Guirionéeu ag er Religion/Chapistr 24

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche
◄   Ag er péhèd véniel. Lacat e hrér er salvedigueah én dangér a pe hortér attàu d’hum gonvertissein. Brassoh-é hoah en dangér a pe daulér termén d’er gonversion bet er hlinhuèd.   ►
PUARVÈD CHAPISTR AR-N-UIGUÉND.
lacat e hrér er salvedigueah én dangér a pe hortér attau d’hum gonvertissein.

Eit dibue ræson : rac ma hellér bout somprenet guet er marhue, ha m’en dé nezé é vér el liessan somprenet.

1° Hellein e hrér bout somprenet, hanni n’en dé ar en arvar ag en tu-cé ; quement-cé e hel arrihue é peb momand. Gùel e vehé enta souffrein hantér-hand vlai el loscadur ag en tan hag en drougueu luémman, eit chom ur hard-ær hemb quin ér péhèd marhuel. Hantér-hand vlai a dourmanteu e achihuehé quênt-pêl ; mæs ér hard-ær ma chommehet ér péhèd marhuel, p’en dehé Doué ha zouguein hou santance, hou maleur e vehé hemb achimant erbet.

Deu vomand e hel assurein hou ç’éternité. Er mo-mand a vremen, é péhani é hellet hum gonvertissein de Zoué, hag hum laquat ér stad de vout eurus eit jamæs ; ér momand e zou de zonnèt ne heliehet quet martezé mui er gobér ; ha mar beoh somprenet guet er marhue ér momand-cé, hui e vou collet hemb truhé. Mar derénet a dorrein er rangenneu péré hou stag doh er péhèd, ne rinquou meit ur momand eid ou changein é rangenneu a dan péré ne hellehet quet mui torrein, rac ma veint éternel.

Ne daulet quet enta termén, e lar er Spered-Santel, eid hum rantein de Zoué, a pe hoès amzér, rac ean hou somprenou én un taul én é golér.

Pihue ne greinehé é cleuèt ur menace quer scontus : Doué hou somprenou én é golér ? Rac mar dé Doué fidel d’é bromesseu, ean e zou fidel d’é venaceu. Mar gorto er péhour guet patiantæt, ean er puniss guet nerh. Ean e buniss èl-cé a pe chongér bihannan.

Doué e hellehé punissein er péhour quentéh arlerh é béhèd ; mæs ean e horto liès en occasion d’er punissein guet muyoh a rustoni. Én amzér-cé Doué e seblant el lezel de vihuein él lehuiné ; er péhour-zé hum hoalh a inourieu hag a vadeu er vuhé-men ; mæs Doué e huél er momand é péhani é somprenou er miserabl-zé, hag en en taulou, dré er marhue subit, én dehuéhan ag er maleurieu.

Èl-cé é punissas gùéharal en divregond Jézabel, Antiochus, hemb dougeance a Zoué, ha Baltazar guet é sacrilégeu. Er roué-men, én ul leign vras, e hras dégass er haliceu sacret ag en tampl eid ivèt guet-hai én inour d’é faus douéèd. Er momand-cé e horté en Eutru Doué eid hum vangein ar nehou. A pe oent gùellan é predein, é oé bet gùélet un dorn é scrihue ar er vangoër en arrest ag é varhue. É huélèt quement-cé er roué e gommanças creinein que ne stoqué é zeuhlin en eil doh éguilé, ha que ne zas lihue er marhue étré é zeulegad : Doué en doé permettet quement-cé, acelfin ma vé bet test ag é bunition er ré e oé bet lodèc én é dorfæteu ; er bunition-zé e oé tost : en noz-cé memb é oé bet fouildret.

Doué n’hou punissou quet hui martezé én ur fægon splan èl er prince maleurus-cé, mæs ean hou punissou én ur fæçon calettoh, doh hou somprenein dré ur marhue canvéus é creis hou tisordreu. Tud dal ! ne garehoh quet merhuel ér péhèd : perac enta é chommet-hui de vreinein én-hou ? Red-é en dout malice en diaul, e lar sant Bernard, eit bihuein attàu ér péhèd ; er ré e chom én-hou e vérit hum gol guet-hou. Hum rantet enta abret de Zoué guet eun ne bouisehé é zorn ar-n-ah quênt m’hou pehé hum gonvertisset. Ne hellér quet gùellat d’en droug a pe ancoéhér a glasq remæd eit-hou.

résolutioneu.

1° Anfin ne vennan quet mui lacat me salvedigueah én dangèr. 2° A hinihue é vennan changein ha réglein gùel mem buhé. Men Doué, convertisset-mé, ha me vou convertisset : mui a gonfiance e mès én hou cræce eid ém résolutioneu de bèré en e mès manquet quel liès.