En inean fidel ne teli quet hum ziscouragein ér séhour hac a pé ra Jesus seblant a bellat doh t’hi

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche
Rouville, Alexandre-Joseph de (peotramant: Abbé d'Hérouville)
troet gant Guillôme, Joachim.
J.-M. Galles, 1829  (p. 149-152)


CHAPISTRE XVII.
En inean fidel ne zeli quel hum ziscouragein ér séhour hac a pe ra Jesus seblant a bellat doh t’hi.


DOUÉ hum gondui mara ùéh é quevér er-ré just én ur fæçon péhani ou zaul én trouble hac én dougeance. Èl ma vèn approuvein ou fidélité, ean a bella doh t’ai aveit un herrat.

Elcen-é en hum gonduyas Jesus é quevèr é vam santel. Ean a ouyai é raug er boén a zeliai santein doh er hol. Ean a bellas neoah doh t’hi aveit un herrad amzér hac a chommas én tample hemb n’er gouyas.

Inean crechén, mar plige guet en Doué-zé à garanté hou approuvein ér memb fæçon, n’hum droublet quet, queméret courage ; gorteit guet patiantæt ma teï én dro.

Penaus-benac me ma perpet é tal oh, eit accordein deoh é secour a p’er goulennet, un dra vad é neoah m’a ra gùéhavé seblant a bellat dohoh, eit ma compreneoh péh quer bras vehai hou malheur a p’er holleoh tout-ra-fæt.

A pe accord é faveurieu d’un inean, ean er groa eit hé souténein én hé foénieu. A pe bermet goudé ma couéh ér séhour, én affliction, ean er groa eit ne guemérou quet orgueil ag er vadeleah en dès aveit hi.

Ol é amiet, pé ahoël casic tout, a zou bet guéh ér joé, guéh én dristedigueah, én devotion hac én dioustemant, ér peah hac én tantation.

A pe rai Jesus seblant ag ou abandonnein dehai ou hunan hac a bellat doh t’ai, ind a santai nezé péh quer goann ouent ; mæs ne gollent quet courage, rac ma ouyent penaus, deustou ne santér quet perpet é brésance, ne ver quet bihannoh assuret ag é secour.

Ind a ouyai é hanaüe Doué é raug en drougueu a anduramb, hac en dès preparet temb er moyandeu de dennein pourfit a nehai.

A p’hou souténai é hræce dré hé doustér hac hé honsolationeu, hui a guérhai guet pligeadur ha guet æzemant ; mæs ne chonger quet é ma nezé-é e hoès avancet muihan.

Hui e hoès avancet calz mui ér vertu, a p’en doh bet approuvet dré er séhour, ha ma hoès anduret guet patiantæt, humilité hac aboeissance, er stad a abandon é péhani é rai Doué seblant a hou lausquein.

Er stad-cé a zou trist, guir-é, rac ma tougér perpet ne vehai eit hun punissein, quêntoh eit aveit hun approuvein, en hun lausquehai Doué én ou.

Neoah, inean crechén, a p’hum gavet èr stad-cé, é léh col courage, espéret perpet é uélehet imbèr en hani a zou câret guet hou calon ; en er gùélehet guet er memb caranté èl quênt, hac, èl Mari, ne vehet quet approuvet aveit hir amzér.

Héliet nezé er presse a laquas er vam divin-zé de gavouit hé mab. Clasquet-ean èl d’hi guet un desir santel hac un hirreah bras d’er havouit.

Mæs ne vurmuret quet : Jesus ne zeli nitra deoh ; pé mar hum glemmet, hum glemmet èl Mari, dré garanté.

Me mab, a lar hi dehou, perac e hoès hui hum gonduyet èl-cé én hun hevér ? Affliget bras ouemb en dout hou collet.

Laret dehou ehué : ô me Jesus ! perac e hoès-hui approuvet me halon én ur fæçon quer callet ? Hui a ouï péguement é souffran doh hum uélet pêl dohoh.

A rac me mès manquet deoh a fidélité én un dra-benac é e hoès èl-cé pelleit dohon ?

Mar e mès meritet m’hou pehai pelleit dohon, rac me mès displiget deoh dré me homportemant, pardonnet-teign, pardonnet-teign, ô men Doué ! me lacou bermen mui a boén de zihoal doh ol er péh a éel displige deoh.

Mæs ne vern penaus en hum gonduyehet ém hevér, me goussant bout approuvet ér fæçon ma carehet, ha quehet èl ma carehet, meit ma conservein perpet hou caranté ém halon.

————