Er Hroèdurig hag é vam

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche




III


ER HROÈDURIG HAG É VAM


GIZ GUÉNED


I

En intanvéz e lak Iannig
Reih én é gavel, kousket mik ;
Er hanpen inou get predér,
E hra dehou ur bok tinér,

Ha, chuéh get hé déùeh labour,
En hum ra bean d’er kousked flour
Hemb ankoéhat ur pen peden
Èl ma jauj doh pep guir gristen.


II

En trenoz, a pe zihuné,
É oé deit de vout splann en dé ;
Eit hé mabig hé hetan sel…
Sioah ! gouliù é er havel !

— Doué, me mab ! — e hirvoudas hi
Hantér vouget get ’n ankin kri ;
Hantér vouget get ’n ankin kri,
Ha hi furj pep korn ag en ti ;

Ne oé ket inou ! nag ér porh,
Ne oé ket eùé él lïorh ;
Chetu hi, get lean ha garmeu,
É klah Iannig dré er parkeu.

Tostik d’ur puns don é spurmant
Botigeu koed hé inosant ;
Haneh zou dehi ur glahar
Ken e goéh semblet ar en doar !


III

Pen dé divatet, ér memb léh,
Iannig zou étré hé divréh,
Dar én é zeulegadigeu
Èl gloéh ar er glazig é bleu.

Ha hi kentéh e zeuhliné :
— M’hou trugèréka, o men Doué !
M’hou trugèréka, o men Doué ! —
N’hel ket laret kin, get er joé.


IV

Er vam ér fin en des laret
D’hé mab én hé barlen kuhet :
— Bremen, peurkeh Iannig, deviz
Petra zou digoehet genis.



— Hama, hum gavet e oen pel
Forh añnéet é me havel,
Ha de bourmén me saù plarik
Get eun ag ha lihun, mammig.

Drest me fen en hiaul ligernus,
Tro-ha-tro kan éned joéius ;
Me ridé ’mesk géaut er pradeu
É chèr er haeran bokèdeu.

Un dornad mat em boé cherret
Pen don tost d’er puns digoehet ;
Ha mé e grap ar er vardel,
E stou ’n diabarh, hag e sel.

Me huél get plijadur abarh
Ur hroèdur koent ’hra d’ein minhoarh
Ha mé get men dorn er galùé
De zont de hoari genein mé ;



Mes ean e huign d’ein, é hratat
E vehen tost dehou deit mat ;
Prest kaer e oen d’hobér el lam,
P’em boé kleùet te voéh, me mam ;

Te voéh ém halon é harmein :
« Doué, me mab ! » Hag é ta skont d’ein ;
Me lausk de goéh er bokèdi
Ar er pautr, ne huélan ket mui ;

Ha devad ous bean me ridé,
Hemb chonj ém boteu koed azé !
Pe oen get en dorgen é vont
Me dro me fen, m’ ha kuél anont

É tal er puns-men é kousket ;
Ha me za éndro d’ha kavet ;
D’ha tihun, me sailh doh te houg…
Mam, lar d’ein : ha me zou bet drouk ?



— Keh Iann, n’hellan ket te noézein,
Deustou d’er boen e hes groeit d’ein !
Hemb bout drouk, té ne oés ket fur
É ankoat n’ous meit ur hroèdur ;

E ankoat n’ous meit ur hroèdur,
Ur pautrig dihun, a dra sur ;
Bout ma kerh bremen hemb lïam,
En des dobér ’ali é vam !

Pautr er puns, ha kalùé d’inou,
E chonjés, de hoari getou
Ne oé meit te esked lorbour,
’N dehé te véet hemb rekour.

Mem boéh distérik, dré hrès Doué
Zou deit de gours betag ous té
D’ha talhein ar en toul blaouah…
Pe chonjan, é skrijan get eah !



Doué, me mab ! mar bes un dro ’ral
Douget arré d’hobér er fal,
Rezei er garm sé de zason
Aberh te vam, én ha galon ! —