──────
(Le Couturier Breton)
HOARI FARSUS EN UR LODEN
(saynète en un acte)
Texte et Traduction bretonne
Musique de Théodore DECKER
RENNES
IMPRIMERIE BREVETÉE FRANCIS SIMON
──
1906
Droits de traduction et de représentation réservés
IANNIG, er hémenér.
Er Melinèr.
MÉRIADEK, mab er melinèr.
TURIAU, |
bugalé ag er hornad. |
Iannig, azéet ar en daul, é vallein idan don, e gan én ur houriat. Lod ag er vugalé e sel doh ton labourat ; er réral, tolpet én ur horn ag en ti, e hoari « chigrip » el ma larér, pé « foutro » get karteu. Guenhaël, er iouankan, e zou kousket ar en daul, ital er hémenér.
Én devalennig-hont é kavér ur velin (bis)
Er melinèr e son, tré ma vé é vâlein.
Ha mik, mik, mik,
Ha mak, mak, mak.
Ha oein, oein, oein !
Peb unan d’é dro, maluret,
’Lak er velin de droein.
Er melinèr e son tré ma vâl er velin (bis)
« Melinèr, me mignon, guel vehé d’oh ouilein.
Ha mik, mik, mik,
Ha mak, mak, mak.
Ha oein, oein, oein !
Peb unan d’é dro, maluret,
’Lak er velin de droein.
Arsa ! Arsa ! Arsa ! Arsa ! Ur prèù penag e zou én hou tiardran-hui, merhat ! Hui aséou lakat en treu-sé én ou leh, el ma oent, banden chetal ! Ar me housellek, n’em ès chet biskoah guélet bugalé ken dizuéet !
Turiaù é en dès kroget én é ketan.
Ker kablus oh unan el en al, mab-er-sèh ! Er hueh ketan ma arriùou kement aral genoh, m’hou lakei de basein dré doullig me nadoé. Dihoalet, mar karet ! Guel vehé d’oh gobér el hanen e zou kousket amen ar me zorchen.
Aben, aben, tonton Iannig.
Petra ? Petra ? Petra ?… Mes deit oh de vout fol, mab-er-sèh !… Laret em es t’oh kousket el hanen e zou gourvéet ar me zorchen ; mes n’em ès chet laret t’oh donet rah ar un dro de me jablein amen ! Léh erhoal e huès d’hum asten ér plas, mar plij t’oh !
Er vugalé hum asten unan arlerh en al ar er plas.
Elsé revou groeit, tonton Iannig.
Gleuès chet, té, minaouit, asé bout un nebed respetusoh é kevér er ré en des blèu sèh guèh kouhoh aveit ha ré, ma ?
Meliner, me mignon, guèl vehé d’oh ouilein, (bis)
Hou iouankis e bas el en deur ér velin,
Ha mik, mik, mik,
Ha mak, mak, mak.
Ha oein. oein, oein !
Peb unan d’é dro, maluret,
’Lak er velin de droein.
Er vugalé astennet ar er plas, e reskond d’er sonnen ; ha, kent man dé achiuet er poz ketan, è mant rah én ou saù én dro d’en daul.
Tonton Iannig, perag é laket hui tameu guir elsé ar hou fri aveit gouriat ?
Eit lakat ki er person de gonz, mab-er-sèh! Na pé chonjeu e drez elkent speredeu er vugalé-ma !
Er gouh Fanchon en devé eué ur mékanik sort-sé ar hé fri, eit spiein guel er ré e bas étal hé zi.
Kré labousig, va !… Ar me housellek, nen dès chet nitra
de ziskein d’er stronkaj-ma !Pe blijéhé genoh, tonton Iannig, lakat hou mékanik ar me fri un nebed, ho ! un nebedig hemkin, eit gouiet ma hellan guélet un dra benag geton.
Aben, aben, me hroèdurig. Kement a zoustér e lakès én ha gonzeu, ma ne hellan ket rebréein d’is er peh e t’hès goulenet. Saù ha fri;… hoah,… hoah. — Mat, elsé!… Hama, petra e huélès té bremen ?
Ha ! Tonton Iannig ! Nag a dreu du e huélan mé dirag men deulegad ! En daul e zou du, hou torchen e zou du,
hou torn e zou du, hou fri e zou du !Me fri e zou du ! Me fri e zou du ! Biskoah kement aral !
Dam ia, tonton Iannig, du el huilér er cheminal.
Ken du el ur beg-forn.
Du el el linsél-varù !
Kré marmoused ! Sankranpoèh ! fout e hret a hanan ! Gorteít ! Gorteít ! Ma ne garès chet té rein d’ein me luneteu indro, me ia mé d’ha lakat de huélet ti ha bépé !
Ridet en dès arlerh er vugalé, ha dont e hra indro én ur dennein ar ziskoarn Mériadek.
Chetu, chetu, tonton Iannig. Ho ! n’em skoet ket ataù !
Hon fri e zou guen el en erh de houian,
Hou fri e zou guen el er boket guennan,
Hou fri e zou guèn, guen el kogus en néan !
Tonton Iannig, ho ! n’em skoet ket!
Me zou eit oh lan a respet !
Tonton Iannig, ho ! n’er skoet ket!
Ean zou eüt oh lan a respet.
Hama ! eit er huèh-ma hoah, me zou koutant d’hou leskel ; mes hui e ia, eit men digol, de laret t’ein ur pen sonnen penag, ma !
Aben, aben, tonton Iannig.
Er hémenér a Langonbrag
Hannèh zou un dén hag e vrag, hop !
Hannèh zou un dén hag e vrag !
Tri kémenér e dalv un dén, lanla !
Tri kémenér e dalv un dén !
Un tamig dén a zeu troètad
Dalbèh gusket ha kribet mat.
Ur varùen dru idan é fri,
Eit lakat é veg én abri.
É veg hag é déad meleget,
A hoal gonzeu dalhmat karget.
Há ! há ! há ! kré laboused ! kré laboused ! sort-ma, sort-ma zou bugalé fentus elkent ! Pe houiou er hansort a Langonbrag più en dès saùet er sonnen-sé arnehon, miton ru ! é len Grannig en er boutou, mab-er-sèh, é len Grannig !
Hannèh nen da ket er vugalé de sellet doh ton labourat, tonton Iannig.
Hannèh ne lausk ket anehon er vugalé de hoari get é dreu, tonton Iannig.
Dam nann, malinbrek ! ou bahatat e rehé !
Hannèh nen dé ket el oh hui, tonton Iannig. Hui e gar hui er vugalé.
El er suben-kaul, me lé bihan !… Me gar ol er vugalé, mès pas er ré e hra troieu-kam d’ein, el mar-a-unan.
Ia, malinrous, el er vugulion-sé en dès lakeit laseu benal ar me hent en nihour.
Laseu ar hou hent ! Afé, afé, afé elkent !
Ia, laseu ar me hent; ha me lakeit de dorimellat geté, ha de bindelochenat ag un tachad d’en al.
Tud fal ! Sèh gueh muioh eit a ré vat !
Mes, eit torimellat elsé én hent, ur chopinad ré penag hou poé lonket perchans, tonton Iannig ?
Ur chopinad ré ! Ur chopinad ré ! Biskoah ne geméran-mé ur lom muioh eit er pé e lekan, mab-er-sèh ! Me iei é koustelé get ne vern ket pé eutru, a zivout kement-sé. Nen don ket mé el ha dad-té, mab-er-sèh ! Dont e hré hoah d’er gér a Drelekan en nihour, én ur sonnein ker kriù, ker kriù, ma skonté rah er pousined bihan ér bodeu lann geton; ha kerhet e hré, mil mallèh, ér mod-ma :
Én ur sonnein hag é hobér en dro ag en ti-tan; er vugalé, e ia rah ar é lerh.
Bonjour, boulom, é korn é dan, (bis)
Hou minourez e houlenan,
Ha ouitche neouitche,
Ha bing, bing, bing, bing, bing,
Ha ouitche neoah
Ha bing, ban, ban !
Me minourez hui ne pou ket,
Keu ne soñnou kloh en Drinded.
Arsa ! Arsa !… mès, eit soñnein ha gobér er pansèh, épad en deùéh, get er vugalé-men, em ès mé hou koulenet, kémenér ? Gouiet mat e hret neoah é ma ret t’oh achiù hinnèh en dillad-sé, eit ma hellein monet arhoah de fest er vinourez a Gerdornér.
É tiskoein en dillad e zou ar é gein.
Nen dé két elkent get er pillod-ma é kredein monet de
vragal duhont. Me gasehé mé un toullad mèh d’er gér.Gouiet mat, melinèr, gouiet mat. Mès ne hellér ket elkent lakat en nadoé de hobér mirakleu. Ar me housellek, n’em ès chet abuzet neoah get me labour koustelé, bugalé ?
Nann sur, tonton Iannig.
Ne faut ket eué, kémenér, ne faut ket eué.
Ne chom ket mui nameit un tam de hobér ér lavreg ! Mès, kent en noz, mab-er-sèh, be vou ur lavreg ag er ré dilikatan displéget ar hou tiardran !… Sellet er sé hag er jilet. Achiuet ind ! Hui e hel ou lakat ar hou kein aben-kaër. Ne vou ket ur faro el oh é kanton Pleuignér abéh, malinrous !
Afé, un dén e vour bout gusket revé é gondision.
Sur erhoal, melinèr, sur erhoal… Betonet bremen.
Ho ! na braùet er melinèr
Get é jilet hag è sé bèr !
Ho ! na braùet er melinèr,
E vou guélet é Kerdornér.
|
Troamb ha distroamb indro dehon |
bis. |
Ar me housians, labour mat e huès groeit ur sort, kémenér. Ma vé el lavreg ken dilikat el en treu aral, sur erhoal é vou laret penaus ne huès chet hou par ér vro abèh… Mes, kleuet mat, ne huès chet mui meit just en amzér e faut eit gobér en achimant ag hou labour. Elsé n’hum abuzet ket get er vugalé-men.
Bet én hou éz, melinèr, bet én hou éz !… Ha nesé bamet e vehen ma n’attrapehé ket hoah er hansort é « sahad kerh » er hueh-ma. Biskoah, mab er vistr, nen
dès chet hoah anehon deit de ben a glomein diméen erbet.Ha ! Kré bey fal a gémenér ! Ne hellet ket embkin hum andur itré z’oh.
Nen dès chet meit un dra e héllehé parat doh on a houriat hou lavreg kent en noz.
Petra ta, kémenér ?
Er gurun, melinèr, er gurun.
Harnan e zou én amzér ; mès ne gredan ker ur sort é
tarhou kent en noz.Più e houi, melinèr, più e houi !
Labouret ataù, kémenér, labouret. Ha hui, banden chetal, ér méz, ér méz ! Ne chomet ket d’er jablein amen !
Chetu mé me unan, mab-er-sèh ! Ret é neoah, kent ma vou noz, achiù er lavreg-ma… Damb dehi, malinrous, ha ma nen da ket hani d’em distroein a me labour, achiùet em bou hi kent un ér a va-ma… Ha laret hoah é ma er boh a gansort-sé a Langonbrag e zou kaus ma on mé elsé é krevein men deulegad dé ha noz, aveit ur fest… hum! ha più houih memb ma hellou dont de ben ag hé gobér! Mès tihoéleit en dès en amzér, me gav genein. Ne huélan ket mui hemkin boutein en ned é toul en nadoé !.. Ne hellein ket, achiù, ne hellein ket, sur erhoal. (Én ur huchal) Goleu, mar plij genoh, goleu ! Ken tihoél é hou ti el ur forn, mab-er-sèh ! Dégaset goleu d’ein, petremant ne achiùein ket hou labour.
Kerhet de gas ur holeùen dehon, Mériadek, eit ma cherrou é veg ! Sèh meùél e fautou tuchant eit chervij er
boh a gémenér brein-sé !Degas ha holeu, me mab : degas béan. Ne huélan ket mui nitra, mab-er-sèh, nitra memb. Tihoéleit en dès en amzér blaoah.
Kouhat e hret eué, tonton Iannig.
Na té, stronk, ar iouankat é hès té, perchans ! Sort-ma zou bugalé elkent ! Ké ’ta de sellet kentoh ped ér é.
Sèh ér ! En noz é e zou koéhet en ta ! Biskoah kement aral ! Nen don ket tam erbet suéhet mar dé ken tihoél ér méz ! Sèh ér déjà ! N’em bout ket biskoah hoar de achiù er lavreg-ma. Milion ru a vilion ru ! Ké de valé bremen, labousig, ké ; ké de huélet mar don én ti-chistr.
Glaù bras e hra, tonton Iannig.
Glaù bras ! Ne gleuan ket nitra neoah, nitra memb !
Luhed eué la ! Gurun e vou perchans.
Dam ia, tonton Iannig, chetu ean é trouzal. É han mé kuit ataù !
Kleuein e hrér er gurun é trouzal, peb momand.
Goah arzé d’er lavreg, mab-er-sèh, goah arzé ! Ne labouran ket mui, ne labouran ket mui. Cherret er fenestr, cherret en nor, steffet er cheminal. Men Doué, men Doué, me sekouret ! me sekouret ! Intron Varia a Grenenan… nan, nan, nan, nan !
Santéz Barban, mam en tri roué, pedet aveit omb, pedet aveit omb !.. — Chè, ne gleuan ket mui nitra !.. Brr… Brr… Men Doué ! Men Doué ! Chetu éan é trouzal indro !
Én ur gannein, ar don Kelwen.
Santéz Barban béniget,
Patromèz en dud gouiù,
Deit de me salvein, m’ hou ped,
Épad man don hoah biù…
Ne darh ket mui anehon, me gar genein… Santéz
Anna béniget, chetu ean hoah !
Ma ne men goarantet ket
Er gurun me lahou !…
erhoal er sublant ag en dra-men, pe huelent me fri ken du el ul linsél-varù.
Hag el lavreg-sé nen dé ket achiù !.. Ur skouid bihanoh eit me hériterion.
É kraùat é ben.
Sèh-tu ! Sèh tu ! Sèh-tu ! Mechal perag é on mé deit amen hiniù de vout lahet get er gurun !
Hama, Kémenér ?..... Chè, nen dès chet mui hañni ? Mechal émen é ma éan oeit de gol hoah é amzér, er houh
kémenér brein-sé !… Mériadek, Mériadek !Petra zou, me zad ?
Ne t’hès chet guélet Iannig ?
É oé amen aben-kaër, azéet mat ar é dorchen, é asé lakat ur pen-ned de basein dré doul é nadoé.
Malinbrek ! Jaméz ne achiùou ket anehon me lavreg en noz-men. Damb de huélet émen é ma éan hoah drè-sé é kol é amzér (É skoein get é zorn ar en daul) Ma ne vé ket achiù me lavreg hiniù, ne sortiou ket anehon, én un tam, ag en ti-men !
Mont e hrant kuit.
« Ne sortiou ket anehon, én un tam, ag en ti-men ! » Mab-er-sèh ! Fachet é ru er melinèr ! Ker pront el man dé, tuchant pe zei indro, ne hellou ket anehon hum zihuen a me skoein… Hag ur goal-daul e arriù béan !… Sèh tu ! Sèh tu ! Sèh tu ! Mechal eué perag em ès mé grateit dehon gobér en tam brein a lavreg-ma kent arhoah !… Ne hellein ket, sur erhoal, hé achiù. Ne huélan ket mui… Disinouret e vein !… Kol e hrein rah me fratikeu ! Ol en dud e houlenou me hansort a Langonbrag de labourat é me léh !… Men Doué, men Doué, mechal petra gobér ? … Afé, men Doué, un dra hemkin… Gobér er marù. +Afé ia, me hèh Iannig ! Kent bout lakeit én doar, te gavou ataù en tu d’hum achap én ur mod penag. Ne t’hès chet ’ta meit hum asten azé ar ha dorchen, el un dén e zou marù én é éz ;… cherrein ha zeulegad ! Fin mat e vou hannèh e hellou gouiet mar d’hous marù pé kousket hemkin !… Just erhoal, chetu unan benag…
Hum asten e hra ar en daul, el man dès laret, er holeùen resin é loskein ital don.
Marù é kentoh ! Galùamb éan.
Hum lakat e hrant d'er galhuein, a bèl, unan arlerh en al : Iannig ! Iannig !
Tonton Iannig, é ma en tan én hou lavreg !
Ne gleù ket anehon.
Marù é perchans.
Peurkèh Iannig, eun en dès bet ag er gurun !
Ia, sur erhoal.
Me zad, me zad, marù é Iannig !
Marù é Iannig ?
Sellet!
Dam ia, marù é sur erhoal ! Peurkèh Iannig ! peurkèh Iannig ! Ré em ès éan gourdouzet, chetu, a zivout er lavreg-sé ! Gouiet mat e hré neoah penaus é oé aveit hoari é konzen rust-elsé. Peurkèh Iannig ! Peurkèh Iannig !
Peurkèh Iannig.
Er choéj ag en dud !
Er choéj ag er gémenérion !
Eit tailhein ha gouriat un tam dillad benag, ne vou ket kavet é bar é Breih-izél abèh. Balboherion erhoal e vou kavet, eit gobér dillad mod-kèr; mès er modeu kouh e vou lausket a kosté, rag er vechérizion e chom ar é lerh, en dès ind ankoéheit… Peurkèh Iannig ! Peurkèh lannig ! Ean é en dès gusket me zad é me rauk, hag, é rauk me zad, me zad-kouh. Ean é en dès gouriet hou séieu hag hou lavregér ketan, bugalégeu !… Eit ma hellou dichuéh é péah, ér bed aral ne ankoéhet ket, mem bugalé, a laret hinnèh ur beden gredus, eit er guellan kémenér a Vreih-izel.
Ia, sur erhoal, melinèr, sur erhoal.
Ha bremen, Mériadek, aveit er liénein, ret é kavet un dén ag é vechér ; te ia enta de vonet aben de glah er hémenér a Langonbrag…
Ha ! chetu Iannig divarùet !
Chom e hramb ol bamet, bamet, bamet !
Ha ! chetu Iannig divarùet
Ha ! ha ! ha ! etc. (én ur hoarhein)
Ér hornad ne vou ket ouilet,
Pe vou gouiet, pe vou gouiet,
É ma bet marù ha divarùet !
Divarùet ? Divarùet ?… Sur erhoal é on divarùet ! ne vehen ket bet chomet elkent de vout liénet get ur balboh el er hansort a Langonbrag ! Guel é genein dont ar en doar indro de vout lahet, hoah ur hueh, dré er gurun, mab-er-sèh.
Just erhoal, melinèr.
Hama ! Ne huès chet mui dobér ag hum zèbrein er goéd a gaus d’er lavreg-sé hinnèh, tonton Iannig. Gouiet em ès, é hobér tuchant un dro-kér eit hou klah, penaus é ma bet fondet er fest, ha ne vou ket krollet arhoah é Kerdornér.
Petra ? Petra ? Er hansort a Langonbrag e oé bet er honzour neoah ! Ur « sahad kerh » en dès bet, er peurkèh ! N’em boé ket laret t’oh… Hama ! mab-er-sèh, pen dé guir ne vou ket krollet arhoah é Kerdonér, ret é krol én hou ti hinnèh, melinèr. Kerhet de glah er soñnerion. Pen dé guir é on deit a varù de viù, ret é ma vou bourrusoh en noz eit man dé bet en anderù.
Hama! ur chonj vat e zou deit t’oh, Iannig, ne hellér ket achiù guel en deùéh. Hou torn, kémenér, hou torn, ha damb dehi.