| ◄ Red-é bout fol eit col en amzér. | Peb tra e dremein ér bed-men. | Pihue-é er ré e vihue pêl ar en doar ? ► |
1° Er péh e bass e zeli bout sellet èl nitra : cand vlal e zou enta ur bèr-amzér, a pe dremeinant quer fonnabl ; n’en dint quet memb ur momand é comparage doh en éternité.
Laqueit én hou chonge, ag un tu, ur bénigen rust ha calet, ur hlinhuèd hir, un droug luêm én ol mampreu ; ol en dra-zé, aben un nebedig amzér, e dremeinou just èl pe ne vehent bet jamæs. Er péh e chom a nehai e zou en espérance a vout recompancet eit-hai ér bed aral. Chetu er péh e gonsol ur hrechén én trebilleu ag er vuhé-men.
Laqueit én hou chonge, ag en tural, madeu bras guet en ol pligeadurieu ag er vuhé-men : un dé e zei é vou gùir larèt penaus ne vou mui nitra ag en dra-zé ; ol er péh e chomou a nehai e vou chagrin é qùittat tout én ur momand, guet eun a vout dannet épad un éternité. Chetu er péh e zisconfort un dén en dès bihuet revé lezenneu er bed.
Petra e chom a buissance Alexandr, a vadeu Crésus, a vràuité Cléopatre ? Conzet e oé bet a nehai guet souéh a pe oent é buhé ; conz e rér hoah arlerh ou marhue, épad m’en dint bermen maleurus. Ou mêlein e rér él léh n’en dint quet mui, e lar S. Augustin, hag ou zourmantein e rér él léh mé mant. En amzér a salvedigueah e zou passet eit-hai ; n’en dé quet hoah eid oh-hui, mæs quênt pêl é vou.
Cand vlai-zou bermen ne oèh quet ér bed ; quênt cand vlai a vamen é vehet oueit é raug a nehou, èl pe ne vehoh bet biscoah abarh. En amzér ag er salvedigueah e vou passet, hou corv e vou troeit de zoar, hag hou ç’inean e vou juget. Hà possibl vehé ma ne hellehé quet er réflexioneu-zé donnèt de ben a zigueor hou teulegad, hag a zistag hou calon doh er madeu ha pligeadurieu ag er vuhé. Hui ou lausquou ol ar hou lerh quènt pêl, ne vern péguement a boén e laquehoh d’ou goarn. — Ur roué puissant e laré, ér momand ag é varhue : Passet-é tout eid on ! Ah ! nac avantajusset e vehé bet t’ein bout bet ur heih dén diar er mæzeu, é vihuein é dougeance Doué, quêntoh eit bout bet ur roué puissant !
Brasset-é hun dalledigueah ! hum lezel de vout lorbet dré vadeu péré n’ou dès meit el lihue a vout un dra benac ! N’en dès nitra ér bed-men e vérit hur sourci intampius ; rac n’en dès nitra eit pad én-hou. Ol er péh e hel bout lamet guet-n-emb dré en amzér e zou bihan tra, e lar S. Eucher, ha n’en dé quet inourabl erhoalh eid omb. Goalhet calon un dén a ol er péh e hel desirein, ha ne vou mui eurus quentéh èl ma houyou é tremén a hèr er péh e hra é vonheur. Er chonge-zé, peb tra e bass, e zou èl er vistr péhani e zeliehé hun dihoustein doh en treu ag er bed-men. Péguehet é padou er fortun, er bligeadur, en inour, er vràuité-zé ? Oh ! guet a dud e zou bet santefiet guet er réflexion-zé, a pe zizolé nehi dehai é creis ou youanquis memb, vanité er madeu hag er pligeadurieu ag er bed ! Ne gonzet quet d’ein, e laré ur Hardinal devot é verhuel, ne gonzet quet d’ein ag en inourieu ag er bed ; m’hum istimehé calz eurussoh bout bet en dehuéhan servitour én ur houvand, eid hum huélèt sàuet én ur rang quen ihuel. — Er glahar brassan e gommance liès é creis er madeu hag er pligeadurieu, hag er boén e za de vout ag er ré vrassan ; rac er madeu hag er pligeadurieu-cé e achihue eid omb a pe chongeamb er bihannan. N’en dé gùel enta hum zistag doh-t-hai bermen guet mérit, eit bout obliget d’ou hol un dé guet anquin hag hemb pourfit.
2° Nac è vehé er madeu ag er bed-men padussoh eit n’en dint, ur folleah e vehé hoah hum staguein doh-t-hai ; rac ind e garg hur spered a dihoeldæt hag e hra d’emb ancoéhat er vuhé aral, eit péhani hemb quin é teliamb labourat. Hag é gùirioné, a pe ne zeli jamæs passein lehuiné na joèieu en nean, perac n’en d’oh-hui gredussoh d’hum chervige ag er moyandeu e hel ou rein d’oh ? Un dén péhani e zeli trézein er mor, na vehé-ean sellet èl ur fol ma ne hrehé pourvision meit ag ur bihuance péhani hum gorrompehé én un dé ? Hà hui péhani e voyage eid en éternité, n’en d’oh-hui hoah dalloh ; rac, é léh d’astum un trezol a vériteu hag hou rantehé eurus de virhuiquin, ne chonget meit a ridec arlerh pligeadurieu ha madeu péré, aben ur bèr amzér, ne chervigeint d’oh de nitra ?
Er garanté doh er madeu ag en doar e zou, revé santimant memb er bayannèd, er merche ag ur spered ponnér hag ag ur galon hemb avistèd. A ol en treu a béré é hellet bout én gorto ér bed-men, pé ol er péh hou pou én-hou, e zeli achihue quênt pêl ; hag a pe vou tremeinet peb tra eid oh, petra vou a han-oh-hui ? Câret enta ha clasquet er péh e hellér goarn hemb eun ag er hol ; me ven larèt en nean ha Doué é hunan. Én ol treu aral ne gavér meit changemant ha displigeadur ; liès er rè e vé joéius de vitin, e vé lan a chagrin aben en noz ; de larèt-é : ur vuhé commancet ha passet é creis er pligeadurieu hag ér madeu, e achihue é creis en anquin hag er chagrin.
Me labourou enta eid hum zistag doh er bed, doh é bligeadurieu, doh é inourieu hag é vadeu, péré ne tallant nitra. Me spered ha me halon hum zougou trema en nean, é péhani é ma er gùir vadeu padus. Men Doué, secouret-mé de zistag me halon doh er bed-men é péhani n’en dès meit dalledigueah ha trompereah.