A vonheur ur famille a bratiq er vertu

Eus Wikimammenn
Sauter à la navigation Sauter à la recherche
Rouville, Alexandre-Joseph de (peotramant: Abbé d'Hérouville)
troet gant Guillôme, Joachim.
J.-M. Galles, 1829  (p. 183-186)


CHAPISTRE XXVI.
A vonheur ur famille a bratiq er vertu.


ER famille santel, péhani a chommai é Nazareth, én amzér ma vihuai inou Jesus guet Mari ha Jojeb, a véritai sans dout m’en devezai Doué taulet é zeulegat ar nehi.

Brasset é teliai bout er peah, stertet en union ér famille-zé, a p’en dé gùir é oai dameurance er vertuïeu, ha ma oai mestroniet én hi er goal-inclinationeu !

Durant ma cresquai azé Jesus èn oaid hac én abiltæt, dirac Doué ha dirac en dut, Mari en deoai hemb cesse he sel ar nehou, eit hum réglein ar er scùir-zé.

Jojeb ne guemérai quet bihannoh a sourci de brofitein a exampleu er vam hac a ré er mab.

Tout inou a zouguai de Zoué ; tout hum hroai aveit Doué. Présance Jesus hé hunan a garguai er haloneu a joé ; é gonzeu divin ou abrasai.

Aboeissance Jesus, en ul lacat Mari ha Jojeb én un admiration vras, ou douguai ind-memb d’hum humiliein ha d’hum ziscar dirac Doué.

Doué a santeleah, hui a oai adoret azé én esprit hac é gùirioné. Nac agréaplet é teliai bout aveit oh en inourieu hac er respect a receuéoh él léh-cé !

N’éellér quet chongeal ér famille eurus-cé hemb quemér ivi doh hé honheur. Na désiraplet un dra vehai ma tehai ol er familleu crechén d’hum formein doh ur scol quen excellant !

Ah ! a p’hum gavehai én ai caranté Doué, èl m’hum gavai én ty peur é péhani é vihuai assamble Jesus, Mari ha Jojeb, é vehai gùélet én ai ér memb amzér er rehtæt, er peah hac en union vad.

Er priédeu a vihuehai eurus assamble ; er vugalé a vehai dessaüet é dougeance Doué ; er serviterion ne receuéhent meit exampleu a vertu.

Ne vehai quet gùélet én ai er ravage a ra ordinæremant er jalousi hac en dissantion ; ne vehai quet gùélet é sorti a nehai quement a scandal èl a uélér hinihue en dé.

Er-ré pinhuic, é léh dispeign ou madeu é coutantein ou vanité hac é obér chervat, hum chervigehai a nehai eit soulagein er beurision én ou misér. Ind a drugairéquehai Doué en dout ind reit tehai, hac a rehai un implé mad a nehai èl ma jauge doh ur hrechén.

Menaget vehai er madeu ; ne vehai quet groeit dispeigneu fol ; mæs ne vehai quet ehué a avarice.

En dut n’hum glemmehent quet ér malheur, ha ne vurmurehent quet énep de brovidance en Eutru Doué. Ind a rantehai gloër de Zoué ér beuranté hac én ur stad izel, èl én abondance hac ér gondition ihueilan.

Er pèn ag en ty a gommandehai hemb brassoni hac hemb orgueil. Er voés hum gleuehai guet hé fried, a éhuéhehai guet soin ar en dut ag hé zy. Unan hac en aral a nehai en devehai er gonsolation de uélet é cresquein édan ou deulegat bugalé aboeissant, péré a guemérehai abret en hent ag er vertu.

Péh profit ne zehai a vazé d’er fidélet ! péh doustér. én imurieu ! péh ur modesti ! péh un innoçance ! Stertet un union ! crihuet ur garanté ! caërret exampleu a vertu, ha doucet fréh a santeleah !

É péh tranquillité ne vehai passet er vuhé ! hac a pe vehai ret merhuel, é varhuehér sel-coutantoh ma vehér assuret en dout bihuet é justice hac é caranté Doué.

————