Er hetan tra estet, d’en han, ar er mézeu,
E zou, é Bréh izel, er foen ag er pradeu.
Kentéh el miz méhuen, pé ar dro gouil yahan,
E lauskér el labour hag ér park hag el lann.
Er foen zou anehué : Raccé peb labourér,
A pe huél séh en doar ha brawik en amzér,
Ne zeli mui chonjal, mar dé aviset mat,
Meit a guemér é falz ha monet te falhat.
Jamœz neoah falhour n’en da ar dro é foen
Hemb n’en dés ag é falz tinéreit er varwen.
Perpet en er guélér, chouket én ul léh kloar,
É falz ar un ané plantet don mat én doar,
É pilat, en dé quent, dré vraw ha dré zoustér,
Er varwen a nehi guet ur morhol distér.
Ma ne hra kement sé, memb er guèlan falhour.
Ne drohou meit guet poén hag e hrei fal labour.
En ternoz mitin mat, kentéh èl goleu dé,
Er falhour, lan a hred, e guitta é hulé
Hag e rid bean d’é brad. Guet ou boéhieu sklintin
Ol en ined e lar ou sonen a vitin,
E gan, é lein er guél ha koutant ha joyus,
Aveit inourein Doué ou mœstr madeleahus.
En tapeneu gloéh-noz, doh peb heoten staguet,
Guet en heaul é sewel, e splann avel stired.
Lan a joé er falhour e sel é bradad foen,
Ha de zoué a galon e lavar ur beden :
« O Tad madeleahus e chom é lein en né,
« Doh hui, a galon vat, é laran trugairé,
« Hui é en dès lakeit er foen men de greskein,
« Hag en dès groeit tehou goudé anehuéein :
« Taulet hoah hou penoh hiniw ar me labour,
« Ha reit t’ein, eit me foen, ha tuemdér ha séhour.
— Kentéh én é labour é krog bean hag herrus
Hemb doujein nag er boén nag en heaul rai loskus.
Guélet ean deugromet, huéz brein ha divanch kaër ;
É falz é mesk er heod e rid avel un èr,
E droh hag e zastum ol er foen a stedeu :
Elsen, én un emgann, édan er boledeu,
É huélér rai liés é kouéh er soudarded,
Peb unan én é léh, peb unan en é sted.
Ean e labour neoah hemb arsaw hemb dichuéh :
A bep tu ne huelér nameit er foen é kouéh ;
Ne gleuér meit er falz guet er heod é krial,
Pé guet er mein luemér é son hag é trouzal.
Mœz guet kement a drouz en ined zou spontet.
Ha kentéh a ganein ind e zou arsawet.
Er goukou digoutant en dès kuitteit er vro,
Ha bet en nehuéhan n’en dei quet mui én dro.
Er grillaned kousket é hortoz en tuemdér,
Dihunet én un taul é mesk er heod tinér,
E rid keti-ketan ag er prad d’el lanneu
Aveit laret arré é peah ou soneneu.
Quent pêl neoah, dré hir derhel de labourat,
Er falhour e zou deit te ben ag é bradad.
Ol é foen zou trohet. Mæz é raug er cherrein.
É teli guet soursi el lakat te séhein.
Raccé ma ne zoujér nag arnan na tefour,
Mar dé joyus en heaul, m’é ra d’en doar séhour,
Er falhour, hemb dichuéh, én é zorn ur forh-koed,
E zisplég ar er prad ol er foen diskaret.
D’er sekour é hès deit ur vanden foenerion :
É vugalé vrassan, ol é serviterion.
Ind e voulj hag e heij er foen ha, taul ha taul,
En troa eit er séhein doh téreneu en heaul :
P’en dé bet troeit er foen ahoel diw pé tair guéh,
Er foenerion e chom un herrad de zichuéh :
Lod ar er heod tinér, édan ur bôdig kloar,
Pé doh troed ur huéen hum asten ar en doar.
Lod aral e glask bean, eit torrein ou séhet,
En ur fetanig sklœr deur mamen de ivet.
Pé hoah e holh ou zreid hag e cherr boketeu
Ér hoèh e rid ér prad guet paud a gamdroieu.
Tuemein e hra neoah en heaul. Quent pêl er foen
Touchandig hoah glasteur e zou deit te vout guen.
O na bourusset é, na péh ul leuiné,
Tremen étal ur prad rah falhet a nehué !
A ziar er foen goinwet pé séhet a hantér,
É saw, édan en noz, én évr ag en amzér,
Ur houst hag ur front huek dousoh aveit er mel
Hag hum streaw tro ha tro douguet dré en ahuel.
N’en dès chet ar en doar léh haëroh, hag eurus
En hani e el chom én ul léh ker bourus !
Mar dès en heaul dalhet hemb arsaw de duemein,
Er foen é korv tri dé e zou mat te cherrein.
Ne guemeret quet skuir nezé ar er soded
E lausk ou foen ér prad a yuheu dastumet
Eit tremen er gouian. A dra sur liés mat
E kollant, guet er glaw, er hard ag ou blaiad.
P’en dé séhet er foen, guet eun a fal amzér,
É ma guél el lojein én don ag er sulér.
Rac er foen lojet mat e zou perpet huekoh ;
Ean e rei mui a spleit hag e badou pêloh.
Hag elsen er meitour hag e gar é loned,
E ven en dout seud kriw hag er guèlan ronsed,
E garg é foen séhet ér bar a forhadeu
Ha kentéh d’er sulér er hass a garradeu.
Ke n’en dé rah cherret, guet é dud, hed en dé,
É labour hemb dichuéh. A veit-ou péh ur joé
A p’en dès bet loget en dehuéhan karrad
Ha mé huél ol é foen er sulér mahet mat.
Déet bermen er gouian guet en amzèr kalet,
En earh n’en dès nameit golein en doar skornet,
Ne huélou quet, guet poén, ol é loned guèlan
É peurat dé ha dé, é krazein guet en nan.
Mikel Er Falhour
E pad m’en dé er foen é séhlein ér pradeu,
En edeu, dé ha dé, e vilein ér parkeu.
Quent pêl memb é huélér en duézen e huennein,
Er gran é kalelat hag é anehuéein.
Elsen, ar er mézeu, aveid el labourér,
É hès, é pad en han, perpet labour d’hobér,
Hag é teli chonjal, p’en dès loget é foen,
Medein er blaiad bras, er cherr bag er hampen.
Rekis é gout neoah, quent medein en edeu,
Mar dint anehué mat ar ou zreid ér parkeu.
Péh ur holl aveid-oh ! péh un ankin goudé
Mar medet hou plaiad quent m’en dé anehué !
Bout vou koèh ur er plouz, er gran e vou moénoh
Ha mar det t’er marhad, péh ur méh aveid-oh !
Peb unan é huélet hou kran moén ha sillek,
E chonjou n’en d’oh meid un tigueahour truhek ;
Kaër hou pou er heni dén erbet n’er prénou,
Hag, én un droein kain d’oh, en ol hou tisprizou ;
N’hou pou nameid distâl, ha, hemb koll hou amzér,
Monet goleit a véh, ha skan a ialh der guér.
N’en det quet te chonjal é vehèt inouret
Doh er hass d’er velin : aben doh er guélet;
Ne vern péh melinér, én ur heijein é ben,
E larou : er gran men ne rei d’oh nameid bren.
Neoah el labourér, p’en dès gouiet réh mat
É ma mal ha medein ha cherrein é vlaiad,
Hemb chonjal na dichuéh na kemér é repoz,
E labour, pad en dé, a vitin bet en noz,
Ne zeli mui doujein na dispeign na mizeu
Aveid dastum beanoh, kampen guèl é edeu,
E glaskou, gued soursi, é peb léh ér hanton,
Eid labourat guet-ou, ur vanden mederion.
Ol é mant ér park bras, kentéh el goleu dé,
Memb quent m’en dès en heaul splannet ar er mané.
Mœz quent krog él labour, peb unan, ér hrien,
A galon hag a spred e lavar é beden,
Eid inourein erhat er mestr a ol er bed,
Er pedein de zousat ou labourieu kalet.
Ind hum zihusk nezé ag ou dillad tiwan,
Ne houarnant ar ou hain nameid er ré skanan,
Aveid bout dijaploh : ha touchand é kleuér
Er felsiér é trouzal édan er mein-luemér,
Rae falz erbet ne droh ma n’en dé bet luemet.
Kentéh ar ou labour hum daulant lan a hred,
É trohant hemb arsaw en ed a zornadeu,
Ha, hemb jamœs kaijein er pen doh er losteu,
Eid ma séhou er plouz gued en heaul ha tuemdér,
Ma vou cherret beanoh é raug er fal amzér,
En displég tenawik, avel ur huiaden,
A dréz ar en anteu, ar ou lerh, pen d’er ben.
Neoah, é lein en nean, en heaul zou liguernus
Hag e daul hemb truhé é dérenneu loskus
Ar er gaih vederion. A huerso, a boulad,
É rid en huéz d’oh-t-ai ; glubteur é ou dillad,
Ha neoah én drespet t’en tuemdér, d’er séhour,
Hani, hani ne chonj nameid én é labour ;
N’en dès dichuéh erbet nameid eid butumein,
Hag é pad er mitin é talhér de drohein.
Étal d’ai-er gleuik, én ur ganein joéius,
En évr ag én amzér hum saw bet er hogus ;
Én un erwen ihuel, pé en un avalen,
En druhunel bourus e lavar hé sonen ;
Mæz kaër ou dès kanein, brawat ou sonenneu,
Hani ne sel d’oh-t-ai na hani n’ou cheleu.
Deit é neoah keizté. Peb unan ér hrien,
E lausk nezen é falz hag e hia d’é véren.
Én ur arriw én ti, péh boneur ha péh joé,
Guélet ar en daul vras, apprestet aveit-ai.
chudelladeu trampet gued er suben druan
En dès, pad er mitin, mijodet ar en tan.
Ur voguedenig skan hum saw a bep hanni
Hag e streaw ur front huek ér piar horn ag en ti.
Ar eu daul é hès hoah quik-hoh lard é pladeu,
Avaleu doar flastret pé trohet a dameu,
Kaul glaz poèh ér suben, hag, er péh zou guèlan,
Podeu bras ha lein-brok, ag er chistr er matan.
Hemb ne gollant amzér, er vederion, gued gred,
E zaibr, e iv, e dorr ou hoant hag ou séhet,
Ne chonjant mui bremen él labour ha poénieu
En dès, pad er mitin, mâlet ol ou mampreu.
Neoah, de gours kreisté, én un nean hemb kogus,
En heaul, a blom d’er hlué, zou mui-oh-mui loskus.
Raksé, goudé méren, quent kommans labourat,
Er vederion e chom de zichuéh un herrad.
Peb unan, gued ivoul, e glask er hoaskeden
Hag ar er heod tinér e chouk pé hum asten.
Mœz er mestr n’ou lausk quet pêl amzér de zichuéh,
Ha touchand dehai ol é hra kleuet é voéh :
« Dalhamb, m’amied, dalhamb, ne zoujamb quet er boen,
« Achiwamb hun labour, disohamb, bet er pen. »
Én ur gleuet er mestr, er vederion kentéh
E hia hoah d’ou labour, peb unan én é léh,
Hag én drespet t’en heaul, ha d’en tuemdér eahus,
Ol, mui aveid jamœs, é labourant gredus.
En huéz e rid arré ar ou mampreu chuéhet,
Ou rochedeu glubteur ar ou hain zou staguet,
Mœz ou felsiér gloahet pe luemet a nehué
E grog ataw ér plouz hag e droh hemb truhé.
Er blaiad e vansel hag e gouéh tro ha tro,
Hag arlerh peb medour en erwi hum holo
A duézad milein-koér ; quent pêl er parkad ed,
Touchand hoah én é saw, e zou rah diskaret.
O na fristèt un dra, na divourussèt é
Tremèn étal ur park rah medet a nehué !
Ne gleuehèt quet mui, gued joé én hou kalon,
En tuézad anewé gued en ahuel é son ;
N’ou guélehèt quet mui, én ou saw glorius,
Gued téreneu en heaul é splannein liguernus ;
Na, d’un dro, el aguent, én ur bléguein ou fen,
É sewel, é tival, el ér mor, en houlen.
Mederion didruhé en dés bet ind trohet,
Hag, ér park, ol é mant, ar beb erw, astennet.
Elsen, én ur brezel, liés é kreiz ul lann,
É huélér, gued glahar, tachenneu en emgann :
Goleit ind a béh-kaer a soudardet lahet,
É kreiz ou iouankis hemb truhé diskaret :
Ol é oent hoah touchand ker guiw ha ker joéius !
Ol ne chonjent nameid ér victoér glorius !
Ha bremen hemb buhé, o stad kruel ha garw,
Ol é mant astennet ha sklasset dré er marw !
Hani ne lausk neoah goal-bêl é vlaiadeu,
Goudé m’en dint medet, a blad én é barkeu.
Mar kandalh er séhour, mar dé kaer en amzér,
Peb unan ou cherr bean aveid ou hass d’el lér.
Raksen er vederion, quent ma hellant dichuèh,
E zeli hoah indram eid achiw en dehuéh.
Gued un dornadig plouz lod e hra liameu,
Ou displég ar un erw ; réral, a vrahadeu,
A ziar en erwi e cherr en ed trohet,
Ou bass ar bep liam, ou laka én ur sted.
Un dén kriw, (liés mat er mewel ag en ti)
Eid achiw er féchad hag aveid ou ari,
E grog é peb liam, e chach ar en neu ben,
E bouiz gued pen é hlin, hag e sterd er fechen.
Bout e zou méterion hag e lausk guéhavé,
A yoheu én ou fark, de dremén mara zé,
É léh ou charréat, ou edeu indramet !
Mœs gued er fal amzér liés é vant tihet :
Liés mat é huélant, édan un taul arnan,
É tismant hag é koll ou blaiadeu guèlan,
Ol er plouz, én ou fark, gued er glaw é tùein,
Ha quent pêl, o glahar, er gran é kélidein.
Ur meitour hag en dès soursi ag é vlaiad,
E ven er cherrein séh hag er hampennein mat,
N’er lausk quet pêl ér méz a p’en dé indramet,
Mœs er hass bean d’el lér aveid bout beragnet,
E lak édan er iaw é zeu éjon kriwan
Eid stleijal, hemb dalé, d’er park er har brassan.
Gued ur havlod troed hir er mewel bras kentéh
E garg ér har en ed, hemb arsaw, hemb dichuéh.
En éhen doh er har, én ur dakenéat,
E zichuéh é hortoz m’en dé groeit er harrad.
Neoah en heaul e duem : a bep tu, én ur son,
É huélér hemb arsaw é punein er helion,
É sewel, é tival, é kouéh ar er loned.
Kentéh el m’ou hleuant, en éhen vras spontet
Ou losteu én ahuel, e zou prest te verchen,
De ridek d’er piar zroed é raug en dabonen.
Mœs ur pautrig bihan, eid spontein er helion,
E heij ur barrig dél a drest en neu éjon.
A p’en dé bet achiw a garguein er harrad,
Ha gued ur gorden kriw pen dé ariet mat,
Er goaz e darh é fouet, e vroud gued er harreu,
Hag e hra d’en éhen astennein ou gougueu.
Er har bras e vransel, el loned e zihuéh,
En ahel derw ean memb e darh édan é véh.
Mœs, én drespet t’en hent ha skossellek ha ten,
En neu éjon nerhus hum daul ar er holen,
E guerh a bazeu bras, e stleij ou béh ponnér,
Ha touchand hemb bourdein é arriwant el lér.
Er harrad, hemb dalé, én ur hranj zou lojet,
Pé é kornig el lér en ur yoh dastumet ;
Mœs gued en ehen vras, épad en amzér-zé,
Er mewel e hia hoah de glah ur garg nehué.
Hag elsen é talhér ataw de labourat,
Ke n’en dé charréet en dehuéhan karrad ;
Ha liés quent dichuéh, ha quent chonjal repoz,
E huélér treménet en hantér ag en noz.
Mœs en ed zou cherret, zou lamet a zanjér,
Goarantet t’oh er glaw ha d’oh er fal amzér ;
Hag er meitour koutant e hellou, hemb doujein,
Gortoz en amzér-gaer aveid kommans dornein.
Mikél en Dorner.
N’en dé quet treu erhoalh m’en dé bet charréet
Ha beragnet él lér ol er blaiad medet :
Mar vennant estein mat, er veiterion gredus,
Aveid ou labourieu apert ha soursius,
E zeli difforhein perhuéh mat, d’er beanan,
En eil doh é guilé, hag er plouz, hag er gran.
Ind e zeli dornein ou blaiad ar el lér,
Séhein, guentat er gran, er cherrein ér sulér.
Aveid dornein neoah choéjet en amzér vat,
Eid ma saillou hemb poén er gran ag en tuézad,
Ma vou kalet el lér, ha, tro ha tro d’en ti,
Ma hellehèt dastum séh mat hou plouzégui.
Raksé pe huélehèt ihuéleit en ahuel
Hag é chom, hemb chanjein, tost t’er holern ihuel,
Er hogus, drest hou pen, én nean é tenawat,
Hag ér vro en amzér dé ha dé é vrawat,
Mar ne gleuet er mor é trouzal hag é son,
Er seblant e zou mat : mal é klah dornerion.
En ternoz, a vitin ha hemb bout dehuéhat,
É huélér ar valé er vistr aviset mat,
É vont t’er vorh tostan, a bréz kaër, d’en dachen,
Eid goprat dornerion, peb unan é vanden.
Rak, aveid dornein mat, ha derhel pad en dé,
É rikér eih dornér eid gobér ur baré.
N’en dès tra ker souéhus, ker kurius de huélet
Eid er hounizion én dachen dastumet.
A bep kér tro ha tro, a hep tu é mant deit,
Hag ind e zeviz ol é hortoz bout gopreit,
E hra priz en dehuèh hag er choéj étré-z-ai,
E lar grons n’en deint quet ma ne vé reil tehai.
Mœz chetui ol er vistr é tonet, hag aben
É arsaw ol en trouz e oé ar en dachen.
Peb unan e dosta, peb unan e cheleu,
En dès hireah de hout penauz é hei en treu.
Kentéh a voéh ihuel ur mestr e huich tair guéh
Peguement en devou peb unan a zehuéh.
Lod n’en dint quet koutant, ha gued ur voéh kriwoh,
E lar n’en dei hani ma ne vé reit muioh,
E gass trouz ha saffar, avel en houlenneu,
A pen dant é konar de fouettai en audeu.
Lod aral hum goulant ag er priz e zou reit,
Hag e heli er vistr en dès bet ou gopreit.
A p’ariwant én ti, quent kommans ou labour,
Ol hum lakant doh taul, hag ol é hrant inour
D’er ioud kerh silet mat, en dé quent d’anderw noz,
Hag e zou ér belig tuem-skaut t’oh ou gortoz.
Nitra ne blij muioh d’en dud ag er mezeu
Eid ioud daibret guet leah quent mont d’ou labourieu
Goudé er hetan pred é kuitér bean en ti,
Ha, quent gobér nitra, peb dornér e zeli
Monet aben d’el lér, ha, gued ur chubelen,
Hi netat perhuéh mat, hi chubat pen d’er ben :
Ma ne hrér kement-sé, gued er peutr, gued en huan,
Ha gued en doar kaijet, é vou lous ol er gran,
Diés bras de séhein, diés bras de huentat.
Neoah n’ou des mui chonj nameid a labourat ;
Peb dornér él labour e guemér é loden :
Unan ar er veragn e grog é peb fèchen
Hag hi zaul bean d’er hias ; Lod aral ou hemér
Ou diari, ou led, ou displég ar el lèr.
Quent dornein é ma guèl lezel el lériad
Doh téreneu en heaul de duemein un herrad ;
Rak é mesk ol en duel, a viskoah é larér :
En heaul aveid en ed zou er guèlan dornér.
Peb unan eid dichuéh hum den ér hoaskeden,
Lod e choutk ar en doar, réral ar ur fèchen :
Eid tremen en amzér é larér histoérieu.
Mœz quent pêl er hoaset e guemér ou fimpeu
Eid gobér ur hornad, hag, eid ou devout tan,
E sko, gued un delim, ar ur meinig bihan.
En tan e saill, e grog ér losk e zou ér horn,
Ha peb unan, d’é dro, er hemér én é zorn,
E lak tan ar é bimp, ha kentéh é huélér
Er mogued, èl kogus, é sewel én amzér.
En dornerion neoah, p’en dé groeit er hornad,
Hum apprest te gommans dornein el lériad,
E guemér ou frailleu ha touchand é kleuér
Trouz er frailleu é skoein bep eil a taul rel lér
Hani ne lar mui grik ; ind e labour herrus,
Hemb chonjal én ou foén nag én tuemdér eahus
En huiz e rid doh t’ai ; peb unau e vahel ;
Mœz ataw é huélér er frailleu é sewel,
É troein drest er penneu, hag, én ur huitellat,
É fouettal ar er plouz, é hoaskein en tuézad.
Er gran e saill kentéh a ol en tuézenneu,
Hag e strimp a bep tu é dan taul er frailleu.
Quent pêl el lériad e zou rah digriet ;
Mœz eid gobér erhad, nezen é ma hoah ret
Chanjein en ed a dû, en dornein a nehué :
Elsen é vou rekis gobèr é pad en dé.
Neoah a p’en dé bet dornet el lériad,
A pe huélér é ma skarhet ol en tuézad,
É heijer mat er plouz, el lakér a yuheu
Eid er hass d’er blouzek kentéh a forhadeu ;
Hag é pad mé kassér ol er plouz d’er blouzek,
Er pell e zou cherret ha kasset t’er bellek.
Aben é ledér hoah ul lériad nehué
Aveid tuemein én heaul ha bout dornet goudé
Hag elsen ur meitour e zalh de labourat
Ke n’en dé rah dornet ha cherret é vlaiad.
Péh ur joé aveit-ou a p’hum huél deit te ben,
Ha mé hér de zisplég en dehuéhan fèchen !
Mœz penaus hi displég ? El én doar grouiennet,
N’en dé nameid gued poén é bell bout distaguet.
Ar nehi peb unau hum ansé guéh ter huéh :
Hani n’hell hi bouljal, hi lemel a hé léh !
Er mestr e za neoah, er mestr é hunan-kaër,
Kriwoh eid er réral, hi saw a zoh el lér.
En dornerion joéius e gri, e huich d’un dro,
Hag e hra d’en dason respond é ol er vro.
Mœz er mestr e zeli, aveid gobér erhad,
D’en dornerion nezé rein beb a chopinad.
Kentéh en ou labour é krogant hoah herrus,
Hag, èl é raug, prepet é labourant gredus.
Quênt pêl el lériad dehuéhan zou dornet,
Hag ol er gran él lér én ur yoh dastumet.
Mœz nezé dré mé ma achiw en dornereah,
É hès ha plijadur ha joé bras én tigueah.
En dornerion e hast monet t’ou hoénieu,
Ha doh taul, lan a hred, e hra gouil er frailleu.
En noz-sen, eid en ol, er goén e zou druoh ;
Peb unan zou koutant, e zevis joéiusoh ;
Mara huéh memb, doh taul, é larér sonenneu
Èn ur ivet er chistr e garg ol er harteu.
N’abuzér quet : neoah liés maté kleuér
En dornerion é son én ur vonet t’er guér.
O eurus ol er ré e zalh ar er modeu
En dès bet én ou raug héliet ou zadeu !
Mœz ér vro men, allas ! n’en dès nitra dalhapl,
Hag er modeu guèlan e hia de goll fonnapl
Avel en treu aral : hiniw, ar er mézeu,
Piw e huélehèt-hui é tornein gued frailleu ?
Er mod e zou chanjet : bremen ne zornér mui
Meid gued un dorneréz e hanwér mékani.
Na divourusèt é guélet, él lérieu,
Dornereah er blaiad gued er vékanieu !
Gued spont en ou hleuér, p’en dint é labourat,
É krial, é kornal, é son, é vrundellat,
É hobér mui a drouz, ér hartér hag ér vro,
Eid kand kohlei iouank e vunsel ol d’un dro.
Tré m’ou hleuant er chaj n’arsawant a hudal ;
El loned én doareu ne hrant nameid bleijal ;
Ol en ined spontet e lausk on sonenneu,
Hag e hia de guhèt d’en don ag er hoedeu.
Neoah aveid dalbar en dorneréz él lér,
Gobér ol el labour, gued a dud e rikér !
Guélet-ind ar ou zreid, a vitin bet en noz,
É labourat a nerh, hemb dichuéh, hemb repoz !
Ind e voulj, ind e rid, e huiz hag e boéni
Hemb ne hellant neoah dalbar er vékani.
Avel ul lon nanek ha n’hell torrein é hoant,
Hi e gri, hi e lonk, ha jamœz n’hum goutant ;
Mœz quent fin en dehuèh, en dud hag el loned
E gouéh ol ar ou dent, e zou hantér lahet.
O hui en dès bieu ur marh hag éhen vat,
Groeit tehai, mar karet, hed en dé, labourat,
Groeit tehai, hemb doujein, stleijal peb sort kiri,
Mœz n’ou laket jaméz de droein ur vékani :
Rak é-bèr é kolleint ou gloér, ou brawité ;
Biskoah mui ér foérieu ne veint klasket gondé.
Hou éhen, guéharal istimet ér hartér,
N’ou pou meid ou lardein hag ou hass d’er bosér.
Hou marh ne hrei mui chér, ne sawou mui é ben,
Ne glaskou mui skrimpal na rideh. ér bleinen.
Lausket enta de boéz ol hou mékanieu,
Ha dornet, el aguent, hou plaiad gued frailleu.
Er plouz édan er fraill ne hach quet ar el lér,
Ha hui hou pou plouz tô eid golein hou tiér.
En tuézad, gued en heaul, e skarhou hilleah guél ;
Ésoh e tifforhér er gran a zoh er pell ;
Ne huélér quet nezé, d’en han én dro d’en ti,
Gued er gran kélidel glasteur er blousègui.
Neoah deustou men dès dornet ol é vlaiad
Meitour erbet ne chonj arsaw a labourat.
Rekis é hoah goudé, mar chom braw en amzér,
Aveid séhein er gran, en displég ar el lér
Ahoel pad ur suhun, er bouljal taul ha taul,
Eid mé séhou réh mat édan tuemdér en heaul.
A pen dé séh er gran é teli bout guentet ;
Raksen el linsel vras él lér zou displéguet ;
Er velin-guenterés e zou lakeit te droein
Aveid gobér ahuel ha netat ol er grein :
Er pell hag ol en huan e hia gued en ahuel,
Er gran mat é hunan e gouéh ar el linsel.
Kentéh pautred nerhus er harg é séhiér
Ha peb unan e gass é sahad d’er sulér.
Péh joé eid er meitour a p’en dès bet guélet
Ol é hran cherret mat ér sulér dastumet !
Ean en dès, eid er blai, ha bara de zaibrein,
Ha gran ag er guélan ér marhad de huerhein.
Elsen, é mesk é dud, e hellou hoah bandé,
Hemb doujein er gueltr, biwein é leuiné.
Mikél en Dornér.
Kentéh, avel mé huél campennet é vlaiad,
Én don ag é sulér ol é hran cherret mat,
Quent gobér tra aral, peb métour e zeli
Monet bean d’é goarheg e zou é tal en ti,
Aveid gout ha guélet mar dé mal hi zennein,
Ha hi hass pé d’ur hoèh, pé d’ur poul de augein.
Bout e zou mercheu splann hag e hra hanawet
Mar dé anvé er hoarh ha mat devout estet :
Nezen ol er goarheg, drest peb tra en dél glas,
E daul, pe duem en heaul, ur houst kriw, ur fal vlaz ;
En tadeu orgueillus, guet ou fenneu ihuel,
E seblant disprizein ha tampest hag ahuel ;
Ur beutren skan hum saw, kentéh el m’ou heijér,
Avel ur gogusen, én évr ag en amzér.
Guélein e hrér ehué é kouéh ar er mameu
Taul ha taul er golvan, er hoarér, er pengleu,
Hag, é peign doh bep pen, é tennein ol er gran,
Doh ou draibrein kentéh aveid torrein ou nan,
Pé doh ou hass a herr d’ou fousinedigueu
Ou gortô, gued hirreah, én don ag ou néhieu.
Neoah a pe dennér ur goarheg aneüé,
É ma rekis difforh, en eil doh é guilé,
En tadeu ha mameu. Aveid gobér erhat,
É tennér ketan pen en tadeu a zornad,
Hag en ou ariér, troed doh troed, pen doh pen,
Gued ul liam distér groeit a blouz pé a vren.
Mœz gued mui a zoustér é tennér er mameu,
Gued eun a gol er gran e zou ar ou fenneu.
Dré vraw ha dré zoustér d’ellér é vant kaset,
Eid bout inou kentéh ar ul linsel heijet,
Pé dornet gued frailleu, eid ma kouéhou er gran
E vou gouarnet eid had aben en nehué han.
Neoah, quent kas er hoarh d’er poul aveid augein,
É ma guèl el lezel un herrad de séhein :
Er hoarh en dès séhet quent bout lakeit en deur,
E rei lanfess kriwoh ha milein el en eur.
A pe augér er hoarh é ma ret el lakat,
Aveid mé augou guèl, én ul léh choéjet mat.
N’el lakér quet enta na rai dost t’ur huéen
E daul, é pad en dé, trô ha trô goaskeden,
Nag én ur hoèh deur-rid, nag én un toul râned,
Nag én ul len rai zon ha karget a besked :
En deur él léhieu-zé, memb én amzér tueman,
E zou prepet iein-sklas, pedost el d’er gouian,
Ol er hoarh e rikei hir amzér eid augein,
Hag e vou dré zé memb én danjér a vreinein.
Allas ! guélet zou bet istroh eid ur meitour
En dès elsé kolet er fréh a hir labour !
Mœz er hoarh hum blijou, ha ean e augou bean,
Él léh ma skoei en heaul én é duemdér vrasan,
Én ur flaguen izel, ledàn ha dizolo,
Hag ér guèlan pouleu e gavér trô ha trô.
Turel e hrér inou dré vraw en dornadeu,
En eil doh éguilé dalhet gued liameu.
Eit ou derhel én deur, ma chomeint goleit mat,
É lakér ar nehai mein ponnèr pé motad.
Neoah ag en deur-aug é saw ur vlaz ponnér
Hag hum streawou quent pêl én évr ag en amzér.
Pêleit enta, pêleit, gued er brasan soursi,
Doh er hoarh é augein, el loned a hou ti,
Hou tevend ha hou quévr, hou seud ha hou ronsed,
Pé touchand é véèt én dangér a huélet
Ol hou loned gué1an é peurat dé ha dé,
Marsé memb é klanwat hag é kol ou buhé.
A p’en dé bet én deur ar drô ur pemzek dé,
Mar dé chomet goleit é pad en amzér-zé,
Mar dés dalhet en heaul hemb arsaw dé duemein,
Er hoarh e zou aug mat, mal bras ê en tennein,
Er has pêl doh en deur : kentéh keti ketan
É huélér é ridék er bautred hardéhan.
Én deur bet en deuhlin, hag ou mancheu tronset,
Lod, gued gred, ag en deur e den er hoarh auget,
E grog é peb dornad, dré vraw ha dré zoustér,
Ou golh mat hag ou heij, ou zaul ar er chauchér.
Réral hoah gredusoh, liès mat én ur son,
Ou harg én ur har bras stleijet dré zen éjon,
Hag ou hass, d’er beanan d’er prad bras de séhein.
Mœz aveid ma séheint é ma ret ou ledein.
Raksé merhed gredus, én drespet t’en tuemdér,
Ou displég tenawik ar er heod glas tinér,
Én ur prad én abri, é kreiz un devalen,
Pé, memb én ur park-heod, mar dé flour en donen,
En ulléh dizolo, ma kouéhou ar nehai,
Hag er gloéh pad en noz, hag en heaul pad en dé.
Hani ne led é goarh én un tachad ihuel,
Léh ma huélér liés é punein en ahuel,
Gued doujans a huélet, mar saw un ahuel drô,
Ol é goarh dismantet ér piar horn ag er vrô.
Neoah er hoarh zou séh, ha ret é er cherrein
Eid er braiat kentéh é raug en amzér iein.
Mœz é chonjal é tei devout hoah tinéroh,
Eid ma torou hemb poén, ma tibluskou ésoh,
Lod ag er veiterion, quent kommans er braiat,
El laka, én é saw, én ur fourn tuemet mat ;
Lod aral, a pén dé braw ha tuem en amzér,
En displég, én abri, pen d’er ben d’ur vaugoér.
P’en dès tuemet erhoalh, é kommansér kentéh
Ha labourat a nerh, ha braiat hemb dichuéh.
Né huélér mui bremen meid divréh é vouljal,
Dorn peb brai é sewel, é skoein en ur drouzal ;
Én dason e respond é tal kain er mané ;
En ined e neij pêl, spontet é lein er gué ;
Er hoarh e darh, e gri édan dent er braieu ;
Mæz en hellest menut e gouéh ol a dameu
Én ur yoh ar en doar, hag é dorn er braiour
Ne chom, a ol er hoarh, meid lanfess fin ha flour.
— Neoah eid bout néet, er hoarh zou hoah rai gri :
Raksen eid en dousat, en nettat mui-oh-mui,
Gued ur planquen luemet é ma ret er pahlat,
Hag, ar ur grib dent hoarn, arlerh er serensat,
Eid difforh perhuéh mat a zoh er stoub lousan
Er hoarh e vou néet, a p’en dei er gouian.
Treménet é neoah en dilost ag en han,
Ha kement tra, ér bed, e seblant er gouian :
En amzér zou ieineit ; tro ha tro ol er gué
En dès kolet ou dél ; en heaul ag é hulé,
A veit rein é splandér, é sàù deùéhatoh,
Hag en noz, eit en dé, e zou paud mat hiroh.
Deit é kalon gouian get en amzér kalet,
Hag é peb léh, ér vro, er segal zou hadet.
Chetui, é Bréh-Izel, d’en dud ag er mézeu,
Er hours aveit kommans, de noz, er filajeu.
Kentéh avel m’en dès én noz du ha tihoel
Ar ol en treu ér bed displéget hé mantel,
Ha diskoeit d’en ol dud, kerklous el d’el loned,
É ma rekis bremen ha repoz ha kousket,
Ol el labourizion, e zou ar er mézeu,
E arsàù ou labour, e guita er parkeu,
Get joé ar ou diskoé e sam ou fenhuegér,
Hag e hia, lan a hred, keti ketan d’er gér.
Kent gobér tra erbet é ma ret koéniein :
Azéet doh en daul, aveit reneùéein
Ou nerh ou dès gouanneit dré un dehuèh labour.
D’ur pred ha mat ha huek ged joé é rant inour.
P’en dé achiw er pred, n’ou guélér ket kentéh
É vonet de repoz, deustou mé mant goal chuéh.
Ret é hoah labourat : Lod e hia de zreill koed,
Pé, én un ofen vras, e bil lann d’er ronsed ;
Lod aral e dill koarh, ged plouz e hra tokeu,
Pé, eit lakat guérein, e gampen ruchenneu :
Neoah ol er merhed, ér filaj, d’er gouian,
E labour pé én ti, én dro d’er goahad tan,
Pé, èl é mara léh, mar dé rai iein, ér hreu,
Azéet ar er plouz, tro ha tro d’er goleu.
Doh é skoé ur gegil, peb unan a nehai
E zeli néein koarh estet épad er blai.
Eit néein fonaploh, hag ésoh, get un troed,
Lod e laka de droein ur rodig groeit a goed.
Mæz er merhed aral, hemb chanjein er modeu,
Avel én amzér gouh, e né get gourhedeu :
A zoh ou hegilieu, get un dorn, ind e den
Er hoarh e zou doh t’ai dalhet get ul lasen,
Ha get en dorn aral, get pen er bizied,
lod e laka de droein hemb arsàù er hourhed ;
Er hoarh e bun, e rolt ; er vréh doh hum asten
E den hag e zisplég er flourikan neden
E zou punet kentéh én dro d’er hourhed-sé,
Aveit kommans néein hoah un neden neùé.
Hag elsen é talhér ataù de labourat
Ke n’en dé ol abéh néet er gegiliad.
Neoah, én ur néein, a bep tra é konzér,
Ha peb unan dé dro e zigas é histoér :
Job er Fur a Guerpri e zou oueit d’en armé,
Mab minour Kernitra zou achiw é gonjé,
Hag é ma deit d’er gér. Déh é ma bet guélet
É tremén én hent pras, gusket ha kampennet
El d’er sulieu brasan, hag, a hast hag a bréz,
É vonet, lan a hred, de huélet é vestréz
E chom é ti hé gouard, ér Sorn, étal Mikel.
Dehou betag bremen é ma chomet fidel,
Deustou m’hi dès kavet, tro ha tro, ér hartér,
Open deuzek galand kou tant ag hi hemér.
Get hé gouard, a dra sur, é hé eit hi goulen,
Ha kent pél, ér barès, é vou un éréden.
Ol er merhed iouank, é pad el lavar-sé,
Hum sel, én ur hoarhein, en eil hag éguilé,
Hag, én ou haloneu, e garehé perpet.
Konz a ziméenneu, pé ag er galandet.
É misk er plahed-sé, n’en dès chet habiloh,
Nag e zevizou guèl, aveit Mari er Floh.
Ni dès chet hé farès eit laret un histoér.
Hani ne houér el d’hi douréieu er hartér.
Mari er Floh neoah, avel ur plah disket,
Ne lar jamès nitra ma ne vé kat pedet.
Mœz er filajerion, e zou nezé én ti,
Hum lak ol ar hé zro, hag e zalh ar nehi
Ha kement ha ker pêl ma n’hell mui hum zihuen,
Hag, open un histoér, hi e lar ur sonen.
Ol é sonant get gred, ha get er joé vrasan ;
Mari e lar er poz, er réral en diskan.
Neoah er hroah kouhan, chouket é kouign en tan,
Pé ar gorn en uéled, e lar de bep unan
Ne vezé ket guélet, én amzér guéharal,
Na kement a dud kri, na kement a dreu fal.
En dud hum garé guèl, ha jaméz ne vezé
Guélet bredér é kaz en eil doh é guilé.
Er vugalé perpet doh ou zud oé sentus ;
Ol er serviterion d’ou labour oé gredus ;
Bep sul én ovren bred, bep sul ér gospereu,
Jaméz, jaméz hani n’en dé d’en tavarneu.
En amzér zou chanjet, hag ol en dud eùé,
N’en dès mui én ou misk, naren, guir garanté
Ne gleuér kin bamdé, ag un tu, ag un al,
Nameit tud é hoal gonz, unan ag en aral,
É lakat trouz ha kaz é ol en tigeaheu,
É tisparti liés bredér ha prièdeu.
Er vugalé d’ou zud ne vennant mui plégein,
Hag er serviterion en dés poén é sentein.
Er bautred n’en dint bet jaméz disolitoh,
Nag er merhed iouank jaméz digampennoh.
Liés é vant guélet, é kér, ar er mezeu,
É vonet ar en dro, hemb méh, d’en tavarneu.
Ne gavér mui dré zé nameit tud én ivaj.
Elsen, én ur zeviz, é tremén er filaj,
Kentéh el mé kleuér é son nàù ér hantér
Mar dès ar bep gourhed kand tro d’en dibunér,
Peb néouréz e hast dibun hé gourhedad,
Eit ma vou guélet réh hi dès labouret mat,
Nezen, èl tud fidél de Zoué ha d’é lezen,
Stouiet ar ou deuhlin, ind e lar er beden,
Eit trugairékat Doué a ol é vadeleah,
Goulen hoah é venoh aveit ol en nozeah.
Ha nezé peb unan, hemb gortoz bout pedet,
E daul bean hé hegil hag e hia de gousket.
En ternoz, arlerh koén, é hrér hoah er mémb tra,
Hag elsé, dé ha dé, er hoarh e vihana.
Ként m’en dé deit mis merh hag achiw er gouian,
É vou bet sur néet en dorchen deùéhan.
- (En achimant kent pél).
Mikel en Dornér.
O na bouruset é guélet, ar er mézeu,
De gours en neué-han, er gué aval é bleu !
Hillèh é mant guennoh eit er frim de viz merh,
Eit en doar d’er gouian, p’en dé goleit à erh ;
Doh térenneu en heaul, ha dré nerh en tuemdér,
É saw ur front ken huek én évr ag en amzér !
Ne huélér meit guérein é vouljal, el mellion,
É punein én amzér, é neijal én ur son,
É kouéh ar ol er gué, é chunein peb bleuen,
Hag é neijal én dro, lan a joé, d’ou ruchen.
O hui ol, e dremen tost d’ur vergé é bleu,
Eit guélet treu ker kaèr, arrestet hou pazeu ;
Pé kentoh hastet bean klah ha choéj ur huéen,
Eit repoz un herrad édan hé goaskeden.
Ne zoujet ket kouskèt én un dachen ker kloar,
Étal troèd er huéen, azéet ar en doar :
Un hun huek ha didrouz e zousei hou mampreu,
Hag imber e hrei doh ankoéhat hou poénieu.
A pe vou ret kuitat, hou kaloneu eurus.
E bêlei get ankin doh ul léh ker bourus.
Ha hui, labourizion, hag en dès berjéieu,
O kerhet d’ou guélet p’en dé er gué é bleu !
P’ou guéléhèt ker braw get en heaul a greisté,
Hou kaloneu, én oh, e saillou get er joé ;
Ha deustou mé bès poén é stad el labourér,
Peb unan, mui oh mui, e garou é vechér.
Més neoah pedet Doué, er mestr a ol er bed,
D’ou goarantein dalhmat doh en amzér kalet,
De bêlat a zoh t’ai er brumenneu loskus,
En tempest, en arnan hag en heaul rai boèhus.
É ber amzér neoah é huéler é houiùein
Er bleu é ol er gué, é séhein, é tuein
Hag é kouéh ar en doar ; mèz é léh peb bleuen,
E neb e selou mat e huélou ur fréhen,
Hoah distér a gommans, méz e greskei bamdé
Édan en amzér vat, ha touchand ol er gué
Zou karget ha samet ke ne blég er barreu,
Ha men dé rekis bean ou harpein get sindeu,
Ma ne vennér guélet, pe chonjér bihanan,
É torrein, get ou sam, memb er bareu kriwan,
Ha gué, betag nezé ker glorius ha ker braw,
É arsaüein a zoug, hag é-chom divalaw
P’en da d’en avaleu mileinein ar er bar,
Ha m’ou guélér é kouéh ou hunan ar en doar,
Deustou ne huéh ér gué en distéran ahuel,
De gours en dilost-han, ar dro kreiz gouil-mikel,
É ma rekis chonjal heijein en avaleu,
Ou cherr hag ou hampen, ou lakat a ioheu.
Pautred iouank ha skan e grap bean er huéen
Hag e heij er barreu ; en ou dorn ur berchen
Lod aral dré zoustér, ha hemb torrein er hoed,
Ou diskar a dauleu, hag, ar en doar kalet,
En avaleu kentéh e gouéh én un drouzal,
Anval doh er gurun pèl duhont é kornal,
Doh son en tabourin d’en emgann, ér bleinen,
Pé é don er hoedeu, en ahuel digampen.
Neoah ol er ré ral, bugalé ha merhed,
E cherr, get plijadur en avaleu heijet,
Ha ként pêl é huélér lan brog er panéreu.
Lan brog er har brasan, ha lan brog er resteu.
Er har dré zeu éjon e zou stleijet d’er gér,
Aveit bout gouliet él liorh pé él lér.
Mèz er veiterion fur, apert hag aviset,
E zihoal a gaijein ou avaleu éstet,
E laka perhuéh mat, d’un tu, er ré dousan,
D’en al, er ré kajo, hag ol er ré huerwan.
Pe vou ret gobér chistr, ind e gaijou nezé
Avaleu dous ha huerw, en eil ged éguilé.
Er chistr groeit ér mod-sé e zou perpet huékoh
Hag, é barikeu vat, hum hoarn hillèh pêloh.
Rekis é ma vou hoah, édan en avaleu,
Ur guskad lann ha plouz, ha ma veint a ruilleu.
Elsen ne duemeint ket, ou dou ér én ou ioh.
Ha, hemb breinein kement, inde vlodou ésoh.
Kentéh el m’en dint blod é ma ret ou flastrein,
Ként m’ou dès kouèhet rai, ha kommanset breinein.
Lod, é hortoz pêloh, e zou liés tihet,
E huél get er gouian ou avaleu skornet
E rein dehai goudé chistr ken huerw ha ker kri,
Me n’hellér er guerhein nag en ivet én ti.
En amzér guéharal, é vezé, ged melleu,
Aveit gobér er chistr, pilet en avaleu.
O, na bourusèt oé guélet pautred nerhus,
E pad er filajeu, é labourat gredus,
Deu ha deu, piar ha piar, a beptu d’en ofen,
Ol ou mancheu tronset, ar ou zal un huizen,
É pilat avaleu, tostik tra d’er pressoér,
Hag é skoein ar en dro get ou melleu ponnér.
Édan taul er melleu, er margeu e strimpé,
Mèz, é don en ofen, er chistr dous e verwé ;
Hag open de bep kours é vezé dichuéhet
Eit ivet ur huéh chistr, ha torrein er séhet
Aveit gobér er chistr, bremen ar er mézeu,
Ne huélér mui liès pilat en avaleu :
Ged melinieu hoarn é vant kéntoh malet.
Unan e daul ér gern en avaleu kaijet ;
A bep tu d’er velin, deu zén kriw ha nerhus
E dro er rodeu bras, hag e labour herrus ;
Ind e huiz hag e derm, ne hrant meit bahellat,
Mèz ret é hemb arsaw derhel de labourat,
Er velin, ar hé zreid, e grein hag e vransel,
Er rodeu hoarn e gri, e chourik, e huitel ;
En avaleu, ér gern, e sail, e glah téhein
Éraug beg er velin digor eit ou lonkein,
Elsen un einig peur, a pe huél er spalhoér,
E glask, a ol é nerh, hum den ag en danjér,
E fouet é zivaskel, e saill, e glah pêlat,
Ha d’oh é enebour a garehé parat.
É zivaskel digor, er spalhoér blaoahus
Hum zalh a drest dehou, hag er sel hérisus.
En ein e grein, e gri ; mèz, staget én è léh,
Touchand, el skoeit d’er marw, en er guélér é kouéh.
Ar nehou er spalhoér, digor é ivinieu,
Hum daul hag er has bean d’en don ag er hoedeu
El lah hag en diblud, e hra get-ou é bred,
Pé er hrann get soursi étré è bousined.
Eisen dent er velin, luemet mat a neué,
E skrap en avaleu hag ou mâl hemb truhé,
Ér belig, zou édan, ne gouéh nameit margeu,
E daulér ér pressoér kentéh a baladeu.
Un dén duèh d’é labour, eit gobér er masad,
E gampen er margeu, er ioh, ha, get plouz mat,
E zalh ol en torreu. Touchand, el ur voten,
É huélér er masad e seuel ér varlen.
Ként sterdein er masad, ha kent en dichistrein,
É ma mat el lezel un herrad de gouèhein :
Elsen, e lar en dud, er chistr e zou druoh,
Hag a zoh er margeu hum zisparti ésoh.
Touchand ar er masad en nor zou dichennet,
Get el loheu kriwan er hoaskel zou sterdet ;
Er chistr e rid kentéh avel ur riolen,
Hag, ér gibel vihan, e gouéh hag e chumen,
Mèz aveit ma vou spis, hag aveit er guèlat,
Dré un taouézig fin é ma ret er silat,
Ha, ged ur saill koed don, pé hoah get ur belig,
Er hass hag el lakat én donn pé ér varik.
Mar dalhér ur hoursad de vâlein avaleu,
Ér hàw é vou kent pèl karget ol en tonneu.
Mèz e neb e vennou en dout er chistr guélan,
Ar en daul, ér huéren, de huélet er spisan,
Ag é festeu karget e gemérou soursi.
Eit rein amzér dehai de durel ou loustri,
Eit ma helleint berwein ha seuel ou chumen,
Na get koed, na get spoui n’ou bondon ket aben,
E selou mat d’oh-t-ai, hag, a p’ou dou berwet,
El n’en dint ket mui lan, rak mar ou dés kouèhet,
E zeli, get chistr mat, ou hargein bet er beg,
Ha sterdein er bondeu pé get pri, pé get pég.
Elsen, hemb ahuelein, er chistr e vou huékoh,
Hag, aveit bout guerhet, é vou istimetoh.
Eurus, mil guéh eurus, en dud, ar er mezeu,
En des bet a chistr mat karget ol ou zonneu !
N’ivant ket, é predein, deur sklér ag er fetan,
Mèz chistr a huérénad, ha chistr ag er guélan ;
Ha d’ou herent tostan, ha d’ol ou amied,
Aveit ou inourein a p’en dant d’ou guélet,
E geni, a galon, chistr groeit hemb tapen deur,
Chistr e verw ér huéren ha milein el en eur.
Neoah en dud a gér, eit druat ou fredeu,
E iv eué chistr màt prenet ar er mezeu,
Hag er meitour even guerhein mara donnat,
Ag é chistr, hemb arvar, e sàüou argand mat.
Izidor el Labourér.
Mar dé bràu ha bourus, d’en han, ar er mézeu,
Guélet er gué fréhus goleit a voketteu,
E ma eùé ker bràu, ker bourus, hemb arvar,
Guélet, pén dé é bleu, ur park avaleu doar.
Boketteu a bep liw e huélér a bep tu,
Ha ré glas ha ré guerh, ha ré guen, ha ré ru.
Ol er hoed, ol en dél zou goleit : peb planten
En dès hé boketteu, ou doug ar lein hé fen.
Nen dès nitra kaëroh aveit en deulegad.
Neoah ne huélér ket er guérein é tostat
A veit cherrein ou mél ; ne gleuér ket eùé,
En eined é kanein joéius é lein er gué :
Ne remerkér én dro meit guisped malisus,
Chardronet, ha huibet, ha killon velimus,
Deit inou doh er vlaz donjerus ha ponnér
E sàu a bep boket én évr ag en amzèr.
O hui e gar repoz é misk er boketteu,
Doujet el léh mé hès avaleu doar é bleu ;
Ahoèl ne chomet ket kousket ér hoaskeden,
Pé kent pèl é vehèt klan bras get en droug pen.
É pad m’en dé er hoed goleit a voketteu,
Én doar, doh er grouiad, é ta en avaleu.
Distér ind a gommans ; mèz get nerh en tuemdér,
Ha mar kavant én doar treu erhoalh a zoustér,
Ind e greskei bamdé : imber en avaleu,
Lod é ront, lod én hir e zou bras el bouleu
E huélér tud nerhus, deu ha deu, tri ha tri,
É vannein, é roulal é tachen en hoari.
Kent pêl er boketteu e houiw ér park abéh,
Er hoed glas hag en dél e vilein hag e séh,
Én doar en avaleu, distag doh ou grouiad,
E houlen bout tennet, rak m’en dint anvé mat.
Ne fal ket kemér skuir ar gement a sodet
Ag ou avaleu doar n’en dès soursi erbet,
Ou lausk bep plai én doar, de dremen ol en han
Ha ne chonj on zennein ke n’en da er gouian ;
Mèz, allas ! get er glàu ha get er fal amzèr,
Ar ou avaleu doar é kolant en hantér !
Hemb konz ag er ré vrein, pegement zou bréhet,
Pegement a réral zou toulet d’er prinwed ?
Ha memb er ré iahan e chomou deurennek,
Ha get-ai nevou groeit nameit predeu truhek,
En dud furan e den hag e cher hemb dalé
Ol ou avaleu doar kentéh men dint anvé,
E choéj en amzér gaér eit ma helleint aben
Ou displég ar en doar, ou séhein ou hampen.
Ur bigel én ou dorn, ar en erwi kromet,
A vitin bet en noz ind e labour get gred,
E doul, e lam en doar én dro d’er plantenneu,
Ha dré vràu, ar er park, e den en avaleu.
En amzér e zou tuem, hag en heaul ligernus
E daul ar ol er bed é dérenneu loskus ;
Peb unan zou huiz brein, peb unan e vahel,
Atàu keti ketan é sàuant ou figel.
Hani, hani ne chonj arsàu a labourat,
Ha ként pèl é huélér tennet ol er parkad.
Kentéh men dé tennet ol en avaleu doar,
Get resteu, panéreu, ha liés get er bar
En ou hassér d’er gér ; mèz eit gobér erhat,
É ma rekis ou choéj, ou difforh perhuéh mat,
Ha lakat a ioheu, d’un tu, er ré vihan,
D’en al, ol er ré iah, hag ol er ré vrasan.
En avaleu bihan, kaijet ged gran poret,
E pad ol er gouian e vagou el loned :
Er seud maget el sé e gargou er goupen
A leah dru, hag e rei er guélan amenen,
Hag ol en dud e lar n’en dès bouitaj druoh
Aveit lardein éhen, hag aveit lardein moh.
É misk er ré vrasan ag en avaleu doar,
Cherret ha goleit mat én ul léh dous ha kloar,
E ma ret hoah difforh ha choéj er ré iahan,
Eit bout hadet goudé, pen dei en neùé han.
En avaleu aral én tigeah vou daibret,
Ha get ai peb unan e hrei é huèlan pred.
Lod én ou féhieu, ha hemb ou dibluskein,
Ar en tan, én deur berw, ou laka de boèhein,
Hag ou daibr get leah trank. Lod aral ér suben
Ou foèh ha liés mat ou rost én amenen.
Réral neoah ou rah pé ou diblusk kaërik,
Ou foéh én deur, ou flastr, avel youd, ér belig.
A pe huélant darriw ha poèh er beligad,
De ieinein ar en daul é hastant hé lakat,
Hag imber peb unan, én é zorn ul luei koed,
E gemér hag e zaibr ke nen dé koutantet.
Ar en daul é hès hoah, én tachad ihuélan.
Ur hard pé ur pod bras lan a chistr en huékan,
Chistr milein avel eur, rah goleit a chumen,
Ha peb unan d’é dro e iv get er huéren.
Eurus enta er ré e est avaleu doar !
Ind e viuou hemb poén, ha, get ur joé hemb par,
Pe venneint a nehai dariw ur beligad,
Ind e hrei de bep kours, pad er blai, predeu mat.
Elsen, o mem broïs, é poéni, er mézeu
E zou aveit en ol ur vamen a vadeu :
Inou, édan er gué, é kavér goaskeden,
Ha, d’en han, er pradeu e zou karget a foen.
En doareu kardelet e rei en ol vlaiad,
Hag é vou, pad er blai, de zaibrein bara mat.
Mar doh bet soursius de lakat koarhègi,
Hui ou pou hemb arsàu liénaj lan hou ti.
Ol en avalenneu, ker guen d’en neué han,
E rei doh ha fréh huèk, ha chistr ag er guèlan.
Én ur park drueit mat, ha disolo ha kloar,
Mar e huès get soursi hadet avaleu doar,
D’en han el d’er gouian, hui e hellou bamdé,
Hemb doujein er geltri, biùein é leuiné.
Marsé ne huès chet doar, marsé ne huès nitra,
Ataù, ar er mézeu, hui e gavou bara.
Peb dor, én ol tiér, zou digor aveit oh :
Tosteit bet en uéled, groeit vou stad a hanoh ;
Hui hou pou lojeris, reit e vou d’oh hou pred.
Hag ur huérénad chistr eit torrein hou séhed.
Biùet, o mem broïs, biùet ar er mézeu,
Ne glasket ket monet de chom d’er hérieu.
Ér hérieu, allas ! é ma kalet biùein,
Ha paudmat n’ou dès chet memb bara de zaibrein ;
Liés mat é huélér, ér hérieu vrasan,
Tud goasket d’er vizér, é verwel get en nan !
Izidor el Labourér.