hobér en droug e gondannet ér réral, ha martezé é couéhet é brassoh fauteu eit-hai ; rac, èl ma lar Jesus-Chrouist, er bêg e vour conz ag er péh e vé ér galon ; bout e zou enta én hou calon paud a zrougueu a pe hoal-gonzet quel liès ag hou nessan.
Allas ! bamdé é huélamb er huirioné ag er péh e lar sant Jacq, penaus en téad, deustou n’en dé nameit unan ag er mampreu distérran, e zou neoah caus d’er brassan maleurieu é misq en dud, d’er brézélieu, d’er haz, d’er valice ha d’er proçæsieu ! Na quêrteri na bocen n’en dès groeit biscoah quement aral a zroug ; sellamb enta doh er péh e laramb, penaus en el laramb ha pegours el larèt, en hani e zou réglet mad én é gonzeu hag e hoarn én é galon er garanté doh é nessan, hennéh e zou un dén parfæt, emé sant Jacq.
II. Mar-a huéh neoah é ma mad dizolein defauteu en nessan a p’en dès ur pourfit benac de dennein a guement-cé ha m’er groér guet un intantion vad, aveit salvedigueah en nessan, èl m’en dé rein avis d’un tad pé d’ur vam, d’ur mæstr pé d’ur væstrès a zefauteu ou bugalé pé ou serviterion, é sigur mirèt doh en droug ; mad-é rein avis d’ur person ag er scandal hag er fal affærieu e bass én ur hartér eit ma laquei reihtæt, mar guel ; mæs, a pe n’en dès chet ræson vad erbet de gonz a zefauteu hou nessan, red-é d’oh en digol ag er gueu e hoès groeit dehou én é inour, mar tal er boén, én ul larèt quement a vad a nehou èl e hoès larèt a zroug.
Ur pautr e zou sellet èl ur servitour mad, un dén vaillant, ha hui e lar a nehou n’en dès tréz erbet dehou d’hobér é labour, é ma perpet pléguet é zivréh guet-hou, a pe n’en dé quet é væstr ar el léh. Sellèt e hrér ur verh èl ur plah devot, ha hui e lar n’en dé devot nameit én ilis. Sellèt e hrér deu brièd èl tud ranget mad, ha hui e lar, ya, dommage-é ma vé quel liès-cé trous ha saffar étré-z-hai. Sellèt e hrér ur bélêg èl un dén santel e hra mad é zevér, ha hui e lar éma staguet doh en argand ha ne glasq nameit dastum. Én ol occasioneu a béré é tan a gonz, é ma ret digol inour hou nessan én ul larèt vad a nehou, hag open é rantein er madeu en devehé collet dré hou tauleu téad, ha mar d’oh bet maleurus erhoalh aveit cresquein gueuïér ar goust hou nessan, red-é d’oh monnèt d’hum zislarèt dirac ol er ré en dès hou cheleuet.
Er ré e hoal-gonz ag ou nesaan e zou cablus bras, hag er ré ou cheleu e zou quer cablus èl d’hai ; rac er ré e hoal-gonz en dès en diaul én ou bêg, emé sant Bernard, hag er ré ou cheleu en dès-ean én ou scoharn. Groeit d’er goal-gonzér tàuein, mar e hoès de sellèt arnehou, ha, ma ne hoès chet, ahoel ne gueméret quet pligeadur, mæs discoeit dehou ur min chiffet, ha ne gredet quet quen æz-cé en droug e larér ag er réral. N’en dès meit ur pèn scan hag e grèd aben er péh e gleu, emé er Spered-Santel. Deu zén e gleuehet é hoal-gonz, ne lareint el liessan jamæs ur memb tra ; hui e zeli enta hum zefiein ag er honzeu-zé ; hag é vehé bet laret t’oh er huirioné, avantajussoh-é d’oh chom hemb credein droug ag hou nessan ha lezel en Eutru Doué de jugein. Ne zeliamb quet chongeal droug a zén erbet, nameit a han-amb ni-memb.
III. N’hun nès chet a garanté doh er réral, rac, ni ou juge hag e hoal-gonz a nehai, ha perac ? rac ne gâramb meit omb hun hunan ha ma omb carguet a ivi : n’en dé quet liès mad doh ou defauteu en hun nès caz, a pe za d’emb goal-gonz a nehai ; mæs, rac mé mant istimettoh aveid omb, rac mé mant vaillantoh eid omb. Er jalouzi hur gounit hag hun dal. A pe huélamb en en dès hun amezèc pé unan-benac ag hur bredér mui a squênd vad, mui a zanné, mui a galitéeu mad, ne hellamb quet mui er souffrein, ni e glasq rein ul lihue dû d’é gonzeu, d’é œvreu, é larèt en ou groa eit bout mêlet hag istimet ; én ur guir, é galitéeu caërran e zou changet én defauteu brassan. Nac ur méh aveit mab-dén bout carguet a ivi doh é vredér ! Petra e oé caus d’er Pharisiénèd ma ne hellent quet souffrein hur Salvér Jesus-Chrouist, ha ma ne hreint meit en dûein hag en decri, nameit en ivi hag er valice. En ivi hul laca é rang en diaul péhani ne glasq hur hol nameit dré ivi doh-emb. Eun en dès en droug-spered ma vehemb eurussoh eit-hou ; en ivius ehué n’en dé coutant nameit a pe huél ur hol pé ur maleur benac é arrihue guet é vredér ; en defaut-cé, ne hel quet a nehou er souffrein ér réral, ha neoah ean en dès ur boén vras doh en difforh én é galon ean-memb. Péhèd cruel e hra tourmant er péhour ! É gùirioné, er vad, er bonheur e arrihue guet é nessan el laca d’hum néhancein, d’hum chagrinein ; ô ivius ! perac en hum zaibrès-té guet er chagrin é huélèt ha nessan éurus ? Bès coutant ag er péh e hès hag ag er péh e vou volanté Doué rein d’id ; lausq er réral é peah, ha ne vâguès chet én da galon er pèhèd miliguêt-cé péhani e vou caus d’id de zannein ha ç’inean.
IV. Prest-caër omb perpet de demal, de hoal-gonz ha de jugein er réral ; mæs hanàuamb péh quen diavis, péh quer fal-é hur jugemanteu ; n’hum hanàuamb quet ni-memb, ha ni e faut t’emb larèt é hanàuamb er réral ; a pe faut d’emb examinein ha dischen én dôn ag hur housciance, a boén é hellamb hanàouèt er fauteu hun nès bet groeit, penaus hun nès bet couéhet én-hai, ha pet gùéh hun nès bet groeit er fal chonge-hont ; penaus enta é credamb-ni jugein chongeu hun nessan, a pe ne houyamb quet petra e bass én dondæt ag é galon ! Ur folleah vras-é clasq jugein ha condannein santimanteu hun nessan péré n’en dint hanàuet nameit guet Doué. Jugein ér fæçon-zé, e lar sant Yehan-Climaq, e zou cass en hardéhtæt beta trôn en Eutru Doué, hag hum guemér doh Jesus-Chrouist péhani e zou é hunan gùir Juge er ré vihue hag er ré varhue. Ni e vou juget èl m’hur bou juget er réral, ha mar hur juge en Eutru Doué hemb truhé èl m’hur bou juget er réral, ni e zou sur a vout condannet.
En dén carantéus e zou mad é quevér en ol, ne hoal-gomz a hanni, ne chonge droug ar goust hanni, n’hum anquin quet a vonheur é nessan ; ya, en hani en dès ur garanté revé Doué e gav tu de vêlein memb er ré en dès defauteu, pé d’er bihannan, de huennat en droug ou devou groeit.
1° Me sellou perpet inour me nessan el un dra é péhani ne zelian jamæs touchein na dré me goal-gonzereah, na dré me goapereah, na dré me fal jugemateu. — 2° N’hum zisconfortein quet ag é vonheur ; me vou joéius ag er vad e huélein é arrihue guet-hou ; a pe gavein en tu de gonz mad a nehou, m’er groei a volanté vad. — 3° É léh cheleuèt er goal-gonzereah guet pligeadur, me hrei tàuein er ré vou idan d’on, pé ma ne mès chet de sellèt ar nehai, me zistroei er gonz ar un dra aral, pé me ziscoei ne vennein quet bout lodêc én ou deviseu. — Men Doué, reit-t’ein er græce de larèt èl unan ag hou profætèd : Me hrei brézel d’er ré e hoal-gonz.